Az előző rész tartalmából:
"- Kislány, ne ordítozzál már! Az anyádtól örökölted ezt a hangnemet? Pff – szentimentális sóhajtás hagyta el a recepciós száját. Megfogom Bria kezét és magamhoz húzom, közben mindketten a nőre nézünk, aki a pillantásomtól elpirul. - Hölgyem, legyen szíves elmondani, hogy hol van Briana édesanyja! – kérem, a hangom csöpög az elfedett gúnytól. "
Bria
MÁR EGY HETE DOLGOZOK A BOMEREKNÉL, ÉS EDDIG CSAK CSUPA JÓ MEGJEGYZÉSEIM vannak velük kapcsolatban. Eliott édesanyja nagyon kedves, Jay pedig mindenben segít nekem, amiben csak tud. Ja, és ha már Eliottnál tartunk. Nos, ő egy különleges ember. Igazából sose tudom, hogy mit miért tesz. Egy hete lakok nála, és.. azt hiszem, azóta mindkettőnknek megváltozott az élete. Az anyja azt hiszi, hogy van valami köztünk, mert minden reggel együtt érkezünk. De minden csak a hülye fogadás miatt van! Már bánom, hogy felhoztam. Nem, igazából, ha jobban belegondolok, akkor egyáltalán nem bánom.
- Szia - köszön reggel Claire, a recepciós, aki most is sugárzó mosollyal várta az ügyfeleket. Eliott egy pillantásra se méltatja, ami feltűnik Claire-nek és rejtélyes mosollyal visszaül a helyére.
- Őfelsége ennyire se méltatja a népet? - nevetve nézek fel rá. Ezalatt az egy hét alatt már megtanultam kezelni a viselkedését, és kezdek sikeresen beszólogatni neki. Mosolyogva magához húz és nyom egy lány puszit a homlokomra. Meglep a közelsége, a munkát sosem keveri össze a magánélettel. De, ugyan! Semmi nincs köztünk, ezt ő is tudja.
- Nincs kedvem ma sokat beszélni - lepillant rám. Mosolya most fáradt, és nem is ér el a szeméig. Megsimogatom simára borotvált arcát, aztán leválok tőle, és a műtermem felé veszem az irányt. Bátran kimerem most már jelenti, hogy ér valamit az életem. Anyám még mindig a detoxban van, kap kezeléseket, és ellátják, ahogy kell. Én nem lennék arra képes már, hogy feltöröljem utána a hányást.
Belépek a műterembe és szembetalálom magam Mrs. Bomer-rel, aki éppen a legújabb képeimet szemléli. Mindegyiken Eliott látszik, néhol bosszús, néhol pedig kicsattanó nevetéssel néz a kamerában. Somolyogva lépek a gépemhez, és letisztítom a lencsét.
- Jó reggelt Mrs. Bomer - mosolygok és mellé állok. Nem akartam megzavarni a gondolkodását, de úgy éreztem, hogy lassan el kellene kezdjek dolgozni, még a végén pont ő fog kirúgni. Feleszmél a bámulásból és halvány mosollyal néz vissza rám.
- Gyönyörű képek lettek, Briana. Csodálom, hogy a fiam nem zárkózott el előled is, ahogy azt másokkal tette egy ideje - Megtörli szemeit, amik talán büszke könnyek voltak, vagy szomorúság könnyek, de a lényeg, hogy elakarta őket tüntetni ráncosodó arcáról. Ahhoz képest, hogy már nem volt valami fiatal, még is úgy viselkedett, mint egy eleven gyerek. Rám mosolyog, aztán hivatalosra váltja a hangját.
- Kérlek kísérj el később egy díjátadóra engem és a fiaimat. Néhány kampány képet kellene készítened a cégnek. És most nem csak a fiamat kell fényképezned - kuncog, hallom a hangján a szeretet a munkája, de főleg a fiai iránt. Bólintok, és igazából melegség jár át.
Mrs. Bomer 5 perc múlva távozik is a teremből, helyet adva a munkámnak. Leülök a földre, és elkezdem nézegetni az Eliottról készült képeket. Imádom, amikor mosolyog. Imádom, amikor haragos. És legfőképpen imádom, amikor vele vagyok.
