21. - Hat év

Az előző rész tartalmából:

"- Bomer - szólal meg. A hang a másik oldalról kissé idegesnek tűnik. - Nem, nem hallottam még... nem akarok ezzel foglalkozni... hát már nálam lakik... - egy pillanatra rámnéz majd visszafordul a kormányhoz. - majd holnap foglalkozunk ezzel... Jay?... tedd meg nekem, hogy kiküldesz egy ügynököt a házához... kösz, bátyó - ezzel leteszi."

Eliott

- ELIOTT? - EGY ERŐS, MÉGIS NŐI KÉZ KAPJA EL A CSUKLÓMAT, amikor Briana-val a csúszdákat nézegetjük és lepakolunk. Megfordulok és a szemem elkerekedik. Előttem áll Angela, aki 5 éve az életemet jelentette, ám azóta sok minden változott. Ő is. 2 évig jártunk és életem legrosszabb 2 éve volt, ezt elmondhatom. Ez a nő, aki most egy falatnyi bikiniben áll előttem akkor még nem volt ilyen szép és magabiztos. Az önzőség akkor jobban jellemezte. Kék szemeit végigfuttatja rajtam, majd Bria-n is, aki felvont szemöldökkel nézi a lányt. 

- Angela, hát te..? - kérdezem és érzem, ahogy Briana megszorítja a kezemet. A barátnőmre pillantok, aki még mindig egyenesen a volt barátnőmet bámulja a szája sarkában gúnyos mosoly bujkál. Ekkor megszólal egy vékony fiú hang és Angela mellé pillantok. Egy kisfiú álldogál mellette és már nagyon nyűgös, menne úszkálni. 

- Elhoztam Nathaniel-t az uszodába. És te? Hány éve is már.. öt? - Újra rám emeli égszínkék szemeit, amik körül megrándulnak a ráncok. ez a nő már vagy harmincöt éves. Nem tudom, hogy miért kellett nekem húsz évesen egy tíz évvel idősebb nő. Ezen komolyan el kell gondolkodjak majd. 

- Lassan hat - szólalok meg. A kisfiú, Angela mellett gyors pillantással rámnéz majd újra a csúszdákat kezdi vizslatni. Nathaniel pillantásában van valami ismerős. Ugyanaz az arrogancia és unalom mint az anyjáéban. Sajnálom az apját, komolyan. 

- Igen. Hat év. Nathaniel is idén lesz hat éves - felvonja tökéletesre szedett szemöldökét. A szívem kihagy egy ütemet. Nem, csak viccel. Nem úgy értette, jegyzem meg magamban.
- Bocsásson meg, de mi szórakozni jöttünk, és nem régi emlékekre visszagondolni. - Briana erősen elhúz onnan, ami miatt köszönetet kell neki mondjak. Ám az arca most nem derűs, mint mikor rossz kedve van, hanem egyenesen lángol. Nem néz rám, de érzem, hogy dühös, amiért leálltam beszélgetni Angela-val.

- Briana.. -kezdem de leint.

- Szórakozni jöttünk - feleli. 

Briana már egyre jobban felszabadul, amikor újra megpillantom Angela-ékat. A nő fényesen mosolyog felém, a kisfiú pedig unottan lubickol. Sose mondta, hogy szeretne gyereket, még is az előbb annyira egyértelmű volt... De nem! Nathaniel biztos valamelyik szeretőjétől született akivel megcsalt. Gondolatmenetemből Briana szakít ki, aki kecses mozdulatokkal leül a napozó ágyra és kinyújtóztatja hosszú lábait. Elmosolyodok és oda sétálok hozzá.

- Szia - nyomok csókot a szájára. Egy kis habozás után viszonozza, de csak egy puszival. Felvonom a szememet és leülök egy másik napozó ágyra. 

- Ki volt ez a nő? - kérdezi egy kis idő múltán. Nagyot sóhajtok.

- Egy volt barátnő.

- Volt barátnő - ismétli utánam, a hangjában pedig mély megvetés csendül. - És a kisfiú a fiad? 

- Nem tudom - vallom be neki. - Eléggé célozgatott rá, de nem hiszem. 

- Hasonlít rád. Ugyanazok a szemek és az arc. - Érzelemmentesen beszél, csak úgy köpi a szavakat. A kezéért nyúlok, de elhúzza.

- Haragszol rám valamiért? - suttogom.

- Nem, nincs miért. Csak ez az egész elrontotta a hangulatomat. Nyűgös vagyok, ennyi az egész.

Nem tetszik nekem a hangja, valahogy már nem úgy cseng, mint mikor azt mondja, hogy szeret.

- Szeretsz még? Úgy értem.. - de nem fejezem be a mondatot. Én se tudom miért kérdeztem.

- Szeretlek. De ha ez a kisfiú a fiad... -suttogja és felémfordul. - Beszélned kell azzal a nővel. 

Sötéten Angela-ra pillant, aki még mindig minket néz és most egy "barátit" int Bria-nak, aki nagyot nyel. 

- Briana, hagyjuk, rendben? Te mondtad: szórakozni jöttünk. 

Újra rámnéz majd biccent.

- És szórakozni is fogunk.

Felpattan majd Angela-hoz sétál.

Briana

EZ A NŐ... LEGSZÍVESEBBEN BELEFOJTANÁM A vízbe, de itt a kisfia is, aki nem érdemli meg, hogy ilyen anyja legyen. Ezért majd nőiesen csak elküldöm a fenébe. Igen, Briana, képes vagy rá, biztatom magam. Meg se várom, hogy Eliott reagáljon, rögtön felpattanok a napágyról és Angela-hoz lépek, aki gunyoros mosollyal bámul.

- Mondjon meg nekem valamit - nézek rá határozottan. A nő csak lassan mosolyodik el és bólint.

- Mit akarsz, kislány? - hangjában annyi a gúny, mint bennem a düh és mindkettőnkben egyre csak növekszik ez a két érzés.

- Ennek a gyerekeknek - kezdem és a fejemmel Nathaniel felé bökök aki majd elalszik a vízben. - Eliott az apja? 

Angela arca felderül majd csak sokára válaszol.

- Ha azt mondom, hogy igen, akkor mit csinálsz? 

A kezem ökölbe szorul majd újra kienged, az arcomra pedig egy őszintétlen mosoly kerül.

- Én csak a kisfiút sajnálom, tudja? Egy ilyen anyával felnőni, hát... nem lehet túl jó.

Biccentek majd felszívva a dühömet elindulok vissza, a napozó helyünkre. Elterveztem, hogy felkapom a cuccaimat és haza megyek. 

- Gratulálok a fiadhoz, Bomer - vetek egy pillantást az engem bámuló barátomra. Hallom, ahogy megáll az ütő benne, de most jelenleg nem érdekel. Nem érdekel semmi, csak haza akarok menni és sírni. Hirtelen elkap egy furcsa érzés, a lábam megremeg és meg is szédülök. Köhintek egyet és próbálom elnyomni a feljövő rókázás érzését. Biztos csak a stressz, jegyzem meg magamban miközben összepakolom a cuccaimat. A bikinimre veszem fel a ruhámat és nem törődöm azzal, hogy a mellemnél és a fenekemnél tiszta víz lesz. 

- Haza megyünk - szólal meg Eliott, mintha magamtól nem ezt akartam volna tenni. Rövidet bólintok, és elindulunk a kijárat felé. Nem kell sok, hogy összeessek, ezért amikor hazaérünk egyből felrohanok a mosdóba. A reggelimtől kezdve minden kijön belőlem, hangosan okádok, majd köhögök, hogy kitisztítsam magam. Nem önszántamból hányok, mégis megkönnyebbülök, amikor már semmit sem kell kihányjak magamból. Eliott az ajtón kopog, de nem szólok ki.

- Briana, kérlek mondj valamit - kéri fojtott hangon. Megrázom a fejem.

- Jól vagyok, csak biztos elrontottam a gyomrom - szólalok meg, de a hangom nem elég erős. - Mira van itt, beszélned kell vele. Ha már velem nem vagy hajlandó. 

Igaza van. Mira a legjobb barátnőm és ha valami bajom van, akkor vele kell beszélnem róla. Lassan felállok és miután megmosakodtam, sápadt arccal sétálok ki a mosdóból. Eliott végig követ, míg lemegyek a nappaliba, ahol a legjobb barátnőm már vár és meleg öleléssel fogad. 

- Eliott, most szerintem jobb, ha magunkra hagysz. - Mira mindig is közelebb állt mindkét Bomer fiúhoz mint én, de ez így van rendjén. 

Eliott bólint majd egy utolsó csókot nyom a számra, én pedig viszonozom. Az arca egy pillanatra felderül és megpróbál mosolyogni, de amikor én nem mosolygok vissza, csak megrázza a fejét és elmegy. Lehunyom a szemem és hagyom, hogy könnycseppek százai csorogjanak le az arcomon. Mira most nem ölel át, hanem hagyja, hogy magamban sírjak, és most is jól cselekszik. Leültet a kanapéra és csak csendben néz, amíg én sírdogálok. 

- Van egy kisfia - suttogom majd megtörlöm a szemeimet. Mira aprót bólint. Hát persze, Jay már mindent elmondott neki.

- Senki se tudott róla, Bria. Eliott se. Az a nő egy hárpia, lehet, hogy nem is Eliott-é a gyerek, csak ezzel akarja visszaszerezni - mondja és megfogja a kezemet. 

- Annyira felhúzott. Hánytam miatta, Mira! - kinyitom a szemeimet és mérgesen összeszorítom a számat. Mira arca kutatóan néz, mintha keresne rajtam valamit.

- Biztos miatta hánytál? - kérdezi, és ezzel megalapozza a gyanúmat. 

- Lehet, hogy mellé el is rontottam a gyomromat -bólogatok. - Ettünk valami rossz burrito-t a strandon, lehet az a hibás.

Mira kétkedő fejjel bólint.

- Ha te mondod. Briana, komolyan... - sóhajt. - Nem veszhettek össze egy ilyen kis butaság miatt.

 - Butaság - suttogom. Egy gyerek nem butaság. Egy hat éves gyerekről van szó, akinek egy olyan anya jutott, aki meg sem érdemli - morgom. Miért változik ilyen hamar a hangulatom? 

- Mit akarsz tenni? - kérdezi a legjobb barátnőm, aki a szememből láthatja, hogy valamire készülök.

- Nekik együtt kell lenniük - állok fel. - Én nem állhatok közéjük.

Igazam van: nem állhatok egy gyermek és az apja közé. Ők egy család és én nem tartozok ide.