Az előző rész tartalmából:
"Szeretlek, tu Papá.
Letörlöm arcomról a könnyeket, és magamhoz szorítom a levelet. Beszívom a papír jellegzetes szagát. Mindig szerettelek, papa."
Eliott
LÖVÉS. AZTÁN MÉG EGY. ÉS EGY UTOLSÓ. A kocsi kereke kilyukad, a sofőr szitkozódik.
- Ez mi a franc volt? - sipákolja Briana. Rápillantok, próbálom megnyugtatni. Biztos megint egy kis balhé.
Megvonom a vállam és a tekintetem a kezére vándorol. Görcsösen szorítja az ujjait, ujjpercei már elfehéredtek.
- Minden rendben lesz - puszit nyomok remegő arcára, próbálok nyugodtan viselkedni. Betörik az ablak, mind egyszerre ordítunk fel. Egy fekete faszi dugja be idegen fejét, és kiabálni kezd. Valami ismeretlen nyelven. A kezében Revolver, ujját a ravaszon tartja. Bria a kezembe kapaszkodik, de a pasi erősebb nála, és húzni kezdi.
- Ne! - kiabálja, hangja a sírás küszöbén áll. Megragadom a pasi kezét, és leszedem Briáról. De valaki leüt és lassan elsötétül minden.
- Ez mi a franc volt? - sipákolja Briana. Rápillantok, próbálom megnyugtatni. Biztos megint egy kis balhé.
Megvonom a vállam és a tekintetem a kezére vándorol. Görcsösen szorítja az ujjait, ujjpercei már elfehéredtek.
- Minden rendben lesz - puszit nyomok remegő arcára, próbálok nyugodtan viselkedni. Betörik az ablak, mind egyszerre ordítunk fel. Egy fekete faszi dugja be idegen fejét, és kiabálni kezd. Valami ismeretlen nyelven. A kezében Revolver, ujját a ravaszon tartja. Bria a kezembe kapaszkodik, de a pasi erősebb nála, és húzni kezdi.
- Ne! - kiabálja, hangja a sírás küszöbén áll. Megragadom a pasi kezét, és leszedem Briáról. De valaki leüt és lassan elsötétül minden.
***
Hideg van, fázom. Hangokat hallok, de nem tudom kinyitni a szemem. Fáj minden egyes porcikám, érzek egy kis fémes ízt a számban. Jól ismerem, ez a vér íze.
Pislogok párat, és kinyitom a szemem. Sötét van, talán már éjszaka. A köztéri világítások már pislákolnak, de így is marad néhol sötét folt az utcán. Egy utcán vagyok, igen. Nyögések közepette felállok és körülnézek. Egy kuka mellett feküdtem, egy sötét sikátorban. Senki nem jár erre felé, de messzebbről hangokat hallok. Kiabálást, sikítozást. Briana! Szaladni kezdek, ahogy csak tudok. Senki nem bánthatja őt! Senki nem nyúlhat hozzá...
Pislogok párat, és kinyitom a szemem. Sötét van, talán már éjszaka. A köztéri világítások már pislákolnak, de így is marad néhol sötét folt az utcán. Egy utcán vagyok, igen. Nyögések közepette felállok és körülnézek. Egy kuka mellett feküdtem, egy sötét sikátorban. Senki nem jár erre felé, de messzebbről hangokat hallok. Kiabálást, sikítozást. Briana! Szaladni kezdek, ahogy csak tudok. Senki nem bánthatja őt! Senki nem nyúlhat hozzá...
Megszédülök, kifut a lábamból az erő és újra a földre esek. Nem, nem, fel kell álljak. Semmi erő nincs a lábamban, úgy érzem, mintha kocsonyán lépkednék.
A kezembe temetem az arcomat, és halk zokogás tör fel a torkomból.Nem halhatok meg az utcán egyedül, átfázva.
Végig nézek magamon. A hideg kövön ülök, véres a kezem, és már csak pár tiszta folt van rajtam. A nadrágon és az ingem sáros és keveredik a vörös véremmel.
