Epilógus

Sziasztok. Eltudjátok hinni, hogy el jött ez a nap? 1 éve vagy talán másfél éve - nem tudom már - nem gondoltam volna, hogy egy nap eljön ennek az ideje. De itt vagyunk, boldogok vagyunk és itt az epilógus. Először is: szeretném megköszönni Nektek, aki olvassátok, követitek a blogot. Nagyon sok történetet írtam már, de ez a legelső amit be is fejeztem. Szeretném megköszönni annak a három személynek, akik mindig elmondták a véleményüket a blogról, ők várták a legjobban a részeket és most velük együtt búcsúzok. 
Na, de jöjjön is a búcsúzás, avagy az epilógus. (Ez nem egy szokványos epilógus, mert én olyat nem tudok írni, ez egy összegzés, köszönet nyílvánítás)


Eliott 
MA VAN 6 ÉVE, HOGY A KISFIUNK, MARK MEGSZÜLETETT.  Mára ő már egy erős, aranyos nagyfiú akiért bolondulnak a nők az oviban. 
- Boldog születésnapot, fiam - nyomok puszit az arcára ő pedig egyből letörli magáról amit a körülöttünk lévő családtagok hatalmas hahotázással kísérnek. Briana és én "sértődötten" nézzük a fiunkat, aki egyből Isabell-hez szalad, aki Mira és Jay kislánya, akit 3 éve fogadtak örökbe. 
- Mindig csak a csajok. Olyan, mint az apja - jegyzi meg vigyorogva Bria majd csókot nyom a számra. Az ölembe húzom, úgy nézzük együtt a kisfiunkat aki megfogja Isabell kezét és apró puszit nyom rá. A kislány elkapja kis kezét majd Mira nyakába temeti az arcát. Körülöttük mindenki nevet, ujjong, ők pedig hirtelen azt se tudják mi van. 


MARK ELSŐ ISKOLAI NAPJA. 
- Nem akarok menni, papa. Kérlek, hagy ne kelljen oda bemennem! - könyörög reggel Mark, ahogy behajtunk az iskolához. Briana a szemét forgatva mosolyog én pedig szótlanul leparkolom a kocsit. Leállítom a motort, majd a fiamhoz fordulok, aki hatalmas kék szemeivel pislog felém. Pont mint az anyja tette mindig.
- Na figyelj, Mark Bomer. Mindig tudd, hogy ki vagy és egyet jegyezz meg: soha ne te könyörögj! Hagyd, hogy mások tegyék és neked kelljen döntést hoznod. 
Mark nagyot sóhajt majd kimászik a kocsiból. Bria utána megy majd én is. A feleségem a kezét nyújtja a kisfiunk felé, de ő megrázza a fejét és előttünk lépked.
- Felnőtt - mondja Bria nagyot sóhajtva majd megfogja az én kezemet. Elmosolyodok. 

BRIANA A MELLKASOMON FEKSZIK, A HÁLÓBAN TERÜLÜNK EL AZ ÁGYON.
- Na, asszony, készíts nekem kaját - mondom viccesen, de ő csak komolyan felnéz rám.
- Mondanom kell valamit, Eliott - suttogja én pedig megkapaszkodok az ágyban és úgy várom a mondanivalóját.
- Kivele! 
Briana a kezemhez ér majd a pocakjához teszi. Nagy szemekkel pislogok, nem tudom mit akar ezzel.
- Terhes vagyok, Eliott - feleli végig a szemembe nézve én pedig lehunyom a szemem. Érzem a pillantását magamon, égeti az arcomat, de én csak lehunyt szemmel átgondolom ezt az egészet. Még egy baba. Még egy kis Bomer. 
- Hű, nem tudtam, hogy ilyen termékeny vagyok - szólalok meg pár pillanat múlva, Briana pedig nagyot nevetve hozzám vág egy párnát. 


MARK BOMER LEVELE (Bria az esküvőm nyitotta ki): 
Kedves Briana,
Ha ezt a levelet olvasod, akkor ma van az esküvőd napja. Szívből gratulálok. Bár nem lehetek veled, nem kísérhetlek az oltárhoz, mégis olyan, mintha ott lennék, nem igaz? A szívedben vagyok, ott veled. Remélem a fiú, aki elvesz téged, megérdemli a szerelmedet. És remélem már van egy vagy több unokám is! Anyád helyettem is vigyáz majd rátok. Nem tudok mást írni, csak hogy nagyon szeretlek! Vigyázz magadra kislányom, te vagy a legszebb, a legjobb. Ha bárki bántana, te megtudod magad védeni. 
Szeretlek, Briana! Tu papá

Az évek teltek, Bria és Eliott szerelme pedig semmit se változott. Talán erősebb lett köztük a kötelék. Sose felejtik el az első csókot, az első együtt létet, és azt sem, amikor Briana elmondta, hogy terhes. Sok minden történt velük, talán minden olyan gyorsan lepörgött. 
De egy biztos: ez a történet nem egy tündérmese, nincsenek benne vámpírok, vérfarkasok. Mégis egy színes, romantikus regény, amely a lelkekig hatol. Olvasd el, éld át, ez talán veled is megtörténhet. 

Írói utószó:
Köszönöm, hogy velem voltatok, köszönöm a blogon megtett 10 ezer megtekintést, köszönöm a feliratkozókat, köszönök mindent! Sose gondoltam volna, hogy ezeket a sorokat egy hatalmas gombóccal a torkomban írom, de így van. KÖSZÖNÖM! 


2 megjegyzés:

  1. Brigi!
    Ez egy nagyon király blog, mindenkinek csak ajánlani tudom! Tudom, hogy nagyon fájdalmas ez a nap a számodra, de gondolj arra, hogy hány embernek csaltál mosolyt az arcára evvel a bloggal és hánynak fogsz a másikkal. Én állandóan vártam a folytatást! Imádtam pici Bomert és Bomer apukát. Nagyon szívesen belekötnék valamibe :D de nem tudok. Hiányozni fog a blogod, de ismerem magam és így tudom, hogy még egy jó párszor át fogom olvasni, mert olyan JÓ, SZUPER, FANTASZTIKUS.
    Puszika

    VálaszTörlés

Oreuis remindmelove