Sziasztok. Eltudjátok hinni, hogy el jött ez a nap? 1 éve vagy talán másfél éve - nem tudom már - nem gondoltam volna, hogy egy nap eljön ennek az ideje. De itt vagyunk, boldogok vagyunk és itt az epilógus. Először is: szeretném megköszönni Nektek, aki olvassátok, követitek a blogot. Nagyon sok történetet írtam már, de ez a legelső amit be is fejeztem. Szeretném megköszönni annak a három személynek, akik mindig elmondták a véleményüket a blogról, ők várták a legjobban a részeket és most velük együtt búcsúzok.
Na, de jöjjön is a búcsúzás, avagy az epilógus. (Ez nem egy szokványos epilógus, mert én olyat nem tudok írni, ez egy összegzés, köszönet nyílvánítás)
Eliott
MA VAN 6 ÉVE, HOGY A KISFIUNK, MARK MEGSZÜLETETT. Mára ő már egy erős, aranyos nagyfiú akiért bolondulnak a nők az oviban.
- Boldog születésnapot, fiam - nyomok puszit az arcára ő pedig egyből letörli magáról amit a körülöttünk lévő családtagok hatalmas hahotázással kísérnek. Briana és én "sértődötten" nézzük a fiunkat, aki egyből Isabell-hez szalad, aki Mira és Jay kislánya, akit 3 éve fogadtak örökbe.
- Mindig csak a csajok. Olyan, mint az apja - jegyzi meg vigyorogva Bria majd csókot nyom a számra. Az ölembe húzom, úgy nézzük együtt a kisfiunkat aki megfogja Isabell kezét és apró puszit nyom rá. A kislány elkapja kis kezét majd Mira nyakába temeti az arcát. Körülöttük mindenki nevet, ujjong, ők pedig hirtelen azt se tudják mi van.
MARK ELSŐ ISKOLAI NAPJA.
- Nem akarok menni, papa. Kérlek, hagy ne kelljen oda bemennem! - könyörög reggel Mark, ahogy behajtunk az iskolához. Briana a szemét forgatva mosolyog én pedig szótlanul leparkolom a kocsit. Leállítom a motort, majd a fiamhoz fordulok, aki hatalmas kék szemeivel pislog felém. Pont mint az anyja tette mindig.
- Na figyelj, Mark Bomer. Mindig tudd, hogy ki vagy és egyet jegyezz meg: soha ne te könyörögj! Hagyd, hogy mások tegyék és neked kelljen döntést hoznod.
Mark nagyot sóhajt majd kimászik a kocsiból. Bria utána megy majd én is. A feleségem a kezét nyújtja a kisfiunk felé, de ő megrázza a fejét és előttünk lépked.
- Felnőtt - mondja Bria nagyot sóhajtva majd megfogja az én kezemet. Elmosolyodok.
BRIANA A MELLKASOMON FEKSZIK, A HÁLÓBAN TERÜLÜNK EL AZ ÁGYON.
- Na, asszony, készíts nekem kaját - mondom viccesen, de ő csak komolyan felnéz rám.
- Mondanom kell valamit, Eliott - suttogja én pedig megkapaszkodok az ágyban és úgy várom a mondanivalóját.
- Kivele!
Briana a kezemhez ér majd a pocakjához teszi. Nagy szemekkel pislogok, nem tudom mit akar ezzel.
- Terhes vagyok, Eliott - feleli végig a szemembe nézve én pedig lehunyom a szemem. Érzem a pillantását magamon, égeti az arcomat, de én csak lehunyt szemmel átgondolom ezt az egészet. Még egy baba. Még egy kis Bomer.
- Hű, nem tudtam, hogy ilyen termékeny vagyok - szólalok meg pár pillanat múlva, Briana pedig nagyot nevetve hozzám vág egy párnát.
MARK BOMER LEVELE (Bria az esküvőm nyitotta ki):
Kedves Briana,
Ha ezt a levelet olvasod, akkor ma van az esküvőd napja. Szívből gratulálok. Bár nem lehetek veled, nem kísérhetlek az oltárhoz, mégis olyan, mintha ott lennék, nem igaz? A szívedben vagyok, ott veled. Remélem a fiú, aki elvesz téged, megérdemli a szerelmedet. És remélem már van egy vagy több unokám is! Anyád helyettem is vigyáz majd rátok. Nem tudok mást írni, csak hogy nagyon szeretlek! Vigyázz magadra kislányom, te vagy a legszebb, a legjobb. Ha bárki bántana, te megtudod magad védeni.
