Az előző rész tartalmából:
"- Hé, jól vagy? - Egy puha kéz a vállamhoz ér.
- Persze - suttogom rekedten. A tükörképét bámulom a legjobb barátnőmnek aki aggódó tekintetét belémfúrja. Maga felé fordít, végignéz rajtam majd összehúzza cicás szemeit. A vörös hajával és a zöld szemeivel igen ritka és szép látványt nyújt, jegyzem meg magamban és halvány, sápatag mosolyt erőltetek az arcomra."
Eliott
LEFEKTETEM BRIA-T, CSENDESEN ALSZIK. Apró csókot nyomok az arcára, amitől mocorogni kezd, de nem ébred fel. Düh tombol bennem, és legszívesebben mindent szétvernék. De a lány, aki mellettem fekszik és halkan szuszog, mindent elfelejtet velem. Viszont ha felébred, mindent el kell mondania.
Felállok és miután nagy levegőt vettem és betakargattam Briana-t, kifelé indulok a szobánkból. A folyosón halk moraj jelzi a többi vendég létezését.
- Jól vagy, Eliott?
Megfordulok, és Mira áll előttem, a ruhája ujja vérrel áztatott és miközben próbálja ledörzsölni engem néz és aggódva felvonja fél szemöldökét. Bólintok majd ökölbe szorul a kezem, mihelyt meglátom a bátyámat miközben azt a rohadéknak mutogat és közben beszél. Dühösen rohanok oda és kitépem a férget Jay kezei közül. A falnak szorítom és olyan közel nyomom hozzá az arcom, hogy csak én és ő halljuk, amit mondani készülök neki:
- Agyon foglak verni, faszfej - morgom az arcába. Szőke hajának pár tincse az arcába lóg, az orránál száradt vér tűnik fel. A kezemet megemelem és egy hatalmasat vágok az arcába. Feljajdul, aztán felpillant, vérvörös szeme ízzik a gúnytól.
- Azt hiszed attól, mert sikerült megfektetned, már egyből a tied? Haver, én voltam neki az első, szóval kopj le róla! - A szavaitól még dühösebb leszek és újra felpofozom. Halk nyüszítésféle hang szakad ki a torkából.
- Ő nem egy tárgy, te köcsög! - kiabálom az arcába. Jay megpróbál elhúzni a faszfejtől, de semmi esélye ellenem. Már régóta erősebb vagyok a bátyámnál és ezt ő is tudja. Hallom, ahogy a hátam mögött káromkodik, majd Mirának kezd beszélni. Ha idehozzák Briát, én esküszöm szétverem ezt az egész helyet.
- Takarodj innen, hallod? - morgom a félholt fiúnak. - Takarodj és ha még egyszer meglátlak Briana közelében, Isten engem úgy segéljen, megöllek! - hátrébb lépek, majd egy utolsót rúgok a fiú férfiasságába, aki azonnal a földre esik és nyüszítve ordít, majd megvonom a vállam és ott hagyom.
- Hayd Briát aludni - szólok oda Jay-nek és Mirának, akik aggodalmas képpel vizslatnak.
- Jól vagy? - kérdezi ügyetlenül a bátyám és felém indul. - Most már jobban - megvonom a vállam, a dühöm még mindig szikrázik bennem, de nagyobb részét levezettem azon a rohadékon. Ha nem a barátnőmről lenne szó, akkor is így viselkedtem volna? Egy nővel se bánhatnak úgy, ahogy Briával bánt ez a köcsög.
Visszamegyek a szobába, de nem az ágyra ülök, hanem lekapom magamról a ruháimat és besétálok a zuhany alá. Nem szoktam fürdés közben énekelni, de most annyira dühös vagyok, hogy a falnak döntöm a fejem és egy régebbi számot kezdek el énekelgetni, amit még a mama dúdolgatott nekem és a testvéreimnek, amikor kisebbek voltunk és féltünk. A hangon nem szép, sőt, de jól esik. A meleg víz végigcsurog minden egyes testrészemen és felszabadít a sok energiától, amit tárgyak szétverésével tudnék csak levezetni. Így viszont én is sértetlen maradok és a szálloda berendezései is.
