16. - Leleplezés

Az előző rész tartalmából:

"- Mondd ki - súgja, amitől megdermedek. - Mondd ki, hogy szeretsz. Kérlek, Briana.

Felpillantok, szeme ékkőként csillog. Kezembe fogom az arcát és halkan súgom neki: 
- Szeretlek. Szeretlek, Eliott Bomer."

Eliott

MIND EGY ASZTALNÁL ÜLÜNK A SZÁLLODÁBAN. MIRA ÉS JAY NEVETGÉLNEK valamilyen videón, én pedig le se tudom venni a tekintetemet a mellettem ülő Briana-ról. Amióta kimondta, hogy szeret, haver, esküszöm azóta ráz a hideg. Persze jó értelemben. Csatlakozik a négyesünkhöz Colin, aki eddig elvolt magával. Még a meccsre se jött, de hát, nem is baj.
- Helló - mosolyog ránk, Bria arcán elidőzik a tekintete. Felvonom a fél szemöldökömet és jelzésül a lány vállára helyezem a kezem és apró puszit nyom a füle mögötti érzékeny bőrre. Bria torkán megakad a víz, amit eddig ivott, majd nevetve törli meg a száját. Szemforgatva néz rám mire én csak kinevetem. Megjelenik a két orcáján az az édes pír.
- Kérném a rendeléseteket - lép mellénk a pincérnő. Miután mindenki leadta a rendelését, Jay és Colin halkan veszekedni kezdenek. Felvont szemöldökkel fordulok feléjük. 
- Mi a téma? - kérdezem kíváncsian a bátyámat. Megvonja a vállát.
- Colin azt állítja, hogy a Range Rover árfolyama szar. Komolyan, haver, szar? A Rover az egyik legjobb kocsi a világon - forgatja kék szemeit a testvérem. Felnevetek és pacsizunk.
- Mit gondolsz, Bria? - Colin hirtelen a barátnőm felé fordul, aki nagyokat pislog a fiú felé. Elvörösödve néz az előtte ülő és kéjesen mosolygó srácra. Na, ez érdekes lesz. Még egy ilyen pillantás az én csajomra, és azt hiszem itt vér fog folyni.
- Én - lenyeli a falatot majd folytatja - nem értek a kocsikhoz. Inkább képeken nézegetem őket, mintsem vezessem. De azt hiszem a Range Rover tényleg jó autó - bólogat majd azonnal elkapja a tekintetét Colin-ról, aki az egész vacsora alatt őt nézi. Komolyan el kell majd beszélgessek ezzel a fiúval. 

- Mindjárt jövök. - Bria édes csókot nyom a számra majd felpattan és elsiet. Mira is mosolyogva feláll és követi a barátnőmet. 
- Nem kellene utánuk mennie valamelyikünknek? - kérdezem, miután Mira is távozott. 
- Majd én megnézem őket. - Colin felemelkedik a székéről majd a mosdóajtók irányába indul. Egy pillanatig magam elé meredek majd megrázom a fejem.
- Én nem bízom ebben a srácban - sóhajtok fel, majd apróra vágott hajamba túrok. A bátyám rámnéz, egy pillanatig kinyitja a száját majd újra enni kezd. 

Bria

BELENÉZEK A TÜKÖRBE MAJD NAGYOT PISLOGOK. A SZEMEIM KEZDENEK bepirosodni, fáradt tekintetet kölcsönöznek nekem. A tenyerembe temetem az arcomat.

- Hé, jól vagy? - Egy puha kéz a vállamhoz ér. 

- Persze - suttogom rekedten. A tükörképét bámulom a legjobb barátnőmnek aki aggódó tekintetét belémfúrja. Maga felé fordít, végignéz rajtam majd összehúzza cicás szemeit. A vörös hajával és a zöld szemeivel igen ritka és szép látványt nyújt, jegyzem meg magamban és halvány, sápatag mosolyt erőltetek az arcomra.

- Hát, ez nem elég meggyőző - sóhajt fel. Biccentek majd Mira magához húz. Szorosan ölel, mozdulni se bírok, de jól esik ez a kis kedvessége. Nagyot nyelek majd utat engedek szorongásomnak és elsírom magam. Eleinte csak halkan sírdogálok, utána már teljes erőmből zokogok. 

- Css - simogatja a hajamat. Megrázom a fejem majd elhúzódok tőle és a tükör felé fordulok. Ekkor kicsapódik a mosdó bejáratának ajtaja és Colin néz vissza ránk széles mosollyal.
- Ismerős a szituáció, nem, csajok? - beljebb lép. A vérem megdermed és beharapom az alsó ajkamat. 
- Mit keresel a női mosdóban, Colin? - Mira elém áll és megpróbál megvédeni. Megfogja a kezemet, miközben hallom, ahogy halkan káromkodik.
- Nem hozzád jöttem, Mira! - morogva a barátnőmre pillant, majd közelebb lép. Mira valamit mormol az orra alatt, de Colin ellöki és a lány nagyot csattan a földön. Felkiáltok, de Colin hozzámlép és a kezét a számra tapasztja. Mira felé pillantok, aki megpróbál felállni, de a lába remeg, a szájából vér csordogál. A szememmel üzenek neki: Fuss, szólj a többieknek! Majd ficánkolni kezdek. Colin a falhoz taszít, a kezemet a hátam mögé tekeri. Csókokkal hinti be az egész arcom, éhes, vad csókokkal. Nem ugyanazok, amelyeket Eliott szokott adni. Eliott!
- Engedj el! - ficánkolok és megpróbálok belerúgni a lábába, de semmi esélyem. Az alsóteste az enyémnek nyomódik, megpróbálok elhúzódni. Szúró érzést érzek az oldalamban, mintha egy tűt szúrtak volna belém. MEginog a világ körülöttem.
- Annyira kívánlak, Bria - morogva a nyakamba. Lehunyom a szemem és megpróbálok nem sírni, de a könnyeim égetik a szemem. Hol vannak ilyenkor a kis húgyhólyaggal rendelkező nők? Kiabálni próbálok, de Colin tenyere még mindig a számon van. Aztán minden olyan gyorsan történik, hogy csak fél szemmel látom: Colin az egyik pillanatban még csókolgat, majd a földre esik és ott is marad. Valaki fölétornyosul és állati erővel ütlegeli. Hangos káromkodást hallok, de már nem érzem a lábam. A földre rogyok és hangosan felnyögök, amikor a hideg kő a csupasz térdemhez ér. Majd egy erős, de gyengéd kart érzek magamon ami felkap és elindul velem valamerre. Fényt is látok, sok fényt. Majd emberek arcát is, de csak homályosan. A cipelőm vállára hajtom a fejem. Eliott, hol van Eliott? 
- Eliott.. - suttogom a cipelőmnek, hátha megtudja nekem mondani, hogy hol van ő.
- Itt vagyok, kicsim. Itt vagyok - apró puszit nyom a fejemre. Nem látok élesebben, de érzem a borostás arcát és tudom, hogy ő az. Eliott cipel engem, de valaki más. A pánikom kicsit enyhül, de ugyanakkor vesztem el az eszméletemet is és a fejem Eliott vállára csuklik. Aztán már csak édes és csendes sötétség vesz körül.