Az előző rész tartalmából:
"- Ne humorizálj, Bria! Mit keresel Eliott Bomer-rel? - kérdezi. Hangjában hatalmas dühöt vélek felfedezni, és egyre szorosabban szorítja a csuklómat. Visszafolyton a könnyeimet, és a szemébe nézek.
- Hagyj békén, Colin! Nem hagyom, hogy megint bánts! - Próbálok határozott hangot megütni, jóllehet ez nekem sose ment."
Eliott
EGY IDEIG MÉG ÁLLDOGÁLOK AZ ERKÉLYEN ÉS az elmúlt pár nap történésin töröm a fejem. Az alkaromon még néha éget a seb, és a fejem is sokszor fáj az engem ért ütésektől. Persze már jobban vagyok, és a kötést is levették már a kezemről, de még mindig érzem azokat a bűzöket, amik a sikátorban voltak. És nyilvánvalóan látom magam előtt a férfit, aki belerúg Briana-ba. Megborzongok. Szorítom a korlátot, és próbálok másra koncentrálni.Nagy levegőt veszek, lehunyom a szemem és mosolyogva emlékezek vissza arra, amikor Briana arra kért, hogy csókoljam meg. Ha akkor megtettem volna, akkor már lehet, hogy a barátnőm lenne. Ténylegesen is. Persze nem lehetek mohó, már csak egy hét, és letelik az egy hónap. Éppen amikor ezen mosolygok, megcsörren a telefonom. Scott.
- Igen? - szólok bele a telefonba. Scott egy régebbi barátom, de sose találkozunk, mert ő Philadelphiában él, és csak néha szervez nekem meccseket.
- Hé, haver! - Mint mindig, most is kedves és vidám a hangja, habár már túl van a harmincon, még mindig ugyanolyan fiatalnak tűnik. - Képzeld, tizennegyedikén lenne egy meccsed itt Philadelphiában! - hadarja, és pöszén is beszél, így alig értem, de a lényeget kiszűröm a mondandójából.
- Lassíts, ember - nevetek fel. - Tizennegyedike? Azt hiszem ráérek. Ki lesz az ellenfelem?
- Thompson. Jack Thompson! Eltudod ezt hinni? Egy Bomer-Thompson meccs itt a nagy P-ben! - Olyan izgatott a hangja, és érzem, hogy csillog a szeme is. Felnevetek.
- Ja, az öreg Thompson. Nem kispályás hozzám? - kérdezem, persze csak merő szórakozottságból. Bentről hangokat hallok, de nem figyelek semmire, csak a vonal másik végén lévő barátomra. Egyébként Thompson egy régebbi ellenfelem, és ahogy eddig hallottam, mostanság már nem harcol.
- Dehogynem, Bomer - nevet. Jó hallani, hogy vidám és viccelődő. - Valami visszatérő meccset akar, és téged kíván ellenfelének. Mikor mondtam, hogy én ismerlek téged, egyből rám kiabált, hogy hívjalak fel, és repülj ide a csinos kis seggeddel. Persze, hogy egyből telefont ragadtam, mert egyrészt félek ettől a seggfejtől, másrészt pedig már nagyon rég találkoztunk, és úgy hallottam van egy csinos kis csajod is.
- Scott, honnan tudsz ennyi mindent? - kérdezem, de persze tudom a választ. Minden újság tud már Briana-ról, és a balesetünkről is. Te vagy a legmenőbb ügyvéd, Bomer! - biztatom magam.
- Sose beszélsz nekem semmit, így hát a bulvár segít nekem - hallom a hangján, hogy igazán meglepődött.
- Sose hívsz. De miket írnak az újságok, ha már ennyire jól informált vagy? - mosolygok szórakozottan, és felvonom a szemöldökömet.
- Ó, haver, hát miért is hívjalak? - nevet fel. - Nem is tudom, hogy mikor vagy elérhető, és nem akarok megzavarni sose semmit. - Tudom mire céloz, de nem szólok semmit, inkább csak várok. - Te nem olvasol újságot?
- Minek olvassak, ha te úgyis elmondod, hogy mi van benne?
- Nos - köszörüli meg a torkát -, Briana-ról egy elég lehúzó kis cikket dobtak össze, szerintem keress egy újságot, és olvasd el, mert annyira sok dolog van benne, hogy nem tudom összefoglalni se - sóhajt. - Rólad pedig majd nem mindenki tudja, hogy bokszolsz, ember. A muterod remélem még nem látta az újságokat, mert tuti kiakad, ha olvasgat egy kicsit.
- Felkutatok egy rohadt újságot, és elolvasom, mert már engem is érdekel. Mennem kell, Scott. Majd még hívj a meccs-csel kapcsolatban. Csá, haver! - köszönök el.
- Csövi, és ne csinálj semmi rosszat! - halkan felnevet, aztán kinyomja a telefont. Scott régebben is velem volt majdnem minden meccsemen, de amikor megismerte Linda nevű - most már - feleségét, és elköltözött Philadelphiába, azóta nem igazán tudunk beszélni, és ő is sokszor elfoglalt. De amikor csak tehetem mindig felhívom, s ő is mindig így tesz.
Bemegyek a házba, magamra kapok egy kabátot, a fejemre húzom a kapucnimat, és kilopózok a lakásból. Futás cimszó alatt elrohanok a legközelebbi éjjel-nappalisba, és kérek egy újságot. Daily News.
Címlapon néhány énekes, mellettük egy kis képen én és Briana, egy ügyesen összevágott fotó. Én boksz cuccban, Bria pedig egy piros nyári ruhában, mindketten mosolygunk. A cikk a 28. oldalon található, ezért odalapozok. Már a cikk címe is kiakasztó: "Vajon többek mint barátok, vagy csak dugópajtik?" Megrázom a fejem és kimegyek a boltból. Kint már lassan alkonyodik. Az órám háromnegyed négyet mutat. Briana már biztos alszik, gondolom. Leülök egy kis padra, és olvasni kezdem a cikket.
"Biztos mindenki ismeri a nagymenő Eliott Bomer-t, az ügyvédet, aki a saját kis vállalkozását vezeti. - Írja a cikk. - Na, mármost ez a kisfiú, ez a híres 23 éves fiú, akiért epekednek a lányok, nem csak nagy hírű üyvéd és vállalkozó, hanem bokszol is. Bizony ám, hölgyeim. De el kell szomorítsunk benneteket, ennek a fiúnak van valakije. Már egy ideje összejárkál egy bizonyos szőke szépséggel, Briana Hayley Monaah-val (22), aki ugyancsak a Bomer társaságnál dolgozik, az egyedüli fényképész, és minden rendezvényen a családdal tart. Persze nem csak mint a fotós, hanem mint a Bomer-fiú legújabb nője. De azt csiripelik a kis madarak, hogy a pár nem is egy pár, hanem csak úgy összejárnak. Szó szerint! Hát, mi nagyon szomorúak lennénk, ha egy pár lennének, ugyanis a kisasszonyról kiderült pár dolog. Tudta-e Eliott, hogy Briana régen prostituált volt? És, hogy ő volt az akkori munkájában a főnöke ribanca? Mert ezelőtt ő egy kisvárosi irodában dolgozott, mint titkárnő, és Mr. Hales (Briana régi főnöke) elmondta nekünk, hogy a lány régebben folyamatosan lefeküdt vele, és fizetésemelést kért tőle."
Elég volt ebből! Összegyűröm az újságot, és elhajítom. A tenyerembe fektetem az arcom, és összeszorítom a szemeimet. Nem, nem lehet. Briana.. Ő nem. Nem! Biztos, hogy csak kamu, hiszen ez egy hülye bulvár! Nem, ő nem. Ne bántsák őt, ő nem érdemli meg! Nem volt prosti, nem szexszelt fizetésemelésért. Sose tenné meg!
Hazarohanok. Rohanok, és nem nézek sehova, bár tudom, hogy van pár ember az utcán. Engem néznek, érzem a pillantásukat. El akarok innen menni, rohanni, futni, szabadulni. Elakarom felejteni ezt a cikket, az egészet. Át akarom ölelni Bria-t, belepuszilni a puha nyakába, csókolgatni. Nem érdekel a fogadás, de még is megtartom a szavamat, és mikor hazaérek, csak gyorsan letusolok, és beugrok az ágyamba.
Reggel kómásan kelek, egyre hangosabb veszekedést hallok kintről. Először a fejemet a párnámhoz szorítom, de aztán meghallok egy csendes kis zokogást az ajtón felől és felpattanok. Félmeztelenül, a nadrágom lengén a derekamon lóg, úgy megyek ki a szobámból, a hangzavarba. Az ajtó mellett Luna simogatja Bria hátát, aki keservesen sír, a bejáratban pedig Mrs. Monaah áll, hót részegen, és kiabál.
- Mi folyik itt? - emelem fel a hangom. Mrs. Monaah és Luna egyből felkapják a fejüket, egyedül csak Briana áll fel, és rohan el a mosdóba. - Luna, hol vannak a többiek? - nézek a húgomra.
- Anya hazavitte Colin-t, meg azt mondta, hogy később bemegy dolgozni is. Mira-ék pedig hazamentek, és asszem tovább finomítanak az esküvőn. Mrs. Monaah berontott és felpofozta Briana-t, meg ütögette is, aztán Briana felkeltett, hogy itt az anyja, teljesen részeg, és segítsek valamit. Téged nem tudtuk, hogy itthon vagy, ezért nem is kerestünk. Kérlek csinálj valamit! - hadarja el a történéseket. Bólintok, ő pedig Bria után rohan, így ketten maradunk Mrs. Monaah-val. Nagy levegőt veszek és a részeg nőre nézek.
- Mrs. Monaah... - sóhajtok fel, és hozzá lépek. Megfogom a hátát, és bevezetem a konyhába.
- Hagyjál már békén! A lányomért jöttem! - morog és lesöpri magáról a kezem. Megcsóválom a fejem, és úgy döntök, hogy főzök neki egy nagyon nagyon erős kávét. Az nekem mindig segít, ha iszok.
- Figyeljen, asszonyom. Értem én, hogy a pia magának megoldás, de az semmiképpen sem az, hogy a lányán tölti ki a dühét! - mondom, és egyenesen az asszony kék szemeibe nézek, és meglátom benne azt a nőt, aki nem akar inni, de még is valamiért alkoholizál. aki szereti a lányát, aki egy szerető anya. Nagy levegőt vesz, és most látom egy csöppet kitisztulni a látását, őszintén néz rám, amennyire persze egy részeg tud őszintén nézni.
- Nézd, sajnálom - csuklik egyet. Elé teszem a kávét, ő pedig belekortyol. Egyből másmilyen lesz az arca. Komolyabb, nőiesebb és felnőttesebb. Haladás, Bomer. - sajnálom, hogy egy piás öregasszony vagyok. Imádom mindkét lányomat, és nagyon bánom, hogy megütöttem - sóhajt. - Egyébként szólíts csak Josie-nak - mosolyog.
- Nos, Josie. - Most már én is elmosolyodok, és leülök vele szemben a pulthoz. - Briana egy törékeny lány, bármennyire is szeretné, ha erősnek látnánk.
Bólint.
Fél óra múlva már megissza a kávéját, és eléggé ki is józanodik annyira, ezért lassan indulni készül. Mielőtt elmegy, átad nekem egy levelet, amit majd később átadok Briana-nak.
Mosolyogva becsukom az ajtót Josie után, és magamban vállba veregetem magam.Ekkor Luna rohan le a lépcsőn, és furán néz, ahogy mosolygok magamra.
- Hagyjam még, hogy büszke legyél magadra, vagy felmész Bria-hoz? Elég szarul van, és tiszta piros az arca még mindig - sóhajt, és bemegy a konyhába.
- Hol van a kis barátod, Luna? - bekiáltok neki, és közben megnézem magam a tükörben. Kócos haj, kipirult arc, rendben vagyok, mint mindig. Csak nehogy elszállj magadtól! - dörren rám gúnyosan a tudatalattim.
- Hazament még tegnap este. Nem alszunk együtt még. Szóval hazaküldtem. - Látom, ahogy megvonja a vállát. Elmosolyodok, és lassan felmegyek Briana szobájához. Ő direkt az emeletre akart pakolni, amikor ideköltözött, mert szerinte onnan minden jobb.
Kopogok az ajtaján, de nem várom meg, míg szól, inkább benyitok. Az ágyában fekszik, betakarózva, és lassan szuszogva alszik. Halványan elmosolyodok, és leül az ágyára. Tekintetem az ajkaira téved, nagy levegőt veszek, lehunyom a szemem és akkor...
- Igen? - szólok bele a telefonba. Scott egy régebbi barátom, de sose találkozunk, mert ő Philadelphiában él, és csak néha szervez nekem meccseket.
- Hé, haver! - Mint mindig, most is kedves és vidám a hangja, habár már túl van a harmincon, még mindig ugyanolyan fiatalnak tűnik. - Képzeld, tizennegyedikén lenne egy meccsed itt Philadelphiában! - hadarja, és pöszén is beszél, így alig értem, de a lényeget kiszűröm a mondandójából.
- Lassíts, ember - nevetek fel. - Tizennegyedike? Azt hiszem ráérek. Ki lesz az ellenfelem?
- Thompson. Jack Thompson! Eltudod ezt hinni? Egy Bomer-Thompson meccs itt a nagy P-ben! - Olyan izgatott a hangja, és érzem, hogy csillog a szeme is. Felnevetek.
- Ja, az öreg Thompson. Nem kispályás hozzám? - kérdezem, persze csak merő szórakozottságból. Bentről hangokat hallok, de nem figyelek semmire, csak a vonal másik végén lévő barátomra. Egyébként Thompson egy régebbi ellenfelem, és ahogy eddig hallottam, mostanság már nem harcol.
- Dehogynem, Bomer - nevet. Jó hallani, hogy vidám és viccelődő. - Valami visszatérő meccset akar, és téged kíván ellenfelének. Mikor mondtam, hogy én ismerlek téged, egyből rám kiabált, hogy hívjalak fel, és repülj ide a csinos kis seggeddel. Persze, hogy egyből telefont ragadtam, mert egyrészt félek ettől a seggfejtől, másrészt pedig már nagyon rég találkoztunk, és úgy hallottam van egy csinos kis csajod is.
- Scott, honnan tudsz ennyi mindent? - kérdezem, de persze tudom a választ. Minden újság tud már Briana-ról, és a balesetünkről is. Te vagy a legmenőbb ügyvéd, Bomer! - biztatom magam.
- Sose beszélsz nekem semmit, így hát a bulvár segít nekem - hallom a hangján, hogy igazán meglepődött.
- Sose hívsz. De miket írnak az újságok, ha már ennyire jól informált vagy? - mosolygok szórakozottan, és felvonom a szemöldökömet.
- Ó, haver, hát miért is hívjalak? - nevet fel. - Nem is tudom, hogy mikor vagy elérhető, és nem akarok megzavarni sose semmit. - Tudom mire céloz, de nem szólok semmit, inkább csak várok. - Te nem olvasol újságot?
- Minek olvassak, ha te úgyis elmondod, hogy mi van benne?
- Nos - köszörüli meg a torkát -, Briana-ról egy elég lehúzó kis cikket dobtak össze, szerintem keress egy újságot, és olvasd el, mert annyira sok dolog van benne, hogy nem tudom összefoglalni se - sóhajt. - Rólad pedig majd nem mindenki tudja, hogy bokszolsz, ember. A muterod remélem még nem látta az újságokat, mert tuti kiakad, ha olvasgat egy kicsit.
- Felkutatok egy rohadt újságot, és elolvasom, mert már engem is érdekel. Mennem kell, Scott. Majd még hívj a meccs-csel kapcsolatban. Csá, haver! - köszönök el.
- Csövi, és ne csinálj semmi rosszat! - halkan felnevet, aztán kinyomja a telefont. Scott régebben is velem volt majdnem minden meccsemen, de amikor megismerte Linda nevű - most már - feleségét, és elköltözött Philadelphiába, azóta nem igazán tudunk beszélni, és ő is sokszor elfoglalt. De amikor csak tehetem mindig felhívom, s ő is mindig így tesz.
Bemegyek a házba, magamra kapok egy kabátot, a fejemre húzom a kapucnimat, és kilopózok a lakásból. Futás cimszó alatt elrohanok a legközelebbi éjjel-nappalisba, és kérek egy újságot. Daily News.
Címlapon néhány énekes, mellettük egy kis képen én és Briana, egy ügyesen összevágott fotó. Én boksz cuccban, Bria pedig egy piros nyári ruhában, mindketten mosolygunk. A cikk a 28. oldalon található, ezért odalapozok. Már a cikk címe is kiakasztó: "Vajon többek mint barátok, vagy csak dugópajtik?" Megrázom a fejem és kimegyek a boltból. Kint már lassan alkonyodik. Az órám háromnegyed négyet mutat. Briana már biztos alszik, gondolom. Leülök egy kis padra, és olvasni kezdem a cikket.
"Biztos mindenki ismeri a nagymenő Eliott Bomer-t, az ügyvédet, aki a saját kis vállalkozását vezeti. - Írja a cikk. - Na, mármost ez a kisfiú, ez a híres 23 éves fiú, akiért epekednek a lányok, nem csak nagy hírű üyvéd és vállalkozó, hanem bokszol is. Bizony ám, hölgyeim. De el kell szomorítsunk benneteket, ennek a fiúnak van valakije. Már egy ideje összejárkál egy bizonyos szőke szépséggel, Briana Hayley Monaah-val (22), aki ugyancsak a Bomer társaságnál dolgozik, az egyedüli fényképész, és minden rendezvényen a családdal tart. Persze nem csak mint a fotós, hanem mint a Bomer-fiú legújabb nője. De azt csiripelik a kis madarak, hogy a pár nem is egy pár, hanem csak úgy összejárnak. Szó szerint! Hát, mi nagyon szomorúak lennénk, ha egy pár lennének, ugyanis a kisasszonyról kiderült pár dolog. Tudta-e Eliott, hogy Briana régen prostituált volt? És, hogy ő volt az akkori munkájában a főnöke ribanca? Mert ezelőtt ő egy kisvárosi irodában dolgozott, mint titkárnő, és Mr. Hales (Briana régi főnöke) elmondta nekünk, hogy a lány régebben folyamatosan lefeküdt vele, és fizetésemelést kért tőle."
Elég volt ebből! Összegyűröm az újságot, és elhajítom. A tenyerembe fektetem az arcom, és összeszorítom a szemeimet. Nem, nem lehet. Briana.. Ő nem. Nem! Biztos, hogy csak kamu, hiszen ez egy hülye bulvár! Nem, ő nem. Ne bántsák őt, ő nem érdemli meg! Nem volt prosti, nem szexszelt fizetésemelésért. Sose tenné meg!
Hazarohanok. Rohanok, és nem nézek sehova, bár tudom, hogy van pár ember az utcán. Engem néznek, érzem a pillantásukat. El akarok innen menni, rohanni, futni, szabadulni. Elakarom felejteni ezt a cikket, az egészet. Át akarom ölelni Bria-t, belepuszilni a puha nyakába, csókolgatni. Nem érdekel a fogadás, de még is megtartom a szavamat, és mikor hazaérek, csak gyorsan letusolok, és beugrok az ágyamba.
Reggel kómásan kelek, egyre hangosabb veszekedést hallok kintről. Először a fejemet a párnámhoz szorítom, de aztán meghallok egy csendes kis zokogást az ajtón felől és felpattanok. Félmeztelenül, a nadrágom lengén a derekamon lóg, úgy megyek ki a szobámból, a hangzavarba. Az ajtó mellett Luna simogatja Bria hátát, aki keservesen sír, a bejáratban pedig Mrs. Monaah áll, hót részegen, és kiabál.
- Mi folyik itt? - emelem fel a hangom. Mrs. Monaah és Luna egyből felkapják a fejüket, egyedül csak Briana áll fel, és rohan el a mosdóba. - Luna, hol vannak a többiek? - nézek a húgomra.
- Anya hazavitte Colin-t, meg azt mondta, hogy később bemegy dolgozni is. Mira-ék pedig hazamentek, és asszem tovább finomítanak az esküvőn. Mrs. Monaah berontott és felpofozta Briana-t, meg ütögette is, aztán Briana felkeltett, hogy itt az anyja, teljesen részeg, és segítsek valamit. Téged nem tudtuk, hogy itthon vagy, ezért nem is kerestünk. Kérlek csinálj valamit! - hadarja el a történéseket. Bólintok, ő pedig Bria után rohan, így ketten maradunk Mrs. Monaah-val. Nagy levegőt veszek és a részeg nőre nézek.
- Mrs. Monaah... - sóhajtok fel, és hozzá lépek. Megfogom a hátát, és bevezetem a konyhába.
- Hagyjál már békén! A lányomért jöttem! - morog és lesöpri magáról a kezem. Megcsóválom a fejem, és úgy döntök, hogy főzök neki egy nagyon nagyon erős kávét. Az nekem mindig segít, ha iszok.
- Figyeljen, asszonyom. Értem én, hogy a pia magának megoldás, de az semmiképpen sem az, hogy a lányán tölti ki a dühét! - mondom, és egyenesen az asszony kék szemeibe nézek, és meglátom benne azt a nőt, aki nem akar inni, de még is valamiért alkoholizál. aki szereti a lányát, aki egy szerető anya. Nagy levegőt vesz, és most látom egy csöppet kitisztulni a látását, őszintén néz rám, amennyire persze egy részeg tud őszintén nézni.
- Nézd, sajnálom - csuklik egyet. Elé teszem a kávét, ő pedig belekortyol. Egyből másmilyen lesz az arca. Komolyabb, nőiesebb és felnőttesebb. Haladás, Bomer. - sajnálom, hogy egy piás öregasszony vagyok. Imádom mindkét lányomat, és nagyon bánom, hogy megütöttem - sóhajt. - Egyébként szólíts csak Josie-nak - mosolyog.
- Nos, Josie. - Most már én is elmosolyodok, és leülök vele szemben a pulthoz. - Briana egy törékeny lány, bármennyire is szeretné, ha erősnek látnánk.
Bólint.
Fél óra múlva már megissza a kávéját, és eléggé ki is józanodik annyira, ezért lassan indulni készül. Mielőtt elmegy, átad nekem egy levelet, amit majd később átadok Briana-nak.
Mosolyogva becsukom az ajtót Josie után, és magamban vállba veregetem magam.Ekkor Luna rohan le a lépcsőn, és furán néz, ahogy mosolygok magamra.
- Hagyjam még, hogy büszke legyél magadra, vagy felmész Bria-hoz? Elég szarul van, és tiszta piros az arca még mindig - sóhajt, és bemegy a konyhába.
- Hol van a kis barátod, Luna? - bekiáltok neki, és közben megnézem magam a tükörben. Kócos haj, kipirult arc, rendben vagyok, mint mindig. Csak nehogy elszállj magadtól! - dörren rám gúnyosan a tudatalattim.
- Hazament még tegnap este. Nem alszunk együtt még. Szóval hazaküldtem. - Látom, ahogy megvonja a vállát. Elmosolyodok, és lassan felmegyek Briana szobájához. Ő direkt az emeletre akart pakolni, amikor ideköltözött, mert szerinte onnan minden jobb.
Kopogok az ajtaján, de nem várom meg, míg szól, inkább benyitok. Az ágyában fekszik, betakarózva, és lassan szuszogva alszik. Halványan elmosolyodok, és leül az ágyára. Tekintetem az ajkaira téved, nagy levegőt veszek, lehunyom a szemem és akkor...