Szeretlek, Briana! Tu papá
Az évek teltek, Bria és Eliott szerelme pedig semmit se változott. Talán erősebb lett köztük a kötelék. Sose felejtik el az első csókot, az első együtt létet, és azt sem, amikor Briana elmondta, hogy terhes. Sok minden történt velük, talán minden olyan gyorsan lepörgött.
De egy biztos: ez a történet nem egy tündérmese, nincsenek benne vámpírok, vérfarkasok. Mégis egy színes, romantikus regény, amely a lelkekig hatol. Olvasd el, éld át, ez talán veled is megtörténhet.
Írói utószó:
Köszönöm, hogy velem voltatok, köszönöm a blogon megtett 10 ezer megtekintést, köszönöm a feliratkozókat, köszönök mindent! Sose gondoltam volna, hogy ezeket a sorokat egy hatalmas gombóccal a torkomban írom, de így van. KÖSZÖNÖM!
Az előző rész tartalmából:
"- Bemutathatom neked az újdonsült családtagot, Mark Bomer-t? - kérdezi, majd egy pillanatra eltűnik. Aztán az orvos segít nekem felülni, és akkor... meglátom Őt. Mira kezében fekszik, teljesen bepólyálva. Semmi nem látszik ki belőle, majd amikor a legjobb barátnőm a kezembe adja, akkor látom csak igazából."
Bria
A NAGY NAP. ELIOTT MÁR REGGEL lelépett Jay-yel én pedig itthon maradtam Mira-val, Mrs.Bomer-rel és Luna-val. A kisfiam a kezemben fekszik, miközben legjobb barátnőm a hajammal babrál, leendő sógornőm pedig a sminkemet készíti. Az anyósom a ruhám előtt áll, ami egy egyszerű, mégis elegáns darab. Végigsimít a ruha szegélyén majd elhomályosult tekintettel néz rám.
- Gyönyörű leszel, Briana - mondja majd megtörli a szemeit. Elmosolyodok majd magamhoz hívom. Átadom Mark-ot, hogy végre eleget tegyek a fél órás könyörgésének.
- Izgulsz, csajszi? - kérdezi hirtelen Mira, miközben a tükörből néz rám. A hajamat könnyedén begöndörítette, majd néhány tincset kivéve mindent feltűzött.
- Igen. De tudom, hogy ott fog rám várni - felelem majd Luna-ra nézek, aki azt kéri, hogy csücsörítsek. Hideg, de édes masszát ken a számra, ami miatt nem tudok beszélni egy ideig.
A tükör előtt állok. A hajam és a sminkem már kész van és a ruhát is felvettem. Az kecsesen elterül rajtam, kiemeli amit ki kell, mégis takar és még elegáns is. Mrs. Bomer észrevétlenül sétál a hátam mögé, majd a vállamra helyezi a kezét. A tükörből nézek vele szembe, az arca ragyog a boldogságtól.
- Édesanyád hívott - mondja. Érdeklődve várom, hogy folytassa. - Azt mondta, hogy hamarosan itt lesz és ő fog vigyázni Mark-ra. Pedig én akartam, de azt mondta, hogy majd én is vigyázhatok rá.
Mrs. Bomer szemében gyerekes vidámság tükröződik, amit rám is áttapaszt, így vigyorogva nézem magam a tükörben. Látod, kislány? Apád mindig mondta, hogy te vagy a legszebb. És nézz magadra. - suttogom magamban.
Később anya is beugrik, nyom két puszit az arcomra, majd felkapja Mark-ot.
- Vigyázz rá! Este nem maradhat sokáig fent, ha sír, akkor énekelj neki vagy mondj mesét. Ha akkor se jobb, akkor hívj fel. Eliott és az én hangomra is elalszik. Ígérd meg, hogy bármi van, felhívsz! - mondom az ujjaimat tördelve, miközben felöltöztetjük Mark-ot.
- Nyugi, majd csak este lépünk le a kis herceggel. Addig te is látod majd - feleli nevetve a mamám. Csókot nyomok a kisfiam fejére, aki nagy szemeivel éberen pislog, majd megsimítja az arcomat puha kezével.
- Édesem, annyira szeretlek - ölelem magamhoz, ő pedig vigyorogva néz rám. Apró kezei ide-oda járnak.
Pontban egy órakor beállít a ház elé Jay kocsija, majd ki is száll belőle a legjobb barátnőm férje.
