Az előző rész tartalmából:
"- Hé, te vagy a fotós? - kuncogok. Értetlenül bámul rám, aztán felemeli a gépét. Igen, ő a fotós. Igen, nekem meg megremeg a lábam? De miért reagálok így? Mindig távol állt tőlem ez a dolog, mert rendszerint a lányoknak szorult össze a gyomruk, amikor megláttak. Szokatlan érzés kerít hatalmába, és legszívesebben megütnék valakit.
- Hé, öcsi, idő van! - szalad hozzánk Eddy. Ő volt a meccseim rendezője, és az egyik legjobb barátom is."
JÓ, NEM MONDOM, HOGY NEM HELYES, MEG SEMMI ILYESMIT, NEM ÁLLÍTOK, de nehogy már azt higgye, hogy én is egy leszek a kis csitrijei közül! Hah, még mit nem!
- Kérlek, legyél vele normális - sziszegi a fogai közt az egyik legkedvesebb barátnőm, aki ugyanakkor egy hárpia, mert beajánlott a vőlegénye cégéhez, mint fotóst. Mivel a Bomer társaság az egyik legnívósabb kiadó, ezért nem mondhattam nemet, inkább csak csendben húztam a számat, amikor Mira elmondta, hogy van egy seggfej is a cégnél. Na, ő volt Eliott Bomer. Azt hiszem nem túlzok, amikor azt mondom, hogy a kisfiús bája, a barna szemei és a hozzá illő csodásan csillogó feketés-barna haja még az én szívemet is megdobogtatja. De ő ténylegesen egy nagy seggfej.
- Nem fog a bugyimba mászni, akkor sem! - suttogom. Mira rosszallóan megrázza a fejét. De most mi van? Én nem fogok behódolni ennek a tökéletes seggfejnek.
- Nem akar a bugyidba férkőzni! - nevet, és az általam használt kifejezés idegenül hangzik az ő szájából.
Felhorkanok. - Ez lesz. Ha magamhoz engedem, akkor haza visz a puccos otthonába, megdug, aztán mehetek el a francba. Álmodozzon csak!
Mielőtt Mira megszólalhatna, Jay és Eliott visszatérnek hozzánk. Eliott szemöldöke fölött apró vágás éktelenkedik. Lehet, hogy a megengedettnél hosszabb ideig nézzem, mert vigyorogva takarja el a homlokát. - Mehetünk? - kérdezi. Furcsán nézek a barátnőmre, mert én úgy terveztem, hogy egyedül megyek haza, és veszek egy nagy fürdőt. A kis lakásomban, amit a kis munkámból tartok fent, és ahol a részeg anyám biztos megint iszik.. De szeretem, és semmi pénzért nem laknék egy puccos házban, ahol még személyzet is van!
- Ja, mehetünk - mosolyog kedvesen Mira. Mielőtt elindulhatnánk, Eliott rám néz.
Mosolyog. - Elugrunk hozzám, megnézhetnénk a képeket, amiket csináltál. Gyere - nyújtja a kezét. Lenézek izmos, kitetovált karjára, aztán félve felkapom rá a pillantásom.
- Nem akarom megfogni a kezed - felhúzom az orrom. Nevetve ránt egyet a karomon és rákulcsolja az ujjait a sajátomra.
- Ha nem akarsz elveszni a tömegben, akkor kibírod, hogy hozzámérsz, Angyal - kacsint. Felhúzom pisze orromat, és úgy mosolygok rá.
- Na, ülj fel - mosolyog, miközben felpattan a szürke-fekete motorjára. Na, hogy nem! Tuti nem fogok erre az izére felülni.
- Haha, inkább megyek a saját kocsimmal - motyogom. Megvonja a vállát, és valamit súg Jay-nek. Aztán furcsamód mellém lép, és kiveszi a kezemből a kocsikulcsomat, amit eközben kihalásztam a táskámból.
- Pattanj be, úgy se tudod, hogy hol lakok - kacsint, és aztán már nem is látom. Bepattanok a régi vágású kocsimba, ami egyébként egy szerény Trabant, de szeretem. A fiú, aki az előbb még oly' bátran méregetett, most dermedten fürkészi a járművet.
- Mi bajod van? - kuncogok. Rám pillant, s szemében félelmet látok, ezért elkomolyodok.
- Ezt én nem tudom vezetni. Annyira.. más. Nem olyan, mint a motorom. És kocsit is csak Audi-t vezettem eddig - mondja el egy szuszra. Furán nézek rá, aztán hitetlenül elnevetem magam.
- Bocs. De most komolyan attól félsz, hogy egy sima Trabantot nem tudsz elvezetni? Hagyjad már, te vagy a nagy és szexi Eliott Bomer, aki az előbb ütötte ki a súlyának kétszeresét viselő pasit - forgatom a szemem. Ő csak fürkészve figyel, néha elvándorol a tekintete a dekoltázsomra. Olyankor kiráz a hideg, de amúgy nem zavar.
Elmosolyodik. - Na, mamacita, segíts nekem! Várj, tényleg szexinek találsz?
- Mamacita? Tudsz spanyolul? Öhm, mintha nem tudnád magadról - Mindig is kedveltem a művelt pasikat. De ez még mindig nem megy túl azon, hogy egy bunkó. És mi az, hogy szexinek találom-e? Mintha nem tudná magáról, hogy a maga 25 évével ő a legszexibb pasi a világon. De akkor is egy bunkó!
- Ja, kiskoromban tanultam spanyolul, amikor 2 évig kint éltünk - az útra pillant, és egyesbe teszi a kocsit. Talán nem akar a kiskorára visszagondolni? Olyan elveszett volt a tekintete. Mindegy.
A kezemet lassan a kezére csúsztatom, és segítem, hogy ne remegjen vezetés közben. Csak azt nem veszem számításba, hogy amikor megérintem, valami furcsa bizsergést érzek az ujjaimban. Mindegy, biztos csak attól a pár pohár sörtől van, amit lent kaptunk a teremben.
- Na, eddig minden rendben megy - rápillantok. Nem néz rám, de félmosolyra húzódik a szája, amitől önkéntelenül is elpirulok. Csak tudnám, hogy miért váltja ki belőlem ezt ez a fiú.
***
Fél óra múlva érkezünk meg egy házhoz, ami.. erre nem mondható, hogy ház. Ez egy palota, sőt, még annál is több. Jó, akkor egy kis leírás róla: legalább 2 szintes, óriási nagy, gyönyörű és kiderült, hogy Eliott teljesen egyedül lakik benne. Hát, nem tudom, egyedül takarítja ezt a nagy házat, vagy van hozzá bejárónője? Pff..
- Na, itt vagyunk. Várj itt - kiszáll és megkerüli a kocsit. Azt hittem, hogy itt akar hagyni, de aztán kinyitja előttem is a rozoga kocsiajtót. Kiszállok, és nézem, ahogy becsukja utánam. Feszengve állok a ház előtt, várom, hogy Jay-ék is megérkezzenek, de sehol se látom őket.
- Jay hívott, hogy Mira nem érezte jól magát, ezért hazavitte - mosolyog. Ez a srác még gondolatolvasó is? Beharapom a számat, és úgy bólogatok.
- Oké - Próbálok lazának tűnni, de igazából lever a pánik. Most egyedül kell lennem egy ekkora házban egy ilyen pasival. Szent szar.
- Gyere, menjünk be - megragadja a karomat, és mosolyogva maga után von. Istenem, félek.
