Az előző rész tartalmából:
"- Mohó Bomer - kacag fel, majd benyúl a nadrágomba, amitől én férfiasat nyögök a szájába. Majd egy éles krákogás zavar meg minket. Bria szeme kikerekedik, majd lelök magáról.
- Anya?! - kérdezem, amikor tudatosul bennem, hogy az anyám majdnem végignézte, amint épp megrontom a barátnőmet."
- ANNYIRA, DE ANNYIRA GYÖNYÖRŰ VAGY - álmodozva nézem a legjobb barátnőmet, aki a mai napon végre elfoglalja méltó helyét a Bomereknél. Mira gyönyörű szemeivel rámnéz majd magához von. A hatalmas tüll ruhája miatt alig férünk egymáshoz, de egymás vállán sírunk.
- Azért remélem hamarosan te viselsz majd ilyen ruhát - elneveti magát majd pörögni kezd a hatalmas ruhájában. az anyag a hátán kivágott, így csodálatosan mutatja íves hátát.
- Nem tudom, hogy képes leszek-e valaha férjhez menni - sóhajtok fel, miközben elkezdem göndöríteni Mira haját. Vörös fürtjei alól felvont szemöldökkel néz rám.
- Most mi bajod van? - kérdezi. - Tökéletesen boldognak kellene lenned.
Megrázom a fejem.
- Nekem a kapcsolat még mindig a kék-zöld foltokat juttatja eszembe.
Mira egy pillanatig a szemembe néz a tükörből, majd megszorítja vállán nyugtatott kezemet.
- De pár óra múlva lesz egy védelmező és erős férjed. És mi is veled vagyunk. - Puszit nyomok a fejére majd köszönetet suttogok és folytatom a haja elkészítését.
*Később*
- Nos, azt hiszem mindjárt itt az idő - mosolygok Mirára, aki láthatóan meg van szeppenve. Egy szót se szól, folyamatosan az ujjait birizgálja, és nagyokat sóhajtozik. Kacagva átölelem.
- Velem maradsz, ugye? Mindvégig - suttogja.
- Nem szülni mész, buta - nevetek. Majd egy pillanat múlva lefagy az arcomról a mosoly, ugyanis anyám hangját hallom.
- Lányok! - kiált fel a mamám, majd hallom, ahogy magassarkújában oda tipeg hozzánk. Nagyot sóhajtok majd felé fordulok. Az anyám alapjában véve szép nő: szőke haja van (mint nekem), ami lassan a válla alá ér, hatalmas mogyoró színű szemei, és karcsú alakja. Ha nem ismerném, nem mondanám meg, hogy már elmúlt ötven éves. Most egy vörös estélyi van rajta, a haja laza kontyban tornyosul a feje tetején, minimális sminket visel, viszont szó szerint gyönyörűen fest. Felvont szemöldökkel sétál hozzánk, majd mikor közelebb ér, azonnal magához von engem, és Mirát. Ő és a legjobb barátnőm, mindig is jó kapcsolatban voltak, amíg a papa meg nem halt. Azután minden megváltozott. Anyám inni kezdett, rosszul bánt velem és néha még Mirával is.
- Szia anya - suttogom a fülébe és szorosabban ölelem magamhoz.
- Jajj, ne kezdjünk most el sírni, mert nem akarom elrontani a sminkemet - halkan felnevet majd egy-egy puszit nyom Mira, majd az én arcomra is. Elnyomok egy büszke mosolyt. Az anyukám felnőtt, gyönyörű nő, és végre nem ittas.
- Majd később beszélünk, rendben? - Anya rámnéz majd büszkén elmosolyodik. Bólintok majd nagy levegőt veszek.
- Kezdődik - szól ki Mira anyukája, a papája pedig a lány mellé áll és átkarolja a kezét. Felcsendül a szokásos dal, és egy hatalmas mosolyt elnyomva indulok el előre. A kezemben a gyűrűk, amiket egy hónapja Eliott és Jay vásároltak. ahogy belépek a templomba, mindenki feláll és hagyom, hogy minden szempár rám szegeződjön. Amint a tömeg a hátam mögé pillant, akkor tudom, hogy Mira és a papája beléptek a terembe. Csak előre fele nézek, és csak egy embert látok. Eliott fekete zakóban áll Jay mellett, és mihelyt felém néz, felcsillan a szeme. A gyomrom azonnal görcsbe ugrik, mintha csak a saját esküvőm lenne. Megnyalja az alsó ajkát és halvány mosollyal az arcán végignéz rajtam. Halványkék koszorúslányruhámat lágyan fújja a télies szél, ami beköltözött a templomba, mihelyt kinyitották a hatalmas ajtókat. Nem fázok, nincs melegem se, mégis ahogy Eliott szemeibe nézek, elönt a melegség, a vágy.
- Azt hiszem mindjárt elveszlek én is téged - súgja, mikor odaérek mellé. Halkan felnevetek és csókot nyomok az arcára. Imádom az arcvize illatát, a puha arca érintését.
- Majd egyszer. Talán. - Vigyorogva nézem, ahogy "sértetten" összehúzza a szemeit.
*A ceremónia utáni partin*
- Nos, akkor azt hiszem itt az ideje, hogy beszéljünk, édesem. - Anya huppan le velem szembe, amikor már mindenki a táncparketten táncol. Nekem nem sok kedvem van, de megígértem Eliottnak és Mirának, hogy majd mindkettejükkel táncolok.
- Igen. Először engedd meg, hogy megdicsérjelek, mami - mosolygok rá, és megfogom az asztalon a kezét. - Gyönyörű vagy, és irigy vagyok - nevetek fel.
Mosolyogva rázza meg a fejét.
- Édes, kiscicám - kezdi. - Nagyon sok rossz dolgot tettem ellened az évek során. Ezt most szeretném jobbá tenni. Érted? Te vagy a húgodon kívül az egyetlen, aki számít nekem. Nagyon nagyon szeretlek, és sajnálom, amit ellened tettem.
Az anyámra pillantok, aki komoly arccal és némi szomorúsággal néz vissza rám. A lábam remeg, de nem tudok megszólalni. Innom kell, elfogy a levegőm. A pezsgőmért nyúlok, meghúzom majd lehunyt szemmel ízlelgetem a buborékos csodát.
- Szeretlek, mami - mondom amikor már megtudok szólalni. Elmosolyodik, majd egy magas és rendkívül helyes férfi lép az asztalunkhoz és lekéri táncolni az anyámat. Elvigyorodok, biztatom, hogy menjen táncolni a helyes úrral. Felpattan és elsétálnak a táncparkett felé.
Lassú zene szól, mindenki párokba rendeződik és a terem közepén kezdenek el táncolni. Egy erős kéz integet a látómezőmbe.
- Szabad felkérnem a hölgyet, vagy esetleg vár valakire? - kérdezi Eliott, majd nyújtja a kezét és felsegít a székről.
- Rád vártam - mosolygok, majd összekapaszkodunk és mi is lassúzni kezdünk. Mindkét karommal átölelem Eliott nyakát, az ő kezei a csípőmön pihennek, így ringatózunk. Pár perc múlva érzem, hogy megremeg a lábam, majd megint elfogy a levegőm. Eliott aggódó tekintettel húz az asztalunkhoz és segít leülnöm.
- Jól vagy, Bria? - kérdi halkan, végigsimít az arcomon, miközben én vizet kortyolgatok.
Bólintok, mert egy szó sem tudja elhagyni a torkomat.
- Hívjak orvost? Vagy szóljak valakinek? Briana, nézz rám - felemeli a fejemet, de én nem nézek rá. Nem ronthatom el ezt az éjjelt. Tökéletesnek kell lennie.
- Biztos elrontottam a gyomromat. - Halkan beszélek, nem igazán tudom megerőltetni a torkomat. Eliott egy pillanatig vizsgálódó tekintettel néz, majd megrázza a fejét.
- Holnap bemegyünk az orvoshoz - majd nagyot sóhajt és leül mellém. Ketten szemléljük a tömeget, akik most valami retró zenére rázzák, Jay pedig felkapja Mirát és elrohan vele azt kiabálva: "Enyém a menyasszony!" Mindenki nevet, mindenki boldog. A mamám egy pohár narancslét szorongatva beszélget a Jóképű Pasival. Eliott vállára hajtom a fejem és lehunyva a szemem megszólalok:
- Annyira szeretlek.
- Nem tudom, hogy képes leszek-e valaha férjhez menni - sóhajtok fel, miközben elkezdem göndöríteni Mira haját. Vörös fürtjei alól felvont szemöldökkel néz rám.
- Most mi bajod van? - kérdezi. - Tökéletesen boldognak kellene lenned.
Megrázom a fejem.
- Nekem a kapcsolat még mindig a kék-zöld foltokat juttatja eszembe.
Mira egy pillanatig a szemembe néz a tükörből, majd megszorítja vállán nyugtatott kezemet.
- De pár óra múlva lesz egy védelmező és erős férjed. És mi is veled vagyunk. - Puszit nyomok a fejére majd köszönetet suttogok és folytatom a haja elkészítését.
*Később*
- Nos, azt hiszem mindjárt itt az idő - mosolygok Mirára, aki láthatóan meg van szeppenve. Egy szót se szól, folyamatosan az ujjait birizgálja, és nagyokat sóhajtozik. Kacagva átölelem.
- Velem maradsz, ugye? Mindvégig - suttogja.
- Nem szülni mész, buta - nevetek. Majd egy pillanat múlva lefagy az arcomról a mosoly, ugyanis anyám hangját hallom.
- Lányok! - kiált fel a mamám, majd hallom, ahogy magassarkújában oda tipeg hozzánk. Nagyot sóhajtok majd felé fordulok. Az anyám alapjában véve szép nő: szőke haja van (mint nekem), ami lassan a válla alá ér, hatalmas mogyoró színű szemei, és karcsú alakja. Ha nem ismerném, nem mondanám meg, hogy már elmúlt ötven éves. Most egy vörös estélyi van rajta, a haja laza kontyban tornyosul a feje tetején, minimális sminket visel, viszont szó szerint gyönyörűen fest. Felvont szemöldökkel sétál hozzánk, majd mikor közelebb ér, azonnal magához von engem, és Mirát. Ő és a legjobb barátnőm, mindig is jó kapcsolatban voltak, amíg a papa meg nem halt. Azután minden megváltozott. Anyám inni kezdett, rosszul bánt velem és néha még Mirával is.
- Szia anya - suttogom a fülébe és szorosabban ölelem magamhoz.
- Jajj, ne kezdjünk most el sírni, mert nem akarom elrontani a sminkemet - halkan felnevet majd egy-egy puszit nyom Mira, majd az én arcomra is. Elnyomok egy büszke mosolyt. Az anyukám felnőtt, gyönyörű nő, és végre nem ittas.
- Majd később beszélünk, rendben? - Anya rámnéz majd büszkén elmosolyodik. Bólintok majd nagy levegőt veszek.
- Kezdődik - szól ki Mira anyukája, a papája pedig a lány mellé áll és átkarolja a kezét. Felcsendül a szokásos dal, és egy hatalmas mosolyt elnyomva indulok el előre. A kezemben a gyűrűk, amiket egy hónapja Eliott és Jay vásároltak. ahogy belépek a templomba, mindenki feláll és hagyom, hogy minden szempár rám szegeződjön. Amint a tömeg a hátam mögé pillant, akkor tudom, hogy Mira és a papája beléptek a terembe. Csak előre fele nézek, és csak egy embert látok. Eliott fekete zakóban áll Jay mellett, és mihelyt felém néz, felcsillan a szeme. A gyomrom azonnal görcsbe ugrik, mintha csak a saját esküvőm lenne. Megnyalja az alsó ajkát és halvány mosollyal az arcán végignéz rajtam. Halványkék koszorúslányruhámat lágyan fújja a télies szél, ami beköltözött a templomba, mihelyt kinyitották a hatalmas ajtókat. Nem fázok, nincs melegem se, mégis ahogy Eliott szemeibe nézek, elönt a melegség, a vágy.
- Azt hiszem mindjárt elveszlek én is téged - súgja, mikor odaérek mellé. Halkan felnevetek és csókot nyomok az arcára. Imádom az arcvize illatát, a puha arca érintését.
- Majd egyszer. Talán. - Vigyorogva nézem, ahogy "sértetten" összehúzza a szemeit.
*A ceremónia utáni partin*
- Nos, akkor azt hiszem itt az ideje, hogy beszéljünk, édesem. - Anya huppan le velem szembe, amikor már mindenki a táncparketten táncol. Nekem nem sok kedvem van, de megígértem Eliottnak és Mirának, hogy majd mindkettejükkel táncolok.
- Igen. Először engedd meg, hogy megdicsérjelek, mami - mosolygok rá, és megfogom az asztalon a kezét. - Gyönyörű vagy, és irigy vagyok - nevetek fel.
Mosolyogva rázza meg a fejét.
- Édes, kiscicám - kezdi. - Nagyon sok rossz dolgot tettem ellened az évek során. Ezt most szeretném jobbá tenni. Érted? Te vagy a húgodon kívül az egyetlen, aki számít nekem. Nagyon nagyon szeretlek, és sajnálom, amit ellened tettem.
Az anyámra pillantok, aki komoly arccal és némi szomorúsággal néz vissza rám. A lábam remeg, de nem tudok megszólalni. Innom kell, elfogy a levegőm. A pezsgőmért nyúlok, meghúzom majd lehunyt szemmel ízlelgetem a buborékos csodát.
- Szeretlek, mami - mondom amikor már megtudok szólalni. Elmosolyodik, majd egy magas és rendkívül helyes férfi lép az asztalunkhoz és lekéri táncolni az anyámat. Elvigyorodok, biztatom, hogy menjen táncolni a helyes úrral. Felpattan és elsétálnak a táncparkett felé.
Lassú zene szól, mindenki párokba rendeződik és a terem közepén kezdenek el táncolni. Egy erős kéz integet a látómezőmbe.
- Szabad felkérnem a hölgyet, vagy esetleg vár valakire? - kérdezi Eliott, majd nyújtja a kezét és felsegít a székről.
- Rád vártam - mosolygok, majd összekapaszkodunk és mi is lassúzni kezdünk. Mindkét karommal átölelem Eliott nyakát, az ő kezei a csípőmön pihennek, így ringatózunk. Pár perc múlva érzem, hogy megremeg a lábam, majd megint elfogy a levegőm. Eliott aggódó tekintettel húz az asztalunkhoz és segít leülnöm.
- Jól vagy, Bria? - kérdi halkan, végigsimít az arcomon, miközben én vizet kortyolgatok.
Bólintok, mert egy szó sem tudja elhagyni a torkomat.
- Hívjak orvost? Vagy szóljak valakinek? Briana, nézz rám - felemeli a fejemet, de én nem nézek rá. Nem ronthatom el ezt az éjjelt. Tökéletesnek kell lennie.
- Biztos elrontottam a gyomromat. - Halkan beszélek, nem igazán tudom megerőltetni a torkomat. Eliott egy pillanatig vizsgálódó tekintettel néz, majd megrázza a fejét.
- Holnap bemegyünk az orvoshoz - majd nagyot sóhajt és leül mellém. Ketten szemléljük a tömeget, akik most valami retró zenére rázzák, Jay pedig felkapja Mirát és elrohan vele azt kiabálva: "Enyém a menyasszony!" Mindenki nevet, mindenki boldog. A mamám egy pohár narancslét szorongatva beszélget a Jóképű Pasival. Eliott vállára hajtom a fejem és lehunyva a szemem megszólalok:
- Annyira szeretlek.