- Na, induljunk, mert az öcsém már aggódik. Azt hiszi, hogy nem mész el az esküvőtökre - nevet fel Jay és segít beszállni. Mira, anya, Luna és Mrs. Bomer Mark-kal együtt a járdán álldogálnak míg én beszállok.
- Szurkoljatok - mondom még utoljára, majd Jay-jel elindulunk a templomba.
- Félsz? - kérdezi a visszapillantóból nézve rám.
- Azt hiszem igen. Nincs miért, de azért egy kis szorongás bennem van - hadarom el, amin Jay csak mosolyog én pedig a ruhámat nézegetem. A fehér ruha tökéletesen mutatja az alakomat, habár az most egy kissé egyenetlen a szülés óta.
Ott van kivágva ahol kell, nem mutat sokat és még elegáns is. Gyöngyberakásos, ami lefele eltűnik. Anya és Mira segítettek kiválasztani és én teljesen megbíztam a választásukban.
- Itt vagyunk - szólal meg Jay, ezzel pedig ki is szakít a gondolataimból. Felpillantok, majd ki az ablakon: egy jó pár ismerős most lép be a templomba, kívülről pedig két fotós is áll. Nagy levegőt veszek, majd amikor Jay kinyitja előttem az ajtót és felém nyújtja a kezét én elfogadom. Ő fog bekísérni a templomba és ő lesz Eliott tanúja is.
Rá mosolygok majd együtt indulunk el az épület felé. Fel a lépcsőn, majd azonnal be az ajtón.
Bent ekkor felcsendül a jól ismert dal, mire mindenki feláll és felénk fordul. Én remegő lábakkal indulok el a sorok között. Mindenkit látok: az irodából ismerteket, a szomszédokat, a régi barátokat és anyáékat is. Mira ott áll az oltár mellett a pappal és Vele. Eliott most helyesebb mint valaha. Már messziről látom, ahogy félmosolyt öltve engem néz. Mellé érünk, Jay kezet fog vele majd átnyújt engem. Eliott csókot lehel az arcomra mire én teljesen ledermedek. Megrázom a fejem majd mosolyogva nézek végig a leendő férjemen.
- Szia - mondja halkan, miközben beállunk a pap elé aki büszkén mosolyogva néz minket.
- Szia - súgom mosolyogva.
- Eliott James Bomer, akarod az itt jelenlévő Briana Monaah-t feleségedül? Úgy mondd: akarod.
Eliott rám néz majd úgy mondja:
- Akarom.
A pap most felém fordul.
- Briana Monaa, akarod az itt jelenlévő Eliott James Bomer-t férjedül? Úgy mondd: akarod.
- Akarom - felelem.
- Akkor megcsókolhatjátok egymást miután felhúztátok a gyűrűket.
Eliott felhúzza a gyönyörű gyűrűt az ujjamra, majd én is az övére. Magához von és szenvedélyesen megcsókol. Körülöttünk mindenki éljenez és van aki még énekelni is kezd. Nevetve és boldogan indulunk ki, majd beállunk egy pár csoportképre.
A csokordobáshoz mindenki a hátam mögé áll én pedig eldobom a csokromat. Anyám kapja el, aki nagyokat nevetve adja át a kisfiamnak a csokrot. Felkapom Mark-ot aki nagyokat pislogva szedi szét a csokromat. Eliott csókot nyom a számra majd a fiunk fejére is.
- Annyira boldog vagyok - mondja miközben a fotósok kattintgatnak.
Este már mindenki táncol, énekel.
- Gyere - húz magával a férjem a parkettre ahol éppen egy lassú zenére váltanak. Eliott magához húz, egyik kezét a csípőmre helyezi, másikkal pedig megfogja az enyémet.
- Mizu Mr.Bomer? - kérdezem mosolyogva miközben együtt lépkedünk a zene lassú ritmusára.
- Életemben még soha nem voltam ilyen boldog. Várj, de. Amikor a fiunk megszületett. És veled Mrs.Bomer? Most már örökre így foglak hívni. Az én Mrs.Bomer-em - mondja csillogó szemekkel én pedig boldogan felnevetek majd megcsókolom.
- Most már akkor hívsz így, amikor csak akarsz - felelem majd a vállára hajtom a fejem. A kedvenc dalunk szól, a Thousand Years. Vagyis az én kedvenc dalom, de Eliott is kedveli.
- Na, és mihez lenne kedved ezután Mrs.Bomer? - kérdezi Eliott, majd hirtelen felkap és bevisz a házba.
- Tudod te azt, Mr. Bomer - súgom a fülébe majd csókot nyomok a nyakára. Felsóhajt majd bevisz a hálószobánkba. Lefejti magáról az öltönyt majd nekem is segít kilépni a szűk ruhából.
- Annyira csodálatosan szép vagy, Bria - suttogja, hangja csodálattal teli én pedig elpirulok. Közelebb lép, becsúsztatja az ujját a bugyim korcába majd addig hátrálunk amíg az ágyon nem kötünk ki. Felnyögök amikor a hasamat kezdi csókolgatni, végighúzza az ujjait az oldalamon, majd elér az érzékeny pontomra. Közben csókolgat, nyalogat, a nevemet suttogja. Eljuttat a csúcsig, hangosan nyögök, sóhajtozok. Mr.Bomer, jó munkát végzett. Mint mindig.
Aztán már csak együtt fekszünk, én a meztelen mellkasát simogatom, ő pedig néha nyom egy puszit a fejemre.
- Sose mondtam el neked valamit. Hallani akarod most? - kérdezi hirtelen. Felvont szemöldökkel bólintok majd felnézek rá.
- Hajrá.
- Amikor először megláttalak, azt gondoltam, hogy te egy igazi ribanc vagy. Azokkal a nagy szemeiddel. Ahogy engem néztél. Fú, azt hittem, ott helyben levetkőztetsz és megversz - mondja majd hangosan felnevet én pedig csak nagy szemekkel nézem őt.
- Megtehettem volna - mondom majd elvigyorodok. Eliott nagyokat hahotázva simogatja meztelen vállamat.
- Nem akartam szerelmes lenni. Esküszöm, úgy voltam veled, hogy nem akarom, hogy érdekelj. Most meg itt vagyok, van egy gyerekem és egy feleségem - feleli majd elmosolyodik.
- Hát, akkor azt hiszem jó munkát végeztem - nyújtom ki minden testrészemet.
Nem akarta ezt ő se és én sem. Az elején mindketten féltünk a másiktól, de főként a szerelemtől. Ha az elején nekem valaki azt mondta, hogy majd egy nap hozzá fogok menni Eliott Bomer-hez és lesz egy kisfiunk - hát én ki nevettem volna. De ma már... szeretem, és örökké fog ez tartani. Érzem.
Az előző rész tartalmából:
,,- Bria.. én.. nagyon szeretlek, tudod? - kérdezem, de nem várom meg, hogy válaszoljon, csak mondom tovább a jól betanult szövegemet. - Szeretném, ha nem csak a kisfiam anyja lennél, és nem csak a barátnőm. - Még egy nagy levegő, Eliott! - Azt akarom, hogy a feleségem legyél!"
Briana
LASSAN KIKELEK AZ ÁGYBÓL, A FEJEM és a pocakom már-már szétreped.
- Szia - suttogom Eliott-nak majd apró csókot nyomok álmos arcára. Halványan elmosolyodik, de nem nyitja ki a szemeit. Felém fordul, majd megfogja a kezem. Kitapogatja a gyűrűt, amit a múlthéten húzott az ujjamra, majd a mosolya még szélesebb lesz.
- Hamarosan a feleségem leszel - mondja majd újra elalszik.
Felkapom magamra a köntösömet majd lassan kisétálok az ajtón és a konyhába veszem az irányt. A pici Mark már felébredt, mert újra és újra belém rúg. A szememet forgatva sétálok a konyhába majd egy tál müzlit készítek elő magamnak. Mark nem szereti a müzlit, pedig én csak azt reggelizek most. Nem is tetszik neki, ezt pedig újabb rúgással érzékelteti.
- Jól van, édesem, elég lesz - mondom neki, bár tudom, hogy nem hallja. Mégis, varázslatos módon abbahagyja a kínzásomat. Elmosolyodok és végigsimítok a pocakomon. Még egy hónap. Sőt, már annyi se. Olyan gyorsan eltelt ez az egész. Még csak most tudtam meg, hogy terhes vagyok, de már maholnap meg is szülök. Hogy félek-e? Igen. Nagyon félek. Ezidáig nagyon sokat olvastam a szülésről és be kell vallanom: nem akarom. Ha kell, akkor altassanak el, vagy nem tudom hogy megy ez.
- Jó reggelt, szívem - nyom puszit az arcomra Eliott majd kiveszi a reggelijét a hűtőből: tojás, szalonna. Elmosolyodok majd kitöltök neki egy pohár kávét amit azonnal meg is iszik.
