Na, de jöjjön is a búcsúzás, avagy az epilógus. (Ez nem egy szokványos epilógus, mert én olyat nem tudok írni, ez egy összegzés, köszönet nyílvánítás)
MA VAN 6 ÉVE, HOGY A KISFIUNK, MARK MEGSZÜLETETT. Mára ő már egy erős, aranyos nagyfiú akiért bolondulnak a nők az oviban.
- Boldog születésnapot, fiam - nyomok puszit az arcára ő pedig egyből letörli magáról amit a körülöttünk lévő családtagok hatalmas hahotázással kísérnek. Briana és én "sértődötten" nézzük a fiunkat, aki egyből Isabell-hez szalad, aki Mira és Jay kislánya, akit 3 éve fogadtak örökbe.
- Mindig csak a csajok. Olyan, mint az apja - jegyzi meg vigyorogva Bria majd csókot nyom a számra. Az ölembe húzom, úgy nézzük együtt a kisfiunkat aki megfogja Isabell kezét és apró puszit nyom rá. A kislány elkapja kis kezét majd Mira nyakába temeti az arcát. Körülöttük mindenki nevet, ujjong, ők pedig hirtelen azt se tudják mi van.
MARK ELSŐ ISKOLAI NAPJA.
- Nem akarok menni, papa. Kérlek, hagy ne kelljen oda bemennem! - könyörög reggel Mark, ahogy behajtunk az iskolához. Briana a szemét forgatva mosolyog én pedig szótlanul leparkolom a kocsit. Leállítom a motort, majd a fiamhoz fordulok, aki hatalmas kék szemeivel pislog felém. Pont mint az anyja tette mindig.
- Na figyelj, Mark Bomer. Mindig tudd, hogy ki vagy és egyet jegyezz meg: soha ne te könyörögj! Hagyd, hogy mások tegyék és neked kelljen döntést hoznod.
Mark nagyot sóhajt majd kimászik a kocsiból. Bria utána megy majd én is. A feleségem a kezét nyújtja a kisfiunk felé, de ő megrázza a fejét és előttünk lépked.
- Felnőtt - mondja Bria nagyot sóhajtva majd megfogja az én kezemet. Elmosolyodok.
BRIANA A MELLKASOMON FEKSZIK, A HÁLÓBAN TERÜLÜNK EL AZ ÁGYON.
- Na, asszony, készíts nekem kaját - mondom viccesen, de ő csak komolyan felnéz rám.
- Mondanom kell valamit, Eliott - suttogja én pedig megkapaszkodok az ágyban és úgy várom a mondanivalóját.
- Kivele!
Briana a kezemhez ér majd a pocakjához teszi. Nagy szemekkel pislogok, nem tudom mit akar ezzel.
- Terhes vagyok, Eliott - feleli végig a szemembe nézve én pedig lehunyom a szemem. Érzem a pillantását magamon, égeti az arcomat, de én csak lehunyt szemmel átgondolom ezt az egészet. Még egy baba. Még egy kis Bomer.
- Hű, nem tudtam, hogy ilyen termékeny vagyok - szólalok meg pár pillanat múlva, Briana pedig nagyot nevetve hozzám vág egy párnát.
MARK BOMER LEVELE (Bria az esküvőm nyitotta ki):
Kedves Briana,
Ha ezt a levelet olvasod, akkor ma van az esküvőd napja. Szívből gratulálok. Bár nem lehetek veled, nem kísérhetlek az oltárhoz, mégis olyan, mintha ott lennék, nem igaz? A szívedben vagyok, ott veled. Remélem a fiú, aki elvesz téged, megérdemli a szerelmedet. És remélem már van egy vagy több unokám is! Anyád helyettem is vigyáz majd rátok. Nem tudok mást írni, csak hogy nagyon szeretlek! Vigyázz magadra kislányom, te vagy a legszebb, a legjobb. Ha bárki bántana, te megtudod magad védeni.
Szeretlek, Briana! Tu papá
Az évek teltek, Bria és Eliott szerelme pedig semmit se változott. Talán erősebb lett köztük a kötelék. Sose felejtik el az első csókot, az első együtt létet, és azt sem, amikor Briana elmondta, hogy terhes. Sok minden történt velük, talán minden olyan gyorsan lepörgött.
De egy biztos: ez a történet nem egy tündérmese, nincsenek benne vámpírok, vérfarkasok. Mégis egy színes, romantikus regény, amely a lelkekig hatol. Olvasd el, éld át, ez talán veled is megtörténhet.
Írói utószó:
Köszönöm, hogy velem voltatok, köszönöm a blogon megtett 10 ezer megtekintést, köszönöm a feliratkozókat, köszönök mindent! Sose gondoltam volna, hogy ezeket a sorokat egy hatalmas gombóccal a torkomban írom, de így van. KÖSZÖNÖM!
