19. - Betegség?

Az előző rész tartalmából:
"- Azt hiszem mindjárt elveszlek én is téged - súgja, mikor odaérek mellé. Halkan felnevetek és csókot nyomok az arcára. Imádom az arcvize illatát, a puha arca érintését. 
- Majd egyszer. Talán. - Vigyorogva nézem, ahogy "sértetten" összehúzza a szemeit."

Eliott


BRIANA AZ ÉJJEL ÚJRA ROSSZUL LETT. LÉGYSZOMJRA és szédülésre panaszkodott én pedig egyből hívtam a mentőket. Az éjjelt vele töltöttem, az orvosok nem tudtak kizavarni a barátnőm kórterméből. 
- Szia - lép be Mira, aki csak azért elhalasztotta a nászútját, hogy Bria mellett lehessen. Egy csokor vörös rózsa van a kezében és még pár dolog. 
- Szia. Köszönöm, hogy hoztál be neki még ruhákat - szólalok meg erőtlenül. Ez az egész ébrenlét dolog egyáltalán nem tesz jót az idegeimnek. 
- Haza kellene menned, Eliott. A szemeid alatt sötétebbek a karikák mint a fekete színű szoknyám - nagyot sóhajt majd az ablakhoz sétál és szellőztetni kezd. 
Megrázom a fejem és a kezembe veszem Briana sápadt, apró kezét. 
- Itt maradok, amíg fel nem ébred és haza nem jön velem. Addig itt maradok, Mira. Nem bírom nélküle - suttogom. A barátnőm élettelenül fekszik a kórházi ágyon, nyakig betakarva, a kezeiből csövek lógnak ki. A szobában csak a lélegeztetőgép halk csipogása hallatszódik. Mira nagy levegőt vesz majd mérgesen néz rám.
- Eliott, esküszöm felképellek! Olyan vagy mint egy rossz papucs! Legalább menj, és egyél valamit a büfében. Hidd el, én is tudok figyelni Briana-ra, és azt hiszem, hogy neked kellene beszélned az anyjával is, mert én jelenleg nem vagyok képes még egy síró családtagot végighallgatni. - Meglep Mira őszintesége és feldúltsága, de lassan bólintok és felállok. Csókot nyomok az alvó Briana homlokára majd elindulok kifelé. A becsukott ajtónál állok még egy percet és hallgatom, amíg Mira kipanaszkodja magát Bria-nak.
- Hogy tudtad ennyire magadba bolondítani ezt a fiút? - kérdezi, és ő is tudja, hogy erre most nem fog választ kapni. - Tudod milyen volt régen? Minden nőt felvitt volna a lakásába, de aztán jöttél te. És.. Eliott máris átváltozott. Egy izomagyból lett mackó. És ez a te érdemed, Bria. Csak kérlek gyere vissza.. - suttogja, a hangja elhal majd halk sírdogálás marad utána. Nagyot nyelek majd újra megindulok a büfé felé. Mira említette, hogy Briana anyja is ott tartózkodik és, hogy arra vár, hogy ő is bemehessen a lányához. Amikor meglátom, először csak nézem őt. Ott ül, annyira hasonlít a lányára. Most pedig összetörve üldögél és egy kávéspoharat nézeget maga előtt. Nagyot sóhajtok majd leülök elé. Felpillant, de csak néz, nem lát.
- Üdv, Mrs. Monaah - biccentek neki, mire halványan elmosolyodik.
- Szia kedvesem. - Halkan beszél, a szemei alatt karikák és egy kicsit mintha hunyorogna is. 
- Jól van? - kérdezem.
- Persze. Azt hiszem jobban nem is lehetnék. A lányom valamelyik kórteremben fekszik és nekem azt mondják, hogy ittas állapotban nem mehetek be hozzá? - morog majd az asztalra csap. Tágra nyílt szemekkel nézem majd felpattanok és kivezetem a büféből ahol mindenki minket bámul. 
- Nyugodjon meg, asszonyom. Kérem, ezzel nem lesz jobb - sóhajtok majd amikor kiérünk a folyosóra, segítek neki leülni. - Mennyit ivott? - kérdezem.
- Nem eleget, fiam - morogja. 
Megrázom a fejem és a kávéautomatához sétálok és egy jó erős kávét veszek neki. Majd visszaülök mellé és átadom neki.
- Ezt most igya meg, szó nélkül - mondom neki és figyelem miközben megissza. Ez a hölgy tegnap még annyira fiatal volt és örömteli. Most pedig egy összezuhant és öreg nő.
- Meg kell mondanom őszintén, hogy a lányomnak van ízlése. - Kék szemeivel rámnéz majd végigmér és elmosolyodik. Az a büszke mosoly ül az arcán, amit tegnap Miráék esküvőjén láttam. 
- Köszönöm, asszonyom - suttogom és elmosolyodok. Majd, amikor látok egy orvost kilépni Briana szobája ajtaján, a szívem felugrik és ezzel együtt én is és az orvoshoz sietek.
- Doktorúr - szólítom meg. Az orvos felém fordul és felvonja a szemöldökét. - A barátnőm fekszik ott bent. Tud már mondani valamit, hogy mi miatt lett rosszul? 

Az orvos bólint.
- Több dolog is van. - Ezzel átnyújt nekem egy dossziét. - Kiszáradás és azt hiszem találtunk egy golyót a gyomrában. A jó hír, hogy golyó már jó pár éves ezért nem tesz már nagy kárt, viszont ki kell vennünk - biccent. A dossziéban Bria leletei vannak és tisztán látszik a golyó és, hogy a gyomra mellett helyezkedik el. Nagy levegőt veszek majd bólintok.
- És mikor veszik ki? És egyáltalán: a barátnőm mikor ébred fel, mikor vihetem haza? - Kérdések hada özönlött az agyamba és nem tudtam, hogy melyikre akarjak leghamarabb választ. 
- A hölgy már felébredt és ha jól sejtem akkor magát kereste - aprót biccent majd folytatja. - A golyót még ma délután kioperáljuk a gyomrából. - Ezzel elmegy. Egy pillanatig még nézek magam elé majd oldalra fordulok. Briana is ugyanekkor pillant felém és egymásra mosolygunk. Belépek a kórterembe. 
- Nos, azt hiszem majd még később benézek. - Mira egy apró puszit nyom Bria fejére majd engem is megölel és elmegy. 
- Szia - mosolyog rám halványan a barátnőm.
- Jól vagy? - kérdezem, majd leülök mellé és a kezére teszem a sajátomat. Arcomat a tenyeréhez érintem és apró csókot nyomok a közepére. 
Briana mosolyogva figyeli a mozdulatokat majd lehunyja a szemeit amikor az ajkához hajolok. 
- Bárcsak otthon lennénk - suttogom és apró csókot nyomok piros ajkára majd elhúzódok. Briana arca is épp olyan piros mint az ajka és ez megnevetettet. 
- Ne csináld már ezt, még csak most ébredtem fel - halkan nevet, a hangja csak izgatottabbá tesz és nevetve megrázom a fejem. 
- De mondd, hogy jól vagy, kérlek - suttogom és a mosolyom egyből lefagy az arcomról. - Kérdezhetek valamit?
Bólint majd lágy csókot nyom a kezemre.
- Miért - kezdem - miért van a gyomrodban az a golyó? Őszintén.
- Nem tudom - feleli majd elkapja a tekintetét és az ablakot kezdi bámulni. Összeszorítom a számat.
- Ha szeretsz, akkor elmondod - mondom ki könyörtelenül, de amikor az utolsó betű is elhagyja a számat azonnal megbánom. Briana nagy szemekkel néz rám majd megrázza a fejét.
- Először is: ilyet soha többet ne mondj. Szeretlek, ezt te is tudod - sóhajt. - Másodszor pedig, ígérd meg, hogy nem teszel semmit miután elmondom, hogy mi ez a golyós ügy. 
Felvonom a szemöldökömet, de a szívemre helyezem a kezét és bólintok: - Ígérem, Bria.
Lehunyja a szemeit majd összeszorítja őket és úgy kezd mesélni.
- Két éve, amikor kiadtam az útját Colin-nak, az egyik éjszaka csak úgy megjelent a házunkban. Anya nem volt otthon és.. én egyedül voltam - felpillant, a szeme könnyben csillog. Leakarom törölni a könnycseppeket de megrázza a fejét. - Megtámadott, és ellenkezni próbáltam, de erősebb volt. És volt nála egy fegyver. Nagy vonalakban ennyi - suttog.
Közelebb húzódok hozzá és megölelem. 
- Semmi baj, most már veled maradok és minden rendben lesz. 
Bár magam se tudtam, hogy hogyan fogom magam visszafogni, hogy ne tépjem ki annak a seggfejnek a szívét, de Briana éppenséggel mindenkinél fontosabb, így nem tehetek mást, minthogy megvárom míg felépül. Most csak az számít, hogy a mi kapcsolatunkban semmi baj ne legyen. Colint pedig majd később megölöm. 
Apró csókot nyomok a barátnőm fejére.
- Várj, hoztam valamit - a kabátomhoz lépek és kiveszek belőle egy kis dobozkát. Bria felvont szemöldökkel néz majd amikor átadom a dobozt még jobban összehúzza tökéletesre szedett szemöldökeit.
- Ez mi? - kérdezi. A dobozra biccentek, jelezve, hogy nyissa ki. Érdeklődve nyitja fel a kis bársonydobozkát majd eltátja a száját amikor meglátja a kis gyöngyös karláncot. 
- Csak kerüljek innen ki, Bomer. Nem vehetsz nekem semmit, érted? - kérdezi bosszúsan, de a szeme vidáman csillog és hosszú csókot nyom a számra köszönetként. 
Életem végéig képes lennék elveszni az ölelésében és a csókjaiban, csak ez éppen egy kórház. De azért visszacsókolok neki. Életem legrosszabb napjából így lesz egy csapással a legjobb. Csak egy dolog kell hozzá: Bria. 
Oreuis remindmelove