Amikor kábé fél óra múlva egy szál bokszerben kilépek a fürdőből, Briana az ágyon ül és a telefonját bámulja.
- Szia, mikor ébredtél fel? - kérdezem, és a szekrényhez sétálok. Érzem a tekintetét rajtam, pontosabban a hátamon majd a fenekemen is. Halkan felnevetek miközben ruhát keresek magamnak.
- Nem régóta. Meghallottam, hogy valaki tusol, és aztán nem bírtam vissza aludni. - A hangja gyenge, de már nem remeg.
- Hogy vagy? - fordulok felé. Beharapja az alsó ajkát és félrepillant. Az ágyhoz sétálok és apró puszit nyomok a szájára. - El kell mindent mesélned, rendben? Tudom, hogy nem könnyű, de muszáj mindent elmondanod, Bria.
Nagyot nyel majd a vállamra hajtja a fejét.
- Colin régen a barátom volt.
- Folytasd - sóhajtok fel és magam elé nézek. Bria a lábainkat is összekulcsolja.
- Azért szakítottunk, mert többször megvert - folytatja majd újra nagy levegőt vesz. - 2 évig jártunk, abban a két évben egyszer se mertem szólni bárkinek is. Pedig megtehettem volna. Viszont én tűrtem, mert szerettem. Vagy csak féltem tőle - halk nyögés szaka ki belőle, amikor a hasára teszem a kezem.
- Semmi baj, már nem bánthat.
- Aztán amikor utoljára megvert, annyira rosszul lettem, hogy kórházba kerültem. Két
napig nem voltam eszméletemnél, mert annyira félholtra vert. Anya folyton kérdezte, hogy mi van, mi történt velem. Aztán amikor felébredtem, rá két napra mindent elmondtam. Letartóztatták, de nem tartották bent sokáig - nagyot sóhajt majd csókot nyom a nyakamba.
- Hidd el nekem, hogy soha többet nem érhet hozzád. Szeretlek, és megvédelek. Örökre - suttogom a fülébe.
- Én is szeretlek, de nem akartalak ebbe belekeverni.
Elnyomok egy mosolyt.
- Mivel egy ideje már a barátnőm vagy - itt szélesen mosolygok -, ezért már nyakig benne ülök az életedben.
Megrázza a fejét, nagyot sóhajt de amikor felpillant, a szemei mosolyognak.
*Otthon*
- Oh, én édes Molly-m - sóhajtok fel megkönnyebbültem és átölelem az én gyönyörű Audi 8-amat, amit még a tizennyolcadik szülinapomra kaptam anyától.
- Megcsalsz? - hallom Briana "felháborodott" hangját mögüllem. Vigyorogva megfordulok. A lány, aki előttem áll egy fél méterre, éppen csak a leggyönyörűbb látványt nyújtja. Molly az első leggyönyörűbb. (Vicceltem)
- Hm, ezen el kell gondolkozzak. Molly, vagy te - tettetek gondolkodást, majd miután Bria beleöklözik a mellkasomba, egyből tisztábban látok.
- Döntöttem, te kellesz. - Magamhoz húzom és mélyen megcsókolom. Vékony ujjacskáival a rövidre vágott hajamba túr, ágyékomat nekilököm. Felnyög, de nem hangosan, mert mégis csak az utcán vagyunk. - Nagyon, nagyon kellesz - suttogom majd felkapom és befelé viszem. A kanapéig megyek vele majd ott lerakom és elkezdem leszedni róla a felsőjét.
- Mohó Bomer - kacag fel, majd benyúl a nadrágomba, amitől én férfiasat nyögök a szájába. Majd egy éles krákogás zavar meg minket. Bria szeme kikerekedik, majd lelök magáról.
- Anya?! - kérdezem, amikor tudatosul bennem, hogy az anyám majdnem végignézte, amint épp megrontom a barátnőmet.
