Az előző rész tartalmából:
"- El... el kell mondanom valamit neked - suttogja és mélyen a szemembe néz.
Nagyokat pislogok, előre félek a bejelentésétől, de nyelek egy nagyot és várok.
- Mondd. Bármi legyen az, mondd el és ketten megoldjuk - suttogom.
- Terhes vagyok - mondja ki kerek-perec velem pedig megfordul a világ. Apa leszek!"
Briana
ELIOTT OTT ÜLT ELŐTTEM ÉS A SOKK HATÁSA MIATT megszólalni se tudott. Csak nézte a kis tesztet amit elébe tettem és tűnődött. Talán azon, hogy hogyan hagyjon itt stílusosan.
- Apa leszek? - hirtelen rám emeli átható tekintetét, a szívem pedig hatalmasat ugrik. Lehunyom a szemem, amikor pedig újra felnézek Eliott-ra a szám tátva marad. Az arcán akkora mosoly ül, ami egy jóllakott óvodás arcán szokott lenni, a keze pedig megragadja az enyémet.
- Apa leszel - suttogom majd elmosolyodok. Eliott és én azt hiszem most léptünk fel egy olyan szintre, ami nem csak a mi életünket, hanem a körülöttünk élők életét is megváltoztathatja. Eliott megfogja a kezemet majd apró csókot nyom rá. A szája nem mozog, de a szeme kimondja: szeretlek. Én pedig csak bólintok és elmosolyodok. Én is szeretem.
- Pihenned kell. - Megfogja a kezemet és segít lefeküdnöm az ágyra. Két napja vagyok újra itthon, de Eliott azóta folyamatosan követ mindenhova és segít mindenben. Nem mondom, hogy idegesítő, de néha az.
- Eliott, édes vagy, de nem halálos beteg vagyok, csak terhes - mosolyodok el. Megszorítja a kezem majd mellém fekszik és magához húz.
- Ígérd meg, hogy soha többet nem hagysz el. Nem sokára lesz egy kisbabánk, és mindkettőnkre szüksége lesz. - Apró csókot nyom a fejemre.
- Ígérem... - suttogom.
- Egyébként tudod milyen nap van ma? - A szeme a falon lógó naptárra esik. Felvonom a szemöldökömet.
- Szerda, miért?
- Március 6. Tudod mi volt egy éve?
Gondolkozok majd elnevetem magam.
- Boldog első évfordulót, édesem - csókolom szájon. Eliott elmosolyodik majd a pocakomra teszi a kezét.
- Ha nem lennél terhes most gerincre vágnálak, Briana - vigyorog. Elhúzódok tőle és tágra nyílt szemekkel nézem.
- Eddig minden héten megtetted legalább háromszor - felelem "sértetten".
Öblösen felnevet majd a szemeimbe néz.
- Elviszlek randizni.
Felvont szemöldökkel nézem ahogy öltözni kezd majd nekem is kikészíti a ruháimat.
- Eliott, miért vinnél el randizni? - Meglep, ahogy gondosan hajtogatja ki nekem a kedvenc felsőmet, majd utána a nadrágjaim között is szétnéz.
- Baj lenne eltakarni azokat a gyönyörű lábaidat, de mivel azok most már az én tulajdonaim, így hosszúnadrágot fogsz felvenni bólogat. Egyébként meg - a szekrény tükréből néz. - sose voltunk még randizni.
- És most szeretnél elvinni? -vigyorogva felállok és mellé sétálok. A tükörben nézzük magunkat. Eliott szeme a pocakomra vándorol majd mélyen elmosolyodik. Ott állunk mi: a barátom félmeztelenül, kicsit magasabb mint én, a haja rövidre nyírva, a tekintete éget. És ott vagyok én is, mint egy átlagos lány, aki sose gondolta volna, hogy ilyen szerencséje lesz az életben.
- Min gondolkozol? - kérdezi hirtelen.
- Hogy milyen különbözőek vagyunk, mégis milyen jó párt alkotunk - mosolygok.
Eliott egy csinos ki étterembe visz, ahol a falakon hírességek képei lógnak. Van ott Lady Gaga, Bruno Mars és még vagy tíz celebritás képe.
- Képzeld, azt mondják, hogy ebben a bokszban ült Jennifer Lopez amikor még csak Jennifer volt - vigyorog Eliott, miután leadtuk a rendelésünket.
- Oh, szóval mi most JLo segge nyomán ülünk - kacagok fel. Eliott boldogan nevetve bólogat majd körülnéz.
