Sziasztok. Eltudjátok hinni, hogy el jött ez a nap? 1 éve vagy talán másfél éve - nem tudom már - nem gondoltam volna, hogy egy nap eljön ennek az ideje. De itt vagyunk, boldogok vagyunk és itt az epilógus. Először is: szeretném megköszönni Nektek, aki olvassátok, követitek a blogot. Nagyon sok történetet írtam már, de ez a legelső amit be is fejeztem. Szeretném megköszönni annak a három személynek, akik mindig elmondták a véleményüket a blogról, ők várták a legjobban a részeket és most velük együtt búcsúzok.
Na, de jöjjön is a búcsúzás, avagy az epilógus. (Ez nem egy szokványos epilógus, mert én olyat nem tudok írni, ez egy összegzés, köszönet nyílvánítás)
Eliott
MA VAN 6 ÉVE, HOGY A KISFIUNK, MARK MEGSZÜLETETT. Mára ő már egy erős, aranyos nagyfiú akiért bolondulnak a nők az oviban.
- Boldog születésnapot, fiam - nyomok puszit az arcára ő pedig egyből letörli magáról amit a körülöttünk lévő családtagok hatalmas hahotázással kísérnek. Briana és én "sértődötten" nézzük a fiunkat, aki egyből Isabell-hez szalad, aki Mira és Jay kislánya, akit 3 éve fogadtak örökbe.
- Mindig csak a csajok. Olyan, mint az apja - jegyzi meg vigyorogva Bria majd csókot nyom a számra. Az ölembe húzom, úgy nézzük együtt a kisfiunkat aki megfogja Isabell kezét és apró puszit nyom rá. A kislány elkapja kis kezét majd Mira nyakába temeti az arcát. Körülöttük mindenki nevet, ujjong, ők pedig hirtelen azt se tudják mi van.
MARK ELSŐ ISKOLAI NAPJA.
- Nem akarok menni, papa. Kérlek, hagy ne kelljen oda bemennem! - könyörög reggel Mark, ahogy behajtunk az iskolához. Briana a szemét forgatva mosolyog én pedig szótlanul leparkolom a kocsit. Leállítom a motort, majd a fiamhoz fordulok, aki hatalmas kék szemeivel pislog felém. Pont mint az anyja tette mindig.
- Na figyelj, Mark Bomer. Mindig tudd, hogy ki vagy és egyet jegyezz meg: soha ne te könyörögj! Hagyd, hogy mások tegyék és neked kelljen döntést hoznod.
Mark nagyot sóhajt majd kimászik a kocsiból. Bria utána megy majd én is. A feleségem a kezét nyújtja a kisfiunk felé, de ő megrázza a fejét és előttünk lépked.
- Felnőtt - mondja Bria nagyot sóhajtva majd megfogja az én kezemet. Elmosolyodok.
BRIANA A MELLKASOMON FEKSZIK, A HÁLÓBAN TERÜLÜNK EL AZ ÁGYON.
- Na, asszony, készíts nekem kaját - mondom viccesen, de ő csak komolyan felnéz rám.
- Mondanom kell valamit, Eliott - suttogja én pedig megkapaszkodok az ágyban és úgy várom a mondanivalóját.
- Kivele!
Briana a kezemhez ér majd a pocakjához teszi. Nagy szemekkel pislogok, nem tudom mit akar ezzel.
- Terhes vagyok, Eliott - feleli végig a szemembe nézve én pedig lehunyom a szemem. Érzem a pillantását magamon, égeti az arcomat, de én csak lehunyt szemmel átgondolom ezt az egészet. Még egy baba. Még egy kis Bomer.
- Hű, nem tudtam, hogy ilyen termékeny vagyok - szólalok meg pár pillanat múlva, Briana pedig nagyot nevetve hozzám vág egy párnát.
MARK BOMER LEVELE (Bria az esküvőm nyitotta ki):
Kedves Briana,
Ha ezt a levelet olvasod, akkor ma van az esküvőd napja. Szívből gratulálok. Bár nem lehetek veled, nem kísérhetlek az oltárhoz, mégis olyan, mintha ott lennék, nem igaz? A szívedben vagyok, ott veled. Remélem a fiú, aki elvesz téged, megérdemli a szerelmedet. És remélem már van egy vagy több unokám is! Anyád helyettem is vigyáz majd rátok. Nem tudok mást írni, csak hogy nagyon szeretlek! Vigyázz magadra kislányom, te vagy a legszebb, a legjobb. Ha bárki bántana, te megtudod magad védeni.
Szeretlek, Briana! Tu papá
Az évek teltek, Bria és Eliott szerelme pedig semmit se változott. Talán erősebb lett köztük a kötelék. Sose felejtik el az első csókot, az első együtt létet, és azt sem, amikor Briana elmondta, hogy terhes. Sok minden történt velük, talán minden olyan gyorsan lepörgött.
De egy biztos: ez a történet nem egy tündérmese, nincsenek benne vámpírok, vérfarkasok. Mégis egy színes, romantikus regény, amely a lelkekig hatol. Olvasd el, éld át, ez talán veled is megtörténhet.
Írói utószó:
Köszönöm, hogy velem voltatok, köszönöm a blogon megtett 10 ezer megtekintést, köszönöm a feliratkozókat, köszönök mindent! Sose gondoltam volna, hogy ezeket a sorokat egy hatalmas gombóccal a torkomban írom, de így van. KÖSZÖNÖM!
Az előző rész tartalmából:
"- Bemutathatom neked az újdonsült családtagot, Mark Bomer-t? - kérdezi, majd egy pillanatra eltűnik. Aztán az orvos segít nekem felülni, és akkor... meglátom Őt. Mira kezében fekszik, teljesen bepólyálva. Semmi nem látszik ki belőle, majd amikor a legjobb barátnőm a kezembe adja, akkor látom csak igazából."
Bria
A NAGY NAP. ELIOTT MÁR REGGEL lelépett Jay-yel én pedig itthon maradtam Mira-val, Mrs.Bomer-rel és Luna-val. A kisfiam a kezemben fekszik, miközben legjobb barátnőm a hajammal babrál, leendő sógornőm pedig a sminkemet készíti. Az anyósom a ruhám előtt áll, ami egy egyszerű, mégis elegáns darab. Végigsimít a ruha szegélyén majd elhomályosult tekintettel néz rám.
- Gyönyörű leszel, Briana - mondja majd megtörli a szemeit. Elmosolyodok majd magamhoz hívom. Átadom Mark-ot, hogy végre eleget tegyek a fél órás könyörgésének.
- Izgulsz, csajszi? - kérdezi hirtelen Mira, miközben a tükörből néz rám. A hajamat könnyedén begöndörítette, majd néhány tincset kivéve mindent feltűzött.
- Igen. De tudom, hogy ott fog rám várni - felelem majd Luna-ra nézek, aki azt kéri, hogy csücsörítsek. Hideg, de édes masszát ken a számra, ami miatt nem tudok beszélni egy ideig.
A tükör előtt állok. A hajam és a sminkem már kész van és a ruhát is felvettem. Az kecsesen elterül rajtam, kiemeli amit ki kell, mégis takar és még elegáns is. Mrs. Bomer észrevétlenül sétál a hátam mögé, majd a vállamra helyezi a kezét. A tükörből nézek vele szembe, az arca ragyog a boldogságtól.
- Édesanyád hívott - mondja. Érdeklődve várom, hogy folytassa. - Azt mondta, hogy hamarosan itt lesz és ő fog vigyázni Mark-ra. Pedig én akartam, de azt mondta, hogy majd én is vigyázhatok rá.
Mrs. Bomer szemében gyerekes vidámság tükröződik, amit rám is áttapaszt, így vigyorogva nézem magam a tükörben. Látod, kislány? Apád mindig mondta, hogy te vagy a legszebb. És nézz magadra. - suttogom magamban.
Később anya is beugrik, nyom két puszit az arcomra, majd felkapja Mark-ot.
- Vigyázz rá! Este nem maradhat sokáig fent, ha sír, akkor énekelj neki vagy mondj mesét. Ha akkor se jobb, akkor hívj fel. Eliott és az én hangomra is elalszik. Ígérd meg, hogy bármi van, felhívsz! - mondom az ujjaimat tördelve, miközben felöltöztetjük Mark-ot.
- Nyugi, majd csak este lépünk le a kis herceggel. Addig te is látod majd - feleli nevetve a mamám. Csókot nyomok a kisfiam fejére, aki nagy szemeivel éberen pislog, majd megsimítja az arcomat puha kezével.
- Édesem, annyira szeretlek - ölelem magamhoz, ő pedig vigyorogva néz rám. Apró kezei ide-oda járnak.
Pontban egy órakor beállít a ház elé Jay kocsija, majd ki is száll belőle a legjobb barátnőm férje.
- Na, induljunk, mert az öcsém már aggódik. Azt hiszi, hogy nem mész el az esküvőtökre - nevet fel Jay és segít beszállni. Mira, anya, Luna és Mrs. Bomer Mark-kal együtt a járdán álldogálnak míg én beszállok.
- Szurkoljatok - mondom még utoljára, majd Jay-jel elindulunk a templomba.
- Félsz? - kérdezi a visszapillantóból nézve rám.
- Azt hiszem igen. Nincs miért, de azért egy kis szorongás bennem van - hadarom el, amin Jay csak mosolyog én pedig a ruhámat nézegetem. A fehér ruha tökéletesen mutatja az alakomat, habár az most egy kissé egyenetlen a szülés óta.
Ott van kivágva ahol kell, nem mutat sokat és még elegáns is. Gyöngyberakásos, ami lefele eltűnik. Anya és Mira segítettek kiválasztani és én teljesen megbíztam a választásukban.
- Itt vagyunk - szólal meg Jay, ezzel pedig ki is szakít a gondolataimból. Felpillantok, majd ki az ablakon: egy jó pár ismerős most lép be a templomba, kívülről pedig két fotós is áll. Nagy levegőt veszek, majd amikor Jay kinyitja előttem az ajtót és felém nyújtja a kezét én elfogadom. Ő fog bekísérni a templomba és ő lesz Eliott tanúja is.
Rá mosolygok majd együtt indulunk el az épület felé. Fel a lépcsőn, majd azonnal be az ajtón.
Bent ekkor felcsendül a jól ismert dal, mire mindenki feláll és felénk fordul. Én remegő lábakkal indulok el a sorok között. Mindenkit látok: az irodából ismerteket, a szomszédokat, a régi barátokat és anyáékat is. Mira ott áll az oltár mellett a pappal és Vele. Eliott most helyesebb mint valaha. Már messziről látom, ahogy félmosolyt öltve engem néz. Mellé érünk, Jay kezet fog vele majd átnyújt engem. Eliott csókot lehel az arcomra mire én teljesen ledermedek. Megrázom a fejem majd mosolyogva nézek végig a leendő férjemen.
- Szia - mondja halkan, miközben beállunk a pap elé aki büszkén mosolyogva néz minket.
- Szia - súgom mosolyogva.
- Eliott James Bomer, akarod az itt jelenlévő Briana Monaah-t feleségedül? Úgy mondd: akarod.
Eliott rám néz majd úgy mondja:
- Akarom.
A pap most felém fordul.
- Briana Monaa, akarod az itt jelenlévő Eliott James Bomer-t férjedül? Úgy mondd: akarod.
- Akarom - felelem.
- Akkor megcsókolhatjátok egymást miután felhúztátok a gyűrűket.
Eliott felhúzza a gyönyörű gyűrűt az ujjamra, majd én is az övére. Magához von és szenvedélyesen megcsókol. Körülöttünk mindenki éljenez és van aki még énekelni is kezd. Nevetve és boldogan indulunk ki, majd beállunk egy pár csoportképre.
A csokordobáshoz mindenki a hátam mögé áll én pedig eldobom a csokromat. Anyám kapja el, aki nagyokat nevetve adja át a kisfiamnak a csokrot. Felkapom Mark-ot aki nagyokat pislogva szedi szét a csokromat. Eliott csókot nyom a számra majd a fiunk fejére is.
- Annyira boldog vagyok - mondja miközben a fotósok kattintgatnak.
Este már mindenki táncol, énekel.
- Gyere - húz magával a férjem a parkettre ahol éppen egy lassú zenére váltanak. Eliott magához húz, egyik kezét a csípőmre helyezi, másikkal pedig megfogja az enyémet.
- Mizu Mr.Bomer? - kérdezem mosolyogva miközben együtt lépkedünk a zene lassú ritmusára.
- Életemben még soha nem voltam ilyen boldog. Várj, de. Amikor a fiunk megszületett. És veled Mrs.Bomer? Most már örökre így foglak hívni. Az én Mrs.Bomer-em - mondja csillogó szemekkel én pedig boldogan felnevetek majd megcsókolom.
- Most már akkor hívsz így, amikor csak akarsz - felelem majd a vállára hajtom a fejem. A kedvenc dalunk szól, a Thousand Years. Vagyis az én kedvenc dalom, de Eliott is kedveli.
- Na, és mihez lenne kedved ezután Mrs.Bomer? - kérdezi Eliott, majd hirtelen felkap és bevisz a házba.
- Tudod te azt, Mr. Bomer - súgom a fülébe majd csókot nyomok a nyakára. Felsóhajt majd bevisz a hálószobánkba. Lefejti magáról az öltönyt majd nekem is segít kilépni a szűk ruhából.
- Annyira csodálatosan szép vagy, Bria - suttogja, hangja csodálattal teli én pedig elpirulok. Közelebb lép, becsúsztatja az ujját a bugyim korcába majd addig hátrálunk amíg az ágyon nem kötünk ki. Felnyögök amikor a hasamat kezdi csókolgatni, végighúzza az ujjait az oldalamon, majd elér az érzékeny pontomra. Közben csókolgat, nyalogat, a nevemet suttogja. Eljuttat a csúcsig, hangosan nyögök, sóhajtozok. Mr.Bomer, jó munkát végzett. Mint mindig.
Aztán már csak együtt fekszünk, én a meztelen mellkasát simogatom, ő pedig néha nyom egy puszit a fejemre.
- Sose mondtam el neked valamit. Hallani akarod most? - kérdezi hirtelen. Felvont szemöldökkel bólintok majd felnézek rá.
- Hajrá.
- Amikor először megláttalak, azt gondoltam, hogy te egy igazi ribanc vagy. Azokkal a nagy szemeiddel. Ahogy engem néztél. Fú, azt hittem, ott helyben levetkőztetsz és megversz - mondja majd hangosan felnevet én pedig csak nagy szemekkel nézem őt.
- Megtehettem volna - mondom majd elvigyorodok. Eliott nagyokat hahotázva simogatja meztelen vállamat.
- Nem akartam szerelmes lenni. Esküszöm, úgy voltam veled, hogy nem akarom, hogy érdekelj. Most meg itt vagyok, van egy gyerekem és egy feleségem - feleli majd elmosolyodik.
- Hát, akkor azt hiszem jó munkát végeztem - nyújtom ki minden testrészemet.
Nem akarta ezt ő se és én sem. Az elején mindketten féltünk a másiktól, de főként a szerelemtől. Ha az elején nekem valaki azt mondta, hogy majd egy nap hozzá fogok menni Eliott Bomer-hez és lesz egy kisfiunk - hát én ki nevettem volna. De ma már... szeretem, és örökké fog ez tartani. Érzem.