Nem tudom mennyi idő telik el a képek bámulásából, de halk kopogás hallatszódik az ajtón. Kiszólok, hogy szabad. Mira lép be, lágy mosoly terül el rózsás arcán, és mintha jó hírrel szolgálna. Letelepedik mellém, és tekintete a kezemben tartott képre vándorol. Egyetlen olyan képem van, amit Eliottal készítettem, mindketten rajta vagyunk. És az a kép pont a kezemben van.
- Meglepődnék, ha nem jönnétek össze - súgja Mira, és kaján mosoly terül el az arcán. Megvonom a vállam, és érzem, ahogy a pír elterül az egész orcámon.
- Most komolyan ezért jöttél, Mira? - kérdezem, de meg se várom a válaszát. Megakad a tekintetem a bal kezén, pontosabban a gyűrűsujján és felsikoltok.
- Minden rendben van idebent? - kérdezi hirtelen egy jól ismert hang. Az ajtó felé kapjuk a pillantásunkat, és mindketten megrökönyödve nézünk Eliottra, aki az ajtóban áll, és furán méreget bennünket. Bólintok, és hirtelen nagyon összeszorul a gyomrom. Amúgy se ettem még ma, és most ez az egész. Mintha pillangók költöznének a hasamba, mikor meglátom a széles vállát, a barna, tüsis haját, ami lassan már inkább átmegy feketébe. Halvány mosoly terül el az arcán, kiemelkednek a gödröcskéi. Kilép a folyosóra és maga után csukja az ajtót. Somolyogva megcsóválom a fejem, aztán a barátnőmre pillantok. Huncutul mosolyog és megböki a karomat.
- Na, ott tartottam, hogy most komolyan megkérte a kezed? Annyira gratula, Mira - Ezzel megölelem, és próbálom ebbe az ölelésbe sűríteni minden gondolatomat. Szorosan ölelem, de sosem tudom mindazt visszaadni neki, amit ő adott nekem ezalatt a pár év alatt.
Szipogva bár, de eltol magától, és végig néz rajtam. - Én ettől a perctől kezdve már nem tudok érted semmit se tenni. Innentől ez a te utad, de kérlek hagyd, hogy ezt átadjam neked. Édesapád egy levelet hagyott neked, mielőtt... elment. Azt akarta, hogy amikor majd én úgy gondolom, hogy utadra engedlek, adjam át neked - mondja. Mosolya teljesen elér a szeméig, lassan már fülig ér. Átnyújt egy kék borítékban lévő papírost. Magamra hagy, hogy elolvashassam a levelet, és az ajtónál várakozó Eliottra is rárimánkodik.
- Most hagyjuk magára, Eliott! Menj, csináld a dolgod - mosolyog és kimegy a teremből. Visszahuppanok a földre, és kinyitom a levelet. Ujjamat végigsimítom apám aláírásán, és csak most tűnik fel, hogy milyen furán kunkorította mindig is a betűit. Megmosolyogtat a kézírása.
- Szia - köszön reggel Claire, a recepciós, aki most is sugárzó mosollyal várta az ügyfeleket. Eliott egy pillantásra se méltatja, ami feltűnik Claire-nek és rejtélyes mosollyal visszaül a helyére.
- Őfelsége ennyire se méltatja a népet? - nevetve nézek fel rá. Ezalatt az egy hét alatt már megtanultam kezelni a viselkedését, és kezdek sikeresen beszólogatni neki. Mosolyogva magához húz és nyom egy lány puszit a homlokomra. Meglep a közelsége, a munkát sosem keveri össze a magánélettel. De, ugyan! Semmi nincs köztünk, ezt ő is tudja.
- Nincs kedvem ma sokat beszélni - lepillant rám. Mosolya most fáradt, és nem is ér el a szeméig. Megsimogatom simára borotvált arcát, aztán leválok tőle, és a műtermem felé veszem az irányt. Bátran kimerem most már jelenti, hogy ér valamit az életem. Anyám még mindig a detoxban van, kap kezeléseket, és ellátják, ahogy kell. Én nem lennék arra képes már, hogy feltöröljem utána a hányást.
Belépek a műterembe és szembetalálom magam Mrs. Bomer-rel, aki éppen a legújabb képeimet szemléli. Mindegyiken Eliott látszik, néhol bosszús, néhol pedig kicsattanó nevetéssel néz a kamerában. Somolyogva lépek a gépemhez, és letisztítom a lencsét.
- Jó reggelt Mrs. Bomer - mosolygok és mellé állok. Nem akartam megzavarni a gondolkodását, de úgy éreztem, hogy lassan el kellene kezdjek dolgozni, még a végén pont ő fog kirúgni. Feleszmél a bámulásból és halvány mosollyal néz vissza rám.
- Gyönyörű képek lettek, Briana. Csodálom, hogy a fiam nem zárkózott el előled is, ahogy azt másokkal tette egy ideje - Megtörli szemeit, amik talán büszke könnyek voltak, vagy szomorúság könnyek, de a lényeg, hogy elakarta őket tüntetni ráncosodó arcáról. Ahhoz képest, hogy már nem volt valami fiatal, még is úgy viselkedett, mint egy eleven gyerek. Rám mosolyog, aztán hivatalosra váltja a hangját.
- Kérlek kísérj el később egy díjátadóra engem és a fiaimat. Néhány kampány képet kellene készítened a cégnek. És most nem csak a fiamat kell fényképezned - kuncog, hallom a hangján a szeretet a munkája, de főleg a fiai iránt. Bólintok, és igazából melegség jár át.
Mrs. Bomer 5 perc múlva távozik is a teremből, helyet adva a munkámnak. Leülök a földre, és elkezdem nézegetni az Eliottról készült képeket. Imádom, amikor mosolyog. Imádom, amikor haragos. És legfőképpen imádom, amikor vele vagyok.
Nem tudom mennyi idő telik el a képek bámulásából, de halk kopogás hallatszódik az ajtón. Kiszólok, hogy szabad. Mira lép be, lágy mosoly terül el rózsás arcán, és mintha jó hírrel szolgálna. Letelepedik mellém, és tekintete a kezemben tartott képre vándorol. Egyetlen olyan képem van, amit Eliottal készítettem, mindketten rajta vagyunk. És az a kép pont a kezemben van.
- Meglepődnék, ha nem jönnétek össze - súgja Mira, és kaján mosoly terül el az arcán. Megvonom a vállam, és érzem, ahogy a pír elterül az egész orcámon.
- Most komolyan ezért jöttél, Mira? - kérdezem, de meg se várom a válaszát. Megakad a tekintetem a bal kezén, pontosabban a gyűrűsujján és felsikoltok.
- Minden rendben van idebent? - kérdezi hirtelen egy jól ismert hang. Az ajtó felé kapjuk a pillantásunkat, és mindketten megrökönyödve nézünk Eliottra, aki az ajtóban áll, és furán méreget bennünket. Bólintok, és hirtelen nagyon összeszorul a gyomrom. Amúgy se ettem még ma, és most ez az egész. Mintha pillangók költöznének a hasamba, mikor meglátom a széles vállát, a barna, tüsis haját, ami lassan már inkább átmegy feketébe. Halvány mosoly terül el az arcán, kiemelkednek a gödröcskéi. Kilép a folyosóra és maga után csukja az ajtót. Somolyogva megcsóválom a fejem, aztán a barátnőmre pillantok. Huncutul mosolyog és megböki a karomat.
- Na, ott tartottam, hogy most komolyan megkérte a kezed? Annyira gratula, Mira - Ezzel megölelem, és próbálom ebbe az ölelésbe sűríteni minden gondolatomat. Szorosan ölelem, de sosem tudom mindazt visszaadni neki, amit ő adott nekem ezalatt a pár év alatt.
Szipogva bár, de eltol magától, és végig néz rajtam. - Én ettől a perctől kezdve már nem tudok érted semmit se tenni. Innentől ez a te utad, de kérlek hagyd, hogy ezt átadjam neked. Édesapád egy levelet hagyott neked, mielőtt... elment. Azt akarta, hogy amikor majd én úgy gondolom, hogy utadra engedlek, adjam át neked - mondja. Mosolya teljesen elér a szeméig, lassan már fülig ér. Átnyújt egy kék borítékban lévő papírost. Magamra hagy, hogy elolvashassam a levelet, és az ajtónál várakozó Eliottra is rárimánkodik.
- Most hagyjuk magára, Eliott! Menj, csináld a dolgod - mosolyog és kimegy a teremből. Visszahuppanok a földre, és kinyitom a levelet. Ujjamat végigsimítom apám aláírásán, és csak most tűnik fel, hogy milyen furán kunkorította mindig is a betűit. Megmosolyogtat a kézírása.
Kedves, drága egyetlen lányom, Briana.
Mikor ezt a levelet megkapod a barátnődtől, Mirától, én már rég nem leszek veled, úgy hiszem. Kérlek, mindig maradj önmagad, bármit is hozzon a sors, mert ha önmagad maradsz, akkor halhatatlanná válsz. Bár láthatnám a gyönyörű arcocskádat, édesem! Sajnálom, hogy nem lehetek majd ott, amikor bejelented, hogy férjhez mész. Remélem egy nagyon kedves, és délceg ifjút találsz magadnak, aki majd megérdemli a szeretetedet. És persze kérlek vigyázz édesanyádra, de főleg magadra. Engem hamar elvitt a nagyság, de téged hiszem, hogy sokáig megtart egy férfinak, és majd az unokáimnak is. Nagyon szeretlek, drágám.
Szeretlek, tu Papá.
Letörlöm arcomról a könnyeket, és magamhoz szorítom a levelet. Beszívom a papír jellegzetes szagát. Mindig szerettelek, papa.
A nap következő fele már gyorsabban telik. Délben, miután visszatérek az ebédből, leülök a székemhez, és feloldom a telefonomat. Éppen abban a pillanatban kezd pittyegni, ami csak egyet jelenthet: email-t kaptam.
-----------------------------------------
Feladó: Eliott Bomer
Címzett: Briana Monaah
Tárgy: Ebéd
Jó volt az ebéd, nem?
El xx
-----------------------------------------
Feladó: Briana Monaah
Címzett: Eliott Bomer
Tárgy: Munka
Igen, tetszett. Dolgoznunk kell, neked is, és nekem is, Eliott. Mi az, hogy El? :D
Bria x
-----------------------------------------
És ez így megy egész nap, addig a pillanatig, amikor ugyanis Mrs. Bomer belép, és indulnunk kell.
Eliott kedves mosollyal üdvözöl az autóban. Flanelöltöny van rajta, egy halványkék ing, és a hozzáillő cipő. De nyakában lóg egy hanyagul megkötött nyakkendő is, amin megakad a szemem. Nem véletlen, hisz' olyan bársonyos érzésem támad, mikor mellécsusszanok, és megkötöm neki a nyakbavalót, hogy ilyet még sosem éreztem.
Jobb kezével átkarol, bal kezét pedig a puha ülésen tartja. Izmos keze van, sikerül is elhelyezkednem.
A nap következő fele már gyorsabban telik. Délben, miután visszatérek az ebédből, leülök a székemhez, és feloldom a telefonomat. Éppen abban a pillanatban kezd pittyegni, ami csak egyet jelenthet: email-t kaptam.
-----------------------------------------
Feladó: Eliott Bomer
Címzett: Briana Monaah
Tárgy: Ebéd
Jó volt az ebéd, nem?
El xx
-----------------------------------------
Feladó: Briana Monaah
Címzett: Eliott Bomer
Tárgy: Munka
Igen, tetszett. Dolgoznunk kell, neked is, és nekem is, Eliott. Mi az, hogy El? :D
Bria x
-----------------------------------------
És ez így megy egész nap, addig a pillanatig, amikor ugyanis Mrs. Bomer belép, és indulnunk kell.
Eliott kedves mosollyal üdvözöl az autóban. Flanelöltöny van rajta, egy halványkék ing, és a hozzáillő cipő. De nyakában lóg egy hanyagul megkötött nyakkendő is, amin megakad a szemem. Nem véletlen, hisz' olyan bársonyos érzésem támad, mikor mellécsusszanok, és megkötöm neki a nyakbavalót, hogy ilyet még sosem éreztem.
Jobb kezével átkarol, bal kezét pedig a puha ülésen tartja. Izmos keze van, sikerül is elhelyezkednem.
Ahwwww nagyon jooo 😍😍😍😍😍😍 imadlaaaaak
VálaszTörlésSiess a kovivel 😍❤
Brigiiii <3
Törlés