- Senki se olyan boldog mint én. Briana, meg kell mondanom neked az őszintét. - A hangja nyugtalan, keresi a tekintetemet. Felvonom a szemöldökömet majd nyugtatóan megfogom a kezét.
- Mondd - mosolyodok el.
- Amikor elmentél - kezdi, a szeme elhomályosul. - én két napig sírtam utánad. A lélegzetem elakad, úgy nézek az előttem ülő fiúra.
- Csak két napig? - Veszem viccesre a témát, hogy ne azzal teljen el ez a nap, hogy szomorkodunk. Eliott szeme felcsillan majd nevetve áthajol az asztalon és megcsókol.
- Szeretlek - suttogom ekkor megcsendül az ajtó, ami azt jelzi, hogy a terembe valaki belépett. Reflexszerűen oldalra pillantok. A szívem kihagy egy ütemet: a fiú szőke hajába túr, az esőcseppek kihullanak belőle, lekapja sapkáját majd körülnéz. Kék szeme a mi helyünkön állapodik meg, elmosolyodik. Eliott lassan fordul a fiú felé, aki égő tekintettel néz minket.
- Colin - sziszegi Eliott majd megszorítja a kezemet. A hányinger kap el az ajtóban álló fiútól, de csak elkapom róla a tekintetemet és a barátomra nézek.
- Vedd úgy, hogy nincs is itt. Nem fog ide jönni, és ha mégis akkor elküldjük. Ez a mi napunk, Eliott. Csak a miénk. - Egyben magamat is nyugtatom. Colin nem lesz akkora féreg, hogy idejön.
- Igazad van - lassan elmosolyodik majd szájához emeli a kezemet és csókot nyom rá. Eközben nem engedi el a tekintete az enyémet. Beleremeg az egész testem, amikor így néz rám, és ezt ő is tudja.
- Nem értem. Colin mindenhol ott van? - tanakodik Mira, amikor este leülünk a nappalinkba. Eliott és Jay elmentek kocsit venni mindkettőjüknek, így Mira-val ketten maradtunk.
- Ezek szerint -sóhajtok fel. - Igazából nem érdekel, csak Eliott mindig olyan ideges lesz, és nem jó látni.
- Az lenne a rossz, ha nem lenne ideges. Ha hidegen hagyná, hogy a barátnője volt csávója folyamatosan a közelében van - biccent.
- Valahogy le kellene állítanunk Colin-t. Ha megtudja, hogy terhes vagyok, biztos megőrül - sóhajtok. A körmömet piszkálom, mégis látom félszemmel, ahogy Mira a fejét töri. Felpillantok. A száját rágja, ami azt jelenti, hogy valamin agyal. - Min gondolkozol?
- Csak számításba vettem, hogy mit lehetne Colin ellen tenni. Nekem van fegyvertartási engedélyem. - A szeme vidáman csillog, amiből tudom, hogy csak viccel.
- Honnan lenne neked olyanod? - kérdezem majd a hűtőhöz sétálok és kiveszek belőle egy kis kakaót amit kitöltök egy pohárba és öntök Mira-nak is.
- Sok mindent nem tudsz rólam, csajszi - vigyorog majd beleiszik a kakaóba.
- Ja, egyébként 1 hét múlva megyünk ultrahangra - mosolygok.
- Kérjél olyan kis képet a babáról, tudod! - feleli Mira. - Kérdezni akartam már, hogy Eliott hogy bírja?
- Úgy viselkedik mintha beteg lennék - nevetek fel. - Igazából cuki meg minden, de ez csak egy baba.
- És még 8 hónapig így lesz - kuncog. A hasamra teszem a kezem. Felkavartad az életünket, édesem, az egyszer biztos. Elmosolyodok, amikor nyílik a bejárati ajtó, és két nevetgélő hang áramlik a nappaliba.
- Hol vagytok? - kiáltanak be a Bomerek.
- A nappaliban. - Furcsa mód nem tudok hangosan beszélni, és a levegő is lassan áramlik ki-be. Leülök a kanapéra és úgy várom meg Eliott-ot.
- Na, kik vettek két gigamega-jó kocsit? - mutatja fel Jay a kocsikulcsot ami még csillog, Eliott pedig felvonja a szemöldökét és hozzám lép.
- Jól vagy? - guggol le elém és a tenyerébe fogja az arcomat.
- Persze, csak azt hiszem éhes a gyerekünk - nevetek fel halkan. Eliott megfogja a kezemet és csókot nyom rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése