Az előző rész tartalmából:
"- Hogy aludtál? - kérdezi, reggeli rekedtes hangján. Ezen a hangon szól akkor is hozzám, amikor valami édeset készül mondani. Kiráz tőle a hideg.
- Már nem vagyok mosott szar. - Idézem fel mosolyogva a tegnapi kijelentését. "Briana, olyan vagy, mint a mosott szar! Egyél, vagy mit tudom én, de csinálj magaddal valamit!"-jelentette ki akkor, de láttam az arcán, hogy elkapja a nevetőgörcs, ha tovább bámul. "
Eliott
BRIANA-NAK ROSSZ ÁLMA VOLT A REPÜLŐN, TALÁN ENGEM NEM IS KELLENE IDEGESÍTENIE, mégis így tesz. Mármint, nem Briana, hanem, hogy egyre sűrűbben vannak rémálmai. Mióta nálunk cirkuszolt az anyja, megkért, hogy hagy aludhasson az én ágyamban, mert fél. Persze, hogy szó nélkül belementem. Nos, nem mintha nem csillant volna fel a szemem, vagy remegett bele a nemi szervem, amikor az első estén mellém bújt. Hm, amikor megéreztem a bőre és a haja barackos illatát. Vagy amikor a keze súrolta a lábamat. Persze én is olyan vagyok, mint egy rossz gyerek, és félek egy nő közelségében. Hiszen félek, hogy elveszítem, miután vége a fogadásunknak. Apropó a fogadás. Tudom, hogy holnap délben telik le. Így beszéltük meg Bria-val. Holnap délben kezdődik ugyanis a mérkőzésem, és Briana szerint így méltóságteljesen tudok nyerni. Mert ugye én sosem vesztek. Sosem. És most ördögien kacagok, ha nem tudná valaki.
Már 10 perce a reptéren vagyunk, amikor Jay kijelenti, hogy éhes. Felsóhajtok, és helyeslek, én is éhes vagyok már egy ideje.
- Menjünk el bevásárolni. A csajok itt maradnak és vigyáznak a cuccainkra, mi pedig hárman - rám, majd Colin-ra néz - elmegyünk és keresünk egy közeli kajáldát, ahol lehet elvitelre kérni a kaját - bólint, majd megvárja, míg korog egyet a hasa. Puszit nyom Mira arcára, majd hárman elindulunk felfedező túrára.
- Már nagyon kivagyok éhezve - sóhajt, és mielőtt azt hihetném, hogy kajára gondol, hozzáteszi: -, és nem csak a kajára. Mira egyre rövidebb ruhákban jár, komolyan, haver. Te hogy bírod ki, hogy ne fektesd meg azonnal ms.tökéletes kisasszonyt? - nevet fel és vállba vág. Ezen még nem is gondolkoztam. Megvonom a vállam.
- Nagy a kísértés - sóhajtok fel, majd megállok és körbenézek. - Huh, ember, annyi bolt van itt, hogy azt se tudjuk melyikbe menjünk be! - tárom szét a kezem. Jay bólint, majd Colinra néz.
- Új fiú vagy, válassz te.
Colin arcán komoly meglepődést látok, majd ezt gondolkodás és vívódás váltja fel.
- Menjünk oda - mutat egy Corcoreno's nevű helyre. Az üzlet kívülről átlagosan fest, ám amikor belépünk legszívesebben visszafordulnánk. De komolyan, a hely minden szeglete rikító zöld, néhol bevillannak a szivárvány más színei is, de egy zöld tengerben úszunk. Jay körbenéz, majd kétkedő pillantást vet Colinra.
- Ne nézzetek így rám! - emeli fel védekezés jeléül mindkét kezét. - Kívülről egy normális étteremnek tűnt.
A pulthoz megyünk , ahol - nem meglepő módon - egy zöldre festett hajú lány mosolyog kedvesen a vendégekre. Láthatóan felcsillan a szeme, amikor közelebb lépünk, és egyből a segítségünkre rohan. Ha nem vakítana el a zöld szín, ami még a pultot is körülveszi, akkor még azt mondanám, hogy a lány egész szép. Így viszont csak egy mosolygó manó.
- Sziasztok, srácok - vigyorog ránk, kivillantva mind a 32 fogát. - Segíthetek valamiben?
- Miért zöld itt minden? - szólalok meg csak úgy félvállról. A lány rám kapja átható kék tekintetét és kacarászni kezd. Összevonom dús szemöldökömet, úgy nézem a vihorászó lányt.
- A bolt vezetője színtévesztő, és csak a zöldet ismeri fel. Ezért ez lett az étterem fő színe is - mosolyog. Bólintok, majd a kínálatra pillantok. Persze a kínálat alatt nem a lány dekoltázsát nézem; végignézek minden lehetséges választani valót, végül egy csirkés szendvicset választok, egy üveg vízzel, Bria-nak pedig, ahogy ő mondaná, egy hatalmas pulykás szendót, hatalmas üveg bubis vízzel. Megmosolygom, amikor a kiszolgáló lány átadja a rendelést. Az utcán várom meg a két fiút, addig körbepillantok. Ekkor megcsörren a telefonom, és leteszem a cuccaimat az üzlet előtt álló néhány kerti asztal egyikére. Kihalászom a zsebemből a telefonomat, és mosolyogva olvasom el Bria nevét a kijelzőn. Üzenetet kaptam tőle:
Bria üzenete: Hol vagytok már? Meghalunk, annyira meleg van. Ja, és majdnem elraboltak minket. xx
A te üzeneted: Mindjárt megyünk. MI?! Kik, és miért? Briana, mondd, hogy jól vagytok!
Bria üzenete: Vicceltem, hülye. :D Csak haladjatok már, mert egyre melegebb lesz, és csak egy póló van rajtam, meg egy bikini felső. Lassan ledobom magamról, aztán fognak csak elrabolni bennünket.
Pár óra múlva megérkezünk a szállodába. Mindenki leadja a recepción a cuccokat, majd később felhozzák utánunk.
- Gyere - megfogom Briana törékeny kezeit és magammal húzom. Meglepődik de azonnal velem jön, nem ellenkezik.
- Hova megyünk, Eliott? - nevet izgatottan és belém karol. Nem válaszolok, csak megyek előre, míg egy csukott ajtóhoz nem jutunk. Bria-ra pillantok, aki érdeklődve az ajtót fürkészi, majd megnyomom a kilincset és belököm az ajtót. Érzem, ahogy a mellettem álló törékeny teremtés haját lágyan fújni kezdi a szél, benne pedig megáll az ütő.
- Ez.. - nem jut szóhoz, de rám pillant, a szemei csillognak. - gyönyörű ez az egész, Eliott.
Elmosolyodok.
- Illene megünnepelnünk, hogy letelt a megállapodásunk. Ezért úgy gondoltam, hogy ha még meg van ez a hely, akkor elhozlak ide - körbemutatok, miközben a másik kezem Briana csípőjén pihentetem. A lány nagyokat pislog, miközben körbenéz ő is. Tekintete megállapodik az égen, ami az idő múlásával egyre pirosodik. A nap éppen lemenőben van. Felhúzom Briana-t egy vastagabb kerítés tetejére és magamnak háttal ültetem így átkarolhatom. A nap velünk szemben tűnik fel, mindketten csendesen nézzük, ahogy lemegy a maga lassú gyönyörűségével. Lágy puszit nyom az előttem elterülő lány fejére és beszippantom hajának édeskés illatát.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de Briana nem mozdult még el a karjaim közül csak néha éreztem a mozgását, ahogy megigazítja a haját. Aztán felül velem szembe és szélesen elmosolyodik.
- Mindjárt éjfél - mondja, szemeiben remény csillan. Furán nézek rá, ezért megválaszolja ki nem mondott kérdésemet. - E szerint mindjárt lejár a fogadásunk.
Nagy levegőt veszek.
- Az az, ha - az órámra pillantok - 2 perc múlva megakarlak csókolni, akkor nem fogsz leütni? - nevetek.
Szótlanul megrázza a fejét majd elpirul és elneveti magát. Egyet csipog a telefonom. Éjfél van. A pirospozsgás arcú lányra pillantok aki reménykedve rám emeli tekintetét. Elgondolkozok. Mit keresek én itt pont vele? Pont vele, aki annyira álomszerű, hogy ha most megcsókolom, akkor talán felébredek. Vagy örökre a karomban marad és soha többet nem megy el. Nem hagy el. Ebben reménykedek, így lassan az arcára vezetem a kezemet és simogatni kezdem az almácskáját. Lehunyja a szemét, várja a csodát. Én is, bevallom, ezért közelebb hajolok hozzá, megnyalom az ajkaimat és nagy levegőt véve lassan megcsókolom. Először várakozón csókolom, majd mikor szétnyúlnak puha ajkai azonnal betolakodom. Most mondhatnám, hogy nyelveink tangót járnak, ám ehhez az érzéshez egyszerűen semmi sem hasonlítható. Nem akarom elengedi, ám amikor már egyikőnk se kap levegőt, elhúzódok és pihegve a lányt nézem, aki még mindig kipirult arccal néz rám.
- Tökéletes vagy - suttogja.
- Ne nézzetek így rám! - emeli fel védekezés jeléül mindkét kezét. - Kívülről egy normális étteremnek tűnt.
A pulthoz megyünk , ahol - nem meglepő módon - egy zöldre festett hajú lány mosolyog kedvesen a vendégekre. Láthatóan felcsillan a szeme, amikor közelebb lépünk, és egyből a segítségünkre rohan. Ha nem vakítana el a zöld szín, ami még a pultot is körülveszi, akkor még azt mondanám, hogy a lány egész szép. Így viszont csak egy mosolygó manó.
- Sziasztok, srácok - vigyorog ránk, kivillantva mind a 32 fogát. - Segíthetek valamiben?
- Miért zöld itt minden? - szólalok meg csak úgy félvállról. A lány rám kapja átható kék tekintetét és kacarászni kezd. Összevonom dús szemöldökömet, úgy nézem a vihorászó lányt.
- A bolt vezetője színtévesztő, és csak a zöldet ismeri fel. Ezért ez lett az étterem fő színe is - mosolyog. Bólintok, majd a kínálatra pillantok. Persze a kínálat alatt nem a lány dekoltázsát nézem; végignézek minden lehetséges választani valót, végül egy csirkés szendvicset választok, egy üveg vízzel, Bria-nak pedig, ahogy ő mondaná, egy hatalmas pulykás szendót, hatalmas üveg bubis vízzel. Megmosolygom, amikor a kiszolgáló lány átadja a rendelést. Az utcán várom meg a két fiút, addig körbepillantok. Ekkor megcsörren a telefonom, és leteszem a cuccaimat az üzlet előtt álló néhány kerti asztal egyikére. Kihalászom a zsebemből a telefonomat, és mosolyogva olvasom el Bria nevét a kijelzőn. Üzenetet kaptam tőle:
Bria üzenete: Hol vagytok már? Meghalunk, annyira meleg van. Ja, és majdnem elraboltak minket. xx
A te üzeneted: Mindjárt megyünk. MI?! Kik, és miért? Briana, mondd, hogy jól vagytok!
Bria üzenete: Vicceltem, hülye. :D Csak haladjatok már, mert egyre melegebb lesz, és csak egy póló van rajtam, meg egy bikini felső. Lassan ledobom magamról, aztán fognak csak elrabolni bennünket.
Pár óra múlva megérkezünk a szállodába. Mindenki leadja a recepción a cuccokat, majd később felhozzák utánunk.
- Gyere - megfogom Briana törékeny kezeit és magammal húzom. Meglepődik de azonnal velem jön, nem ellenkezik.
- Hova megyünk, Eliott? - nevet izgatottan és belém karol. Nem válaszolok, csak megyek előre, míg egy csukott ajtóhoz nem jutunk. Bria-ra pillantok, aki érdeklődve az ajtót fürkészi, majd megnyomom a kilincset és belököm az ajtót. Érzem, ahogy a mellettem álló törékeny teremtés haját lágyan fújni kezdi a szél, benne pedig megáll az ütő.
- Ez.. - nem jut szóhoz, de rám pillant, a szemei csillognak. - gyönyörű ez az egész, Eliott.
Elmosolyodok.
- Illene megünnepelnünk, hogy letelt a megállapodásunk. Ezért úgy gondoltam, hogy ha még meg van ez a hely, akkor elhozlak ide - körbemutatok, miközben a másik kezem Briana csípőjén pihentetem. A lány nagyokat pislog, miközben körbenéz ő is. Tekintete megállapodik az égen, ami az idő múlásával egyre pirosodik. A nap éppen lemenőben van. Felhúzom Briana-t egy vastagabb kerítés tetejére és magamnak háttal ültetem így átkarolhatom. A nap velünk szemben tűnik fel, mindketten csendesen nézzük, ahogy lemegy a maga lassú gyönyörűségével. Lágy puszit nyom az előttem elterülő lány fejére és beszippantom hajának édeskés illatát.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de Briana nem mozdult még el a karjaim közül csak néha éreztem a mozgását, ahogy megigazítja a haját. Aztán felül velem szembe és szélesen elmosolyodik.
- Mindjárt éjfél - mondja, szemeiben remény csillan. Furán nézek rá, ezért megválaszolja ki nem mondott kérdésemet. - E szerint mindjárt lejár a fogadásunk.
Nagy levegőt veszek.
- Az az, ha - az órámra pillantok - 2 perc múlva megakarlak csókolni, akkor nem fogsz leütni? - nevetek.
Szótlanul megrázza a fejét majd elpirul és elneveti magát. Egyet csipog a telefonom. Éjfél van. A pirospozsgás arcú lányra pillantok aki reménykedve rám emeli tekintetét. Elgondolkozok. Mit keresek én itt pont vele? Pont vele, aki annyira álomszerű, hogy ha most megcsókolom, akkor talán felébredek. Vagy örökre a karomban marad és soha többet nem megy el. Nem hagy el. Ebben reménykedek, így lassan az arcára vezetem a kezemet és simogatni kezdem az almácskáját. Lehunyja a szemét, várja a csodát. Én is, bevallom, ezért közelebb hajolok hozzá, megnyalom az ajkaimat és nagy levegőt véve lassan megcsókolom. Először várakozón csókolom, majd mikor szétnyúlnak puha ajkai azonnal betolakodom. Most mondhatnám, hogy nyelveink tangót járnak, ám ehhez az érzéshez egyszerűen semmi sem hasonlítható. Nem akarom elengedi, ám amikor már egyikőnk se kap levegőt, elhúzódok és pihegve a lányt nézem, aki még mindig kipirult arccal néz rám.
- Tökéletes vagy - suttogja.
