Egy kis bejelenteni való.

Sziasztok. Igazából nem szokásom ilyenkor egy különálló kis bejegyzést írni a rész elé, de muszáj. Nagyon, értitek: NAGYON sajnálom, hogy ilyen keveset vagyok, és hosszú ideig eltűnök. Nem kaptok új részeket, öljetek meg nyugodtan, de egyszerűen nem tudom mi van velem. Ha kapok valahol munkát, akkor se sokat leszek, de ezt csak így zárójelben jelzem meg. Nos, a lényeg, hogy kurvára nincs ihletem. Tudjátok mi az az írói válság? Én igen. Higgyétek el, nagyon nem jó. Szóval.. Most megírok előre pár részt, ahogy sikerül, és majd később publikálom. Puszit küldök minden kedves olvasómnak, és tudjátok: Olvassatok sokat! Főleg az én blogomat ;)
És itt egy cuki kép.
#megeszem #cukihashtag #pandamaciiii #adjatokegypacsit #majdjövök #Puszi

12. - Újra úton

Az előző rész tartalmából:

"- Sose beszélsz nekem semmit, így hát a bulvár segít nekem - hallom a hangján, hogy igazán meglepődött.

- Sose hívsz. De miket írnak az újságok, ha már ennyire jól informált vagy? - mosolygok szórakozottan, és felvonom a szemöldökömet."

Briana

A REGGELINÉL MÁR NEM ANNYIRA FÁJ A FEJEM, HISZEN MEGITTAM KÉT CSÉSZE ERŐS KÁVÉT. Eliott szerint olyan vagyok, mint egy mosott szar, de bárhogy is akarok, nem tudok mosolyogni. El a reggel bent volt a szobámban, és egy puszival ébresztett, mondván, hogy úgy is hamarosan letelik az idő. Igen, holnap végre lejár a fogadás. Akkor talán el kell mennem ebből a hatalmas házból és el kell felejtenem Eliott-ot, mert ha eddig nem szeretett belém, akkor ezután se fog. Végülis, én már belé estem, és nem is tagadom le, ha valaki kérdezi. Vagy igen? Mira-nak miért nem mondtam el, hogy többet érzek Eliott iránt, mint kellene? Türtőztetnem kellene magamat, nem pedig álmodozni iránta. Anya is mindig azt mondta, hogy „Kislányom, ha meg van rá az esélyed, hogy szerelmes légy, de túl elérhetetlen számodra a dolog, akkor hagyd. Nem éri meg olyanért harcolni, ami nem lehet a tied.” Viszont Eliott édesanyja pont az ellenkezőjét mondta. Mert ő ismeri a kisfiát, libuskám – morog rám a tudatalattim, én pedig megrázom a fejem, hogy egy kicsit kiüssem belőle a lepcses szájú gondolataimat.

- Jó reggelt – mosolyog rám Eliott, és végigsimít a kezemen, amint elhaladok mellette a konyhapultnál. Miután kiveszem a szokásos zsemlét a zacskóból a reggelihez, és megkenem mindennel, amit magam előtt találok, leülök az egyik székre és álmosan pislogva nézek végig Eliott-ton. Most is félmeztelen, és alul is csak egy boxer van rajta. Két nap telt el azóta, hogy az anyám itt járt, és azóta El egyre többször mosolyog rám, és mintha védelmezne valamitől. Sosem kérdezősködök, mert nem vagyok kíváncsi alkat. Amúgy de, csak nem akarom, hogy annak tartson. 

- Szia. - Rájövök, hogy kicsit túlságosan sokáig néztem a felső- és az alsó testét is, így gyorsan felkapom a fejem és zavart mosolyommal nézem őt. Elneveti magát. Talán észrevette a zavaromat? Vagy lehet, hogy látta, ahogy kidülledt a szemem vastag combjai és khm, nos igen, ott is megnéztem. Nőből vagyok, és? Magamban felnevetek és megrázom a fejem. 

- Hogy aludtál? - kérdezi, reggeli rekedtes hangján. Ezen a hangon szól akkor is hozzám, amikor valami édeset készül mondani. Kiráz tőle a hideg. 

- Már nem vagyok mosott szar. - Idézem fel mosolyogva a tegnapi kijelentését. "Briana, olyan vagy, mint a mosott szar! Egyél, vagy mit tudom én, de csinálj magaddal valamit!"-jelentette ki akkor, de láttam az arcán, hogy elkapja a nevetőgörcs, ha tovább bámul. 

- Örülök - mosolyog. - Remélem már összepakoltál, mert nemsokára itt van értünk a taxi, és indulunk. Tudod, sürget az idő - rám pillant.  Bekapom az utolsó falatot, és bólogatva elmegyek mellette. Megállok a jobb keze felől, és a fülébe súgom:

- Holnap lejár a fogadás, Eliott - súgom, és a nevét halkan, izgatóan ejtem ki a számon. Érzem, ahogy megrándul az arca és keze hirtelen a fenekemre vándorol. Felnevetek és máris egymással szemben állunk. Vigyorogva nézek rá, és várom, hogy megcsókoljon. A számat nézi, de aztán elhúzódik és még utoljára megmarkolja a seggem, majd nevetve felmegy a szobájába. 

- 10 perc múlva indulunk - kiabál le még az emeletről. Csóválom a fejem, és én is elmegyek a szobámba.  

*** 

- Kérjük a Boston - Philadelphia nevezetű járatunkra felszálni az utasokat. 10 perc múlva indul a gép - hallom a gépies női hangot az egyik hangszóróból, és máris érzem Eliott kezét a sajátomon. Bólintok, és még utoljára körbepillantok. Eliott mögött pár tizenéves lány sugdolózik, aztán egyből elhallgatnak, amikor meglátják, hogy mosolyogva nézem őket. 

- Helyes, ugye? - szólok oda nekik.  Összenéznek, gondolom azon filóznak, hogy hozzájuk szóltam-e. Aztán az egyik - a magasabb, szőke hajú - rám mosolyog és megszólal. 

- A barátnőmnek tetszik - nevet, mire a másik lány rálép a lábára. Felnevetek, és Eliott-hoz fordulok. 

- Tetszel a kisebbiknek - mosolygok.  Furán néz rám, majd hátrapillant és int a lányoknak, akiknél a kisebbik elvörösödve Eliott-tot nézi, a másik pedig egy "köszönömöt" motyog nekem mosolyogva. Aztán a kisebbikre nézek. Összeszorul a szívem, amikor látom, hogy kanül lóg ki az orrából. Rámosolygok, és intek neki, majd elköszönünk és indulunk becsekkolni. Érzem, ahogy Eliott erősebben szorítja a kezem azóta, hogy találkoztunk a két lánnyal, de nem szólok érte. Lerakjuk a cuccainkat és végre elfoglalhatjuk a helyeinket. Először fel se tűnik, hogy valaki már ül a mi helyünk melletti széken, aztán amikor beakarok mászni, az a valaki megfogja a combom, és segít. 

- Köszönöm a segítséget - mosolygok rá, de egyből lefagy a mosolyom. Colin ül a mellettem levő széken, és öntelten vigyorog a kezében pedig a táskám van, amit az előbb adtam oda neki, amíg bemásztam. 

- Szia, Briana - mosolyog rám, aztán felpattan, mert Eliott is bemászik. Visszaül, majd mosolyogva a főnökéhez fordul. - Már egy pár perce beszálltam előttetek, és Jay-ék is mindjárt itt lesznek, mert Mira az előbb üzent, hogy melyik székek az övéké. - A mellettünk lévő sor második és harmadik székeire mutat. Fészkelődök, próbálok minél messzebb kerülni Colintól. Már annyi hely van köztünk, hogy egy kisebb testalkatú kutya is beférne közénk. A kezem Eliott lábán pihen, a fejem pedig a vállán. Ha közelebb tenném a fejem, már ugyanazt a levegőt szívnám be, amit ő kilélegez. Érzem kicsit borostás arcát, és látom, hogy éppen egy újságot olvas a neten. 
- Legalább valami érdemlegeset írnak? - kérdezem, és kezemmel végigsimítok a combján. Jóllehet ez spontán mozdulat volt, mégis melegséggel tölt el, amikor megborzong az érintésem alatt. 
- Csak a szokásos: rablás, fenyegetések és persze az elmaradhatatlan emberölés. 
Most látom, hogy arcán egy csúnya seb éktelenkedik, és elgondolkozok, hogy lehet, hogy mostani, de meglehet, hogy már régebbi és eddig nem vettem észre. Ennyire még nem néztem meg tüzetesen, jóllehet, hogy sokszor pörgetem végig az emlékezetemben az egész lényét. Őt nézem, nem is szólok semmit, csak bámulom. Mintha már a látványa feltöltene és nem félnék már a másik oldalamon ülő fiútól. 

Később, Eliott elalszik az úton, és én se vagyok már annyira magamnál, de azonnal kipattan a szeme, amikor Colin keze a combomra csúszik. Felszisszenek, és rápillantok, közben elveszem a kezét a combomról. 
- Csak szólni akartam, hogy egy fél órája már Mira-ék is felszálltak - mosolyog, de a szeme nem rajtam van, hanem a melleimen. Mordulok egyet válaszként, és oldalra pillantok. Mira mosolyogva integet nekem, aztán már a telefonjába pötyög valamit. Mikor már azt hiszem, hogy nem akar nekem semmit se mondani, akkor jön az sms:
Mira üzenete: Mit keres itt Colin? Azt hittem, hogy Jay viccel, amikor azt mondta, hogy Colin hívta. *morgós hangulatjel* 
Bria üzenete: *a szemét forgatja* Mira, megint kezdek bepánikolni. *sóhajtó hangulatjel*  Nem akarom, hogy itt legyen, de elküldeni úgy se bírom. Azt meg nem akarom, hogy Eliott kérdezősködjön. 
Mira: Megoldjuk, oké? *kacsintós hangulatjel*
Briana: Oké *a fogát mutatva mosolygós hangulatjel*   

Elteszem a telefonomat, és behunyom a szemem, hogy elrejtsem a félelmemet. Lassan álomba szenderülök, ahol a két évvel ezelőtt történt eseményeknél járok. Most nem én élem át, hanem egy másolatom. Az akkori Briana egy heves természetű, fiús kislány volt. Akkoriban fénykoromat éltem. Prostitúcióra kényszerített egy akkori főnököm, és mivel nekem kellett a pénz, hogy kifizessem anyám gyógyszeres kezelését az elvonóban, ezért belementem. Egyszer feküdtem le vele, de mivel nem akart fizetni, ezért soha többet nem mentem bele ilyen dolgokba. Aztán Colin kezdett megváltozni. Eleinte elviselte, hogy milyen munkám volt, de aztán elkezdett fenyegetőzni, és már a végén verni. Az álmomban a munkahelyemen járok, éppen a főnököm irodájában vagyok, ő pedig egyik pillanatban még a könyvelést nézegeti, majd felpillant. Szemei helyén csak két fekete lyuk van, a szája pedig mintha be lenne varrva. Hátrálni kezdek, ahogy közeledik felém, de beleütközök egy masszív testbe. Megfordulok, és Colint látom magam előtt. Az ő arca is hasonló, mint a főnökömé, csak neki meg van a szája. Gúnyos mosolyra húzza, és suttogni kezd nekem, közben keze a fenekemre tapad. "Hagyd, hogy kényesztessünk, Briana." - mondja, majd felkap és az asztalhoz visz. A főnököm segít, lekötnek, és mindketten egy szekrényhez mennek, ahonnan kivesznek egy-egy korbácsot. A korbácsok egyszerre fekete kígyókká változnak, és azzal kezdenek ütni. Kiabálni akarok, de egy hang se jön ki a számon. Megpróbálom magam valahogy felébreszteni, ez az. Ez csak egy álom, Briana. Mantrázom magamnak, jóllehet, még én magam se hiszem el. 

*** 

- Eliott nagyon megijedt, amikor felriadtál. - Mira-val a philadelphiai reptéren várakozunk, amíg a fiúk elmennek enni- és innivalót venni. Bólintok, és még most is beleremegek, ha az álmomra gondolok. 

- Soha többet nem akarok olyan szörnyűséget álmodni. Colint elakarom felejteni, de úgy nem megy, hogy egy a főnökünk - sóhajtok fel és a hajamba túrok. 

- Valahogy el kell intézni, hogy elmenjen. Most már végre el kell tűnjön az életedből. Ez nem mehet így tovább, Briana - csóválja a fejét. 

És akkor megértem, hogy mit akart azzal mondani apa, hogy mindennek várjam ki a végét.