Halk zokogást hallok egy másik kuka felől.
- Van itt valaki? - kérdezem. Hangom erőtlen és csendes, félek, hogy az, akitől kérdezem, nem hallja meg.
- Menj innen - zokogja. Ismerős hang. Jay! A bátyám sír?
- Jay, Eliott vagyok - felpattan, ahogy csak a lábam engedi, és a kukához botorkálok. A bátyám előmászik a takarásból és magához von. Belezokog a fülembe.
- El, a francba, mindenki eltűnt. Én - nagy levegőt vesz -, mindenkit kerestem, de sehol senki. Bria-t azt hiszem láttam, de nem vagyok benne biztos - hadarja. Bria neve hallatára megremeg a gyomrom. Rá se ránts, búgja rekedtes hangján a tudatalattim, már megszoktad, nem de? Magamban bólintok, és elkussoltatom a lelkem hangját.
Hangokat hallok, kezemet Jay elé teszem, így megakadályozom, hogy előrébb jusson. Hülyén néz rám, de mutatóujjamat a szám elé téve elhallgattatom. Sikítás, sírás, egyre csak fuldokló hangok.
- Tesó, menjünk tovább - löki meg a karomat Jay, de a lábam nem mozdul. Ismerős ez a kiáltás, mormogom magamban.
- Ez Briana hangja, Jay! - Rohanni kezdek és meg se állok míg nem addig közeledek a hanghoz, hogy már pár lépésre vagyok a személyektől. Egy szőke hajat látok, amit egy fekete kéz húz a földre. Megremeg a lábam, de utat török magamnak és rávetem a testemet a férfire. Bal jobbost kapok a bal szemem alá, de visszacsapok egy jobb horoggal. Kiütöm a férfit, aki eszméletlenül hull a földre, és diadalittasan nézek körbe. Jay karjába omlott a lány, akinek hallottam a hangját. Bria, kiáltok fel, és a bátyám mellé rohanok. Megrázza a fejét.
- Nagyon rosszul van, tesó. Vigyük el innen jó messzire, aztán beszélhetsz vele. - Hangja rekedt és fáradt. Karomba veszem az eszméletlen, könnyű testet, és beszívom az illatát. Még mindig érződik egy kicsit a parfümje, amit oly nagyon imádok, de a ruhája piszkos, és a nadrágjából le van szakítva egy nagyobb darab. Édesen szuszog, megnyugtat a légzése.
Mikor nem volt mellettem, akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzik nekem, s, hogy mennyire szeretem ezt a törékeny lányt.
- Jó estét, hölgyem. A nevem Jay Bomer, és - hátrapillant, aztán újra a nőhöz fordul - szeretném megtudni, hogy van -e bent ügyeletes orvos?
A nő kipillant az ablakból és végigmér bennünket. Nem mindennap lát egy koszos fiút a kezében egy még piszkosabb lánnyal, aki eszméletnél sincs.
- Igen. Azonnal szólok is, hogy készüljenek elő a vizsgálatokra. - A nő előveszi a vonalas telefonját és azonnal beszélni is kezd bele.
Kinyílik a vasajtó, és Jay átveszi tőlem Bria-t.
- Öcsi, pihenned kellene. Nem akarlak meglátni ma éjjel Bria körül, rendben? - kérdezi.
Sóhajtok, de annyira fáradt vagyok, hogy nincs erőm veszekedni vele.
3 orvos és 2-2 nővérke vár ránk az ajtóban. Az egyik orvos átveszi Jaytől Briat, és egy hordágyra fekteti. Azonnal mellé állok és megszorítom élettelen kezét. Puszit nyomok a szájára.
- Ezért csak nem fogsz megharagudni - motyogom, hogy csak ő hallhassa, és engedem, hogy egy kórterembe vigyék.
- Jó estét, uram - nyújtja a kezét egy fehér ruhás ember, és beljebb húz. Jay már egy másik kórterembe nyomul az orvosával, és a nővérekkel.
- Jó estét, magának is - mormogom. Benyit egy terembe, ahol egy nagyobb ágy fekszik, néhány szék, egy nagyobb tv, és minden olyan steril, érzem a fertőtlenítő szagát.
- Foglaljon helyet, megnézem, hogy a sebei mennyire súlyosak, azután nyugodtan pihenhet - kedvesen mosolyog, bár a mosolya alatt szorongást vélek felfedezni.
- Eliott Bomer vagyok - mondom, miközben ő felemeli a kezemet, és megvizsgálja a karcolásokat.
Felpillant.
- Tudom. Én pedig Dr. Hepburn vagyok. De neked fiam csak Donald. Rendben? - Feszélyezve érzem magam a megszólítástól. Nem is ismerem ezt a férfit, még is mintha ismerős lenne. Ez nem logikus!
Miután végez a vizsgálatokkal altatót fecskendez a karomba, és magamra hagy. Letelepszem az ágyra, és máris érzem a bizsergést a lábamban, és lassan elterjed az egész testemben. De nem vagyok álmos.
Nézem a plafont, azon gondolkozom, hogy kik támadhattak ránk. Nem tudom, hogy kiknek szúrhatjuk a szemüket, de sose fordult még elő ilyen.
A gondolataim lassan Briara terelődnek. A véres fejére, a koszos ruháira. De a parfümje illata még mindig az orromban van. Nem tudom mit kezdhetnék vele, hisz' annyira tartózkodó, még is csábító. Lehunyom a szemem, és már felnyitni sincs erőm, elnyom az álom. Álmomban pedig együtt lehetek Bria-val. Titkok, támadások és fogadás nélkül.
A kezembe temetem az arcomat, és halk zokogás tör fel a torkomból.Nem halhatok meg az utcán egyedül, átfázva.
Végig nézek magamon. A hideg kövön ülök, véres a kezem, és már csak pár tiszta folt van rajtam. A nadrágon és az ingem sáros és keveredik a vörös véremmel.
Halk zokogást hallok egy másik kuka felől.
- Van itt valaki? - kérdezem. Hangom erőtlen és csendes, félek, hogy az, akitől kérdezem, nem hallja meg.
- Menj innen - zokogja. Ismerős hang. Jay! A bátyám sír?
- Jay, Eliott vagyok - felpattan, ahogy csak a lábam engedi, és a kukához botorkálok. A bátyám előmászik a takarásból és magához von. Belezokog a fülembe.
- El, a francba, mindenki eltűnt. Én - nagy levegőt vesz -, mindenkit kerestem, de sehol senki. Bria-t azt hiszem láttam, de nem vagyok benne biztos - hadarja. Bria neve hallatára megremeg a gyomrom. Rá se ránts, búgja rekedtes hangján a tudatalattim, már megszoktad, nem de? Magamban bólintok, és elkussoltatom a lelkem hangját.
***
Fél óra múlva kijutunk a sikátorból, és elindulunk egy sötét utcán. Egész éjjel bóklászunk, éhesek, szomjasak és fáradtak vagyunk. De egyetlen célunk van csupán. A többiek megkeresése. Hangokat hallok, kezemet Jay elé teszem, így megakadályozom, hogy előrébb jusson. Hülyén néz rám, de mutatóujjamat a szám elé téve elhallgattatom. Sikítás, sírás, egyre csak fuldokló hangok.
- Tesó, menjünk tovább - löki meg a karomat Jay, de a lábam nem mozdul. Ismerős ez a kiáltás, mormogom magamban.
- Ez Briana hangja, Jay! - Rohanni kezdek és meg se állok míg nem addig közeledek a hanghoz, hogy már pár lépésre vagyok a személyektől. Egy szőke hajat látok, amit egy fekete kéz húz a földre. Megremeg a lábam, de utat török magamnak és rávetem a testemet a férfire. Bal jobbost kapok a bal szemem alá, de visszacsapok egy jobb horoggal. Kiütöm a férfit, aki eszméletlenül hull a földre, és diadalittasan nézek körbe. Jay karjába omlott a lány, akinek hallottam a hangját. Bria, kiáltok fel, és a bátyám mellé rohanok. Megrázza a fejét.