Mint az öreg házasok úgy viselkedünk egymással. Ez is jobb, minthogy veszekedjünk. Nem?
*1 hónap múlva, március 14.*
MEGKAPASZKODOK A KONYHAPULTBA MAJD ELIOTT NEVÉT KEZDEM KIABÁLNI.
Ő azonnal szalad, a telefonnal a kezében, alattam tócsa. Elfolyt a magzatvizem, ami azt jelenti, hogy megszülök.
- Hívom a mentőket. - Eliott láthatóan izgatottabb mint én, pedig én fogok megszülni egy körülbelül háromkilós gyereket, de Eliott fog elájulni.
A mentősök pár percen belül kiérkeznek, de én addigra már a padlón ülök és a hasamat fogom, ami mintha szét akarna repedni. Eliott mellette guggol és nyugtatgat, de ő rosszabbul néz ki mint én.
- Semmi baj nem lesz, kicsim - mondja, de inkább magát nyugtatja mint engem. Ekkor rontanak be a mentősök, majd felsegítenek a földről és egy ágyra tesznek, amivel betolnak a mentőbe. Eliott már összepakolta a cuccaimat, ezért ő velünk együtt száll be a kocsiba.
- Hívd fel Mira-ékat, hogy jöjjenek a kórházba ők is - mondom nyögvenyelősen, mert a fájdalmak egyre rosszabbak. A vőlegényem remegő kezekkel veszi elő a telefont majd megvárja míg Mira felveszi.
- Szia...Aha, minden rendben... Nem... Annyi, hogy Bria...Nem, nincs vele semmi baj!... Hagyod, hogy végigmondjam? - sóhajt. - Na...Mira, nyugodjál már le, mert mérges leszek... Bria szül... nem, nem most... Most megyünk szülni... Igen, gyertek ti is oda... Ne te vezess!... Ó, istenem, te nő! Na, majd ott találkozunk... Szia. - Leteszi majd elneveti magát. Összehúzom a szemeimet, a számra harapok, próbálok nem felkiáltani, de a fájdalom erősebb, így egy hangos nyögés szökik ki belőlem. Eliott ijedten szorítja meg a kezemet, közben az egyik mentős letörli a homlokomról az izzadtságot.
Nem tudom az időt, de körülbelül 10 perc alatt érhetünk be a kórházba, ahol azonnal kigurítanak a kocsiból, Eliott utánam rohan, de egy ajtóval választanak el minket egymástól.
- Hova visznek? - kérdezem kábán. Az egyik orvos valamilyen gyógyszerekről beszél, de nem értem a szaknyelvet.
- Maradjon nyugodt, kisasszony - feleli az orvos, de én mint egy kisgyerek, húzogatom a köpenye ujját.
- Mi történik velem?
- Szül, kisasszony. A baba már nagyon kiakar jönni, ezért a vajúdási idő is rövidebb lesz. Most bevisszük egy szobába, ott kap fájdalomcsillapítót és egy óra múlva meg is lesz a kisfia - mondja az orvos, akit már alig-alig látok. Elhomályosodik a kép, mintha gyengénlátó lennék.
- Hol van... hol van a vőlegényem?
Az orvos körülnéz majd biccent az ajtó felé, ami kinyílik és Eliott szalad be rajta nyomában Mira és Jay. Az ápolók elmosolyodnak, én pedig furcsán pislogva nézem a vőlegényemet, aki ijedten és aggódóan néz vissza rám. Mintha beszélnének hozzám, de én semmit se hallok. Lehunyom a szemem, majd hatalmába kerít a jól ismert érzés: elalszok.
Valaki a szemembe világít.
- Vigye innen azt a szart - szólalok meg, majd vissza is szívom, mert az orvosom támaszkodik felettem.
- Bocsánat - nevet fel kedvesen. A távolból halk sírdogálást és csitítgatást hallok, de nem tudok mozdulni. Valaki a nevemet mondja, aztán Mira nagy szemei rémlenek fel előttem, aki olyan büszkén néz rám, mintha az anyám lenne. Felvont szemöldökkel nézek vissza rá.
- Miről maradtam le? - kérdezem rekedten.
- Bemutathatom neked az újdonsült családtagot, Mark Bomer-t? - kérdezi, majd egy pillanatra eltűnik. Aztán az orvos segít nekem felülni, és akkor... meglátom Őt. Mira kezében fekszik, teljesen bepólyálva. Semmi nem látszik ki belőle, majd amikor a legjobb barátnőm a kezembe adja, akkor látom csak igazából. Csukott szemei egyszerre felnyílnak, körültekintően néz rám. Csodaszép kék szemeiben felcsillan a felismerés: én vagyok az anyukája. A szemeim megtelnek könnyekkel, de most nem érdekel.
- Szia Mark. Üdv a családban, édesem - suttogom majd csókot nyomok apró homlokára. Eliott a sarokban álldogál a szemeit törölgetve.
- Sírsz, életem? - kérdezem halkan nevetve, ő pedig kihúzza magát majd oda lépked mellénk. Szájoncsókol, majd Mark arcára is puszit nyom.
- Annyira gyönyörűek vagytok így - szólal meg Mira, majd felnevetve megtörli a szemeit.
- Gratulálunk - mondja Jay és lő rólunk egy képet a mobiljával. Mark halkan nyöszörögni kezd, majd apró kezeit ökölbe szorítva ütlegelni kezdi a levegőt. Eliott csillogó szemekkel nézi az apró teremtést.
- Ez a gyerek tiszta apja - szólal meg majd átveszi tőlem a picit, aki lehunyja nagy szemeit és szuszogva aludni kezd.
Minden mozdulata gyönyörű. Minden tette hihetetlen. A kezemben fekszik, néha nyöszörög egy picit, de amúgy nyugodt gyerek.
- Na, és hogy viseli az éjszakákat? - kérdezi Mrs. Bomer, amikor egyik nap bejön a kórházba. Aki bejön, az szokásosan eláraszt mindenféle jóval: csoki, víz, édességek. A picinek pedig rengeteg ruha, amire egyáltalán nincs szüksége, de nem lehet őket visszautasítani.
- Néha felsír. Akkor rohanok, mert ugye a másik szárnyban fekszik. Mire oda érek, rendszerint vissza alszik, és akkor jöhetek vissza - mondom miközben Mark a mellkasomon pihen. Mrs. Bomer ugyanolyan csillogó szemekkel nézem a fiamat, mint Eliott.
- Azért fura, hogy császároztak - szólal meg pár pillanat múlva.
- Igen. Nem sokra emlékszem, csak azt tudom, hogy nagyon fáj a heg - felelem. - Az orvosok szerint viszont muszáj volt megcsászározni, mert különben veszélyes lett volna szülni. De egy ilyen gyönyörű teremtésért megérte.
- És Eliott? Ő hogy viselkedik mint apa? - Mrs. Bomer mosolyogva átveszi tőlem a fiamat, majd a kiságyba teszi, ami azért van itt, hogy le tudjam tenni napközben aludni.
- Azt hiszem már az egész ország tudja, hogy apa lett - nevetek fel halkan. A vőlegényem anyukája is mosolyog, de valami nyugtalanító van abban a mosolyban. - Valami baj van?
- Tudok arról, hogy Eliott verekszik - mondja ki kerek perec. Nagy szemekkel pislogok majd félrepillantok. Eliott sose akarta, hogy az anyja megtudja, hogy miben utazik.
- És.. mit szól hozzá? - kérdezem halkan. Mrs. Bomer csendben van, érzem hogy engem néz ezért rápillantok.
- Nincs bajom vele - mondja majd elmosolyodik. Nagy kő esik le a szívemről. - Csak ne mondd el neki, hogy tudom.
- Nem fogom - rázom meg a fejem.
Szóval Eliott anyja tudja, hogy a fia verekszik, de örül neki. Ez.. érdekes.
Sziasztok! A blog megkapta a második díjat, amit nagyon köszönök Dorine-nak. A blogját a nevére kattintva érítek el.
Szabályok:
Köszönd meg a díjat!
Írj magadról 10 tényt!
Válaszolj 10 kérdésre!
Tegyél fel 10 kérdést!
Küldd el embereknek!
Írj magadról 10 tényt (Nem lesz tíz, de párat megpróbálok írni)
- Most jöttem a strandról és nagyon fáj a hátam.
- Holnap 30 km-es sétára megyek.
- Szeretem az olvasóimat. <3
- Utálok mások előtt enni.
- Utálom azokat az embereket, akik nagyra tartják magukat csak éppen nincs mire.
- Sok mindent utálok. :D
Válaszolj 10 kérdésre
- Kutya vagy macska?
Kutya! Allergiás vagyok a macskaszőrre. :D
- Kedvenc könyved?
Az Időtlen szerelem trilógia mindhárom része.
- Miért kezdtél el blogolni?
Unatkoztam.
- #TeamCap vagy #TeamIronMan?
Immmmádom Robert D. Junior-t, szóval egyértelműen IronMan!
- Szerinted az embernek lehet több legjobb barátja?
Igen. Nekem 3 van :)
- Mit gondolsz a sablonos blogokról? Mitől válik azzá?
Egyik se sablonos, mindenki olyat ír amilyet szeretne.
- Milyen zenéket hallgatsz?
Hát olyan demilovato, selenagomez, DNCE meg ilyenek. :D Ja, meg 1D. Még mindig. :)
- Kedvenc színed?
Zöld és a kék.
- Szereted az esőt?
Csak az illatát. :)
Tegyél fel 10 kérdést
- Piros vagy lila?
- Balaton vagy Velencei-tó?
- Robert Downley Junior vagy Niall Horan?
- Milyen zenéket hallgatsz?
- Hogy vagy ma?
- Mik a terveid a nyárra?
- Mész dolgozni a nyáron?
- Mióta blogolsz?
- Mi a véleményed a blogomról?
- Abba akarod egyszer hagyni a blogolást?
Küldd el embereknek
Az előző rész tartalmából:
"- Bria, gyere! - szól be Mira izgatottan a szobába, én pedig lassan állok fel, nem gondolva semmire, csak arra, hogy akarom, hogy Eliott itt legyen. A pocakromra tett kézzel sétálok le a lépcsőn, a barátnőmhöz, aki telefonon beszél.
- Most jött le - mondja a telefonba majd felém fordulva egy szót tátog: Jay. Tágra nyílt szemekkel nézem, majd elkérem a telefont."
Eliott
NEM ÉRZEK SEMMIT, CSAK FÁRADT VAGYOK. Érzem, ahogy az orvosok nyomkodják különböző testrészeimet, aztán valami puha nyomódik a kezemhez. Egy ismerős illatot érzek, de bárhogy próbálom kinyitni a szemem, nem sikerül. Pedig tudom, hogy Bria ott ül mellettem, én pedig egy ágyon fekszem, körülöttem fertőtlenítő és kórház szag. Köhögni akarok, jóllehet nem érzek semmit, de valahogy jelezni akarom, hogy itt vagyok, élek.
- Hány hónapos? - kérdezi egy halk, női hang és érzem, hogy Bria keze megrándul az enyémen.
- 7 és fél - feleli kedvesen.
- Akkor mindjárt itt a cél - mondja a nő majd hallom, ahogy pakolni kezd.
- Igen.
- Nyugodjon meg, a férje fel fog kelni.
Érzem, ahogy Briana kissé haboz majd halkan szólal meg.
- Nem a férjem.
Még nem vagyok a férje, ez igaz. De a hangja olyan letört, halk. Mozgolódni kezdek, amit végre érzek, és hallom, ahogy Briana visszatartja a levegőt.
- Hol vagyok? - kérdezem halkan, majd kinyitom a szemem. A fények megvakítanak, de én csak arra az angyalra tudok nézni, aki előttem ül, és kisírt szemekkel bámul rám.
- Kórházban - mondja és az arcomhoz hajol hogy csókot nyomjon rá. Briana röviden elmeséli, hogy mi történt velem és Jay-jel, és hogy a bátyám már jól van, és én is jó leszek.
- Kérdezhetek valamit? - nézek rá félig komolyan ő pedig várakozóan bólogat. - Szeretnél a feleségem lenni?
Bria egy pillanatig lesokkolódva néz, majd a kezünkre pillant.
- Hát, azt hiszem. Igen - mondja én pedig megkönnyebbülve mosolyodok el.
1 hónap múlva engednek csak ki a kórházból, én pedig már igazán rühellem a fertőtlenítő szagot és a nővérek is egyre unottabb fejet vágtak. Annyit nyavalyogtam nekik, mint egy kislány, aki várja, hogy az anyukája hazavigye az oviból.
- Várj, segítek - mondja Bria, és felkapja a csomagjaimat. Sóhajtva megrázom a fejem, és kiszállok a kocsiból. Már meg se próbálok vele ellenkezni, mert ő az erősebb jelen pillanatban.
Bemegyünk a házba, amit balesetmentesnek nyilvánítottak, majd azonnal leülök a kanapéra és felrakom a lábam az asztalra. Hallom, ahogy Bria sóhajt egyet, majd leteszi a földre a csomagjaimat és mellém ül. A pocakja miatt alig tud mozdulni, de végigsimít az arcomon és megcsókol. A tenyeremet a hasára teszem, és kitapintom a kisfiam lábait, amikkel rugdossa a mamája pocakját.
- Érzem, hogy a kisfiunk nagy focista lesz - kuncogok fel, mire Briana nagyot nyög.
- Hát remélem nem most edz, mert meg fog repedni az egész hasam - mondja, de a hangja nem bosszús, mosolyogva néz engem. Szótlanul a pocakjához hajolok és suttogni kezdek:
- Mark, légyszíves ne bántsd a mamát, mert fáj neki. Értve vagyunk, haver?
Briana halkan felnevet majd az ajtó felé pillant, mert Jay és Mira sétál be rajta.
- Sziasztok! - mosolyognak majd Jay int, hogy menjek vele ki a konyhába. Bria furán felvont szemöldökkel figyel minket, majd megvonja a vállát és Mira-val kezd beszélgetni. Én és a bátyám bemegyek a konyhába, ő pedig egyből előkapja a kis dobozkát és átnyújtja.
- Kösz, Jay. Már csak ki kell találnom, hogy hogyan kérjem meg - mondom halkan majd kinyitom a dobozt. Benne egy kék rubinnal ellátott gyűrű van, ami tökéletes passzol majd Bria vékony ujjára.
- Csak ne baszd el! - mondja majd meglapogatja a vállamat. Megrázom a fejem, majd gyorsan a mackónadrágom zsebébe csúsztatom a dobozt a gyűrűvel együtt.
Később Briana és én a kertben ülünk, ő az egyik nyugágyban fekszik, és halkan szuszogva pihen. A keze a hasán, én pedig őt nézem. Ahogy ott fekszik, a haja majdnem leér a földig, a nap lágyan pirongatja hófehér arcát. Nagy levegőt veszek, majd felállok és oda sétálok mellé. Megfogom a kezét, amire azonnal felébred. Álmos szemekkel néz körbe, majd megállapodik a tekintete rajtam. Elmosolyodik majd felül és csókot nyom a fejemre.
- Mit szeretnél, édesem? - kérdezi mézédes hangom. Csak nézem őt, azt a lányt, akit ebben a percben el fogok jegyezni, és ha nemet mond, én abba belehalok. De nem fog nemet mondani. Nem fog!
- Eliott, valami baj van? - kérdezi ismét, én pedig kilépek a gondolataim világából és letérdelek elé. A szemei kikerekednek és könnybe lábadva engem néznek.
- Mit csinálsz, Eliott?
- Bria.. én.. nagyon szeretlek, tudod? - kérdezem, de nem várom meg, hogy válaszoljon, csak mondom tovább a jól betanult szövegemet. - Szeretném, ha nem csak a kisfiam anyja lennél, és nem csak a barátnőm. - Még egy nagy levegő, Eliott! - Azt akarom, hogy a feleségem legyél!
Briana nagy szemekkel pislog, majd elmosolyodik a könnyei alatt.
- Én is akarom ezt. Én is a feleséged akarok lenni - suttogja. Lassan, de megfontoltan húzom fel az arany gyűrűt az ujjára, ő pedig halkan sírdogálva néz. Amikor meg volt a gyűrűhúzás felkapom és megpörgetem, miközben mélyen megcsókolom.
- Szeretlek, Briana - suttogom a csókba. Az ajkaink elválnak, de ő visszahúz még egy csókra, miközben a könnyei folynak, mint a csermely. Miattam sír, miattunk.
- Én is szeretlek - mondja majd megtörli a szemeit.
Együtt fekszünk le a nyugágyba. Azt hiszem, hogy most találtam meg a lelki békémet, és ezt semmi és senki nem ronthatja el.
Jöhet az apám, Colin, volt nők, volt pasik, egy biztos: Briana örökre az enyém marad, én pedig az övé. Másfél éve még nem gondoltam volna, hogy abból az Eliott Bomer-ből, aki élvezetből verekedett, egy olyan ember lesz, akit egy kedves lány majd teljesen elszédít. Most már azt se bánom, ha ,,papucsnak" szólítanak, vagy ilyesmi. Mellettem van az nő, akit egész életemben akartam, hamarosan pedig hárman leszünk, ami egy ember életének legszebb pillanata.
Azt hiszem szeretek élni. Sőt, tudom, hogy szeretek élni!