- Nagyon rosszul van, tesó. Vigyük el innen jó messzire, aztán beszélhetsz vele. - Hangja rekedt és fáradt. Karomba veszem az eszméletlen, könnyű testet, és beszívom az illatát. Még mindig érződik egy kicsit a parfümje, amit oly nagyon imádok, de a ruhája piszkos, és a nadrágjából le van szakítva egy nagyobb darab. Édesen szuszog, megnyugtat a légzése.
Mikor nem volt mellettem, akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzik nekem, s, hogy mennyire szeretem ezt a törékeny lányt.
***
- Jó estét, miben segíthetek? - Egy közkórház kapujában állunk, karomban Bria szunyókál, a bátyám pedig az üvegablaknál tudakolja meg, hogy van -e még ügyelet. - Jó estét, hölgyem. A nevem Jay Bomer, és - hátrapillant, aztán újra a nőhöz fordul - szeretném megtudni, hogy van -e bent ügyeletes orvos?
A nő kipillant az ablakból és végigmér bennünket. Nem mindennap lát egy koszos fiút a kezében egy még piszkosabb lánnyal, aki eszméletnél sincs.
- Igen. Azonnal szólok is, hogy készüljenek elő a vizsgálatokra. - A nő előveszi a vonalas telefonját és azonnal beszélni is kezd bele.
Kinyílik a vasajtó, és Jay átveszi tőlem Bria-t.
- Öcsi, pihenned kellene. Nem akarlak meglátni ma éjjel Bria körül, rendben? - kérdezi.
Sóhajtok, de annyira fáradt vagyok, hogy nincs erőm veszekedni vele.
3 orvos és 2-2 nővérke vár ránk az ajtóban. Az egyik orvos átveszi Jaytől Briat, és egy hordágyra fekteti. Azonnal mellé állok és megszorítom élettelen kezét. Puszit nyomok a szájára.
- Ezért csak nem fogsz megharagudni - motyogom, hogy csak ő hallhassa, és engedem, hogy egy kórterembe vigyék.
- Jó estét, uram - nyújtja a kezét egy fehér ruhás ember, és beljebb húz. Jay már egy másik kórterembe nyomul az orvosával, és a nővérekkel.
- Jó estét, magának is - mormogom. Benyit egy terembe, ahol egy nagyobb ágy fekszik, néhány szék, egy nagyobb tv, és minden olyan steril, érzem a fertőtlenítő szagát.
- Foglaljon helyet, megnézem, hogy a sebei mennyire súlyosak, azután nyugodtan pihenhet - kedvesen mosolyog, bár a mosolya alatt szorongást vélek felfedezni.
- Eliott Bomer vagyok - mondom, miközben ő felemeli a kezemet, és megvizsgálja a karcolásokat.
Felpillant.
- Tudom. Én pedig Dr. Hepburn vagyok. De neked fiam csak Donald. Rendben? - Feszélyezve érzem magam a megszólítástól. Nem is ismerem ezt a férfit, még is mintha ismerős lenne. Ez nem logikus!
Miután végez a vizsgálatokkal altatót fecskendez a karomba, és magamra hagy. Letelepszem az ágyra, és máris érzem a bizsergést a lábamban, és lassan elterjed az egész testemben. De nem vagyok álmos.
Nézem a plafont, azon gondolkozom, hogy kik támadhattak ránk. Nem tudom, hogy kiknek szúrhatjuk a szemüket, de sose fordult még elő ilyen.
A gondolataim lassan Briara terelődnek. A véres fejére, a koszos ruháira. De a parfümje illata még mindig az orromban van. Nem tudom mit kezdhetnék vele, hisz' annyira tartózkodó, még is csábító. Lehunyom a szemem, és már felnyitni sincs erőm, elnyom az álom. Álmomban pedig együtt lehetek Bria-val. Titkok, támadások és fogadás nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése