"- Képzeld, azt mondják, hogy ebben a bokszban ült Jennifer Lopez amikor még csak Jennifer volt - vigyorog Eliott, miután leadtuk a rendelésünket.
- Oh, szóval mi most JLo segge nyomán ülünk - kacagok fel. Eliott boldogan nevetve bólogat majd körülnéz."
Eliott
- MEGSZERETNÉD KÉRNI A KEZÉT? - KÉRDEZI JAY, amikor beülünk a kocsijába.
- Nem tudom, de ez is a terveim között van - biccentek majd az útra pillantok. Kezd sötétedni. Talán csak az apaság érzése teszi ezt velem, de nem akarom sok időre egyedül hagyni Briana-t. Csoda, hogy még nem említette, hogy idegesíteni.
- Figyelj - sóhajt fel Jay. -, attól mert most becsúszott egy baba, még nem kellene ennyire gyorsan lépkednetek.
Felvont szemöldökkel nézem. Becsúszott egy baba?
- Őszintén Jay, mi van veled? - kérdezem ő pedig megszorítja a kormányt, ajkait pedig összeszorítja.
- Mira-nak nem lehet gyereke - szólal meg némi hallgatás után. Egy pillanatig nézem a bátyámat, aki maga elé bámul, csendben vezeti az autót.
- Sajnálom - suttogom.
- Ne értsd félre, én örülök annak, hogy ti rendben vagytok, csak mostanában úgy érzem, hogy minden kiszalad a kezeim közül - sóhajtja. Biccentek majd előveszem a telefonomat ami eközben hangosan kezdte el játszani a csengőhangomat. Anya hív.
- Szia anya - szólalok meg.
- Eliott? - Ez nem anya hangja, hanem egy mély férfi hang, amely most meglepődötten szólal meg. Az ereimben megfagy a vér és tágra nyílt szemekkel Jay-re pillantok. Ő felvont szemöldökkel néz rám majd int, hogy hangosítsam ki a telefont. Miután megteszem, a kezemben tartom a készüléket.
- Eliott, itt vagy még? - kérdezi a férfi, akinek annyi év után is oly' tökéletesen mélyen és kissé rekedten szól a hangja. Meglep, hogy emlékszik a nevemre. Hisz' jó pár éve már, hogy elment - pontosan 18 éve.
- Itt vagyok - szólalok meg majd lehunyom a szemem. - Hol van az anyám?
- Itt vagyok - kiált a telefonba az anyám, akinek kissé félő a hangja. - Kérlek, gyertek el most. Csak te és a bátyád.
Biccentek, mintha csak láthatná, Jay pedig már a szülői ház felé vezető úton van. Pár perc múlva gördülünk be a feljáróra. Egy percig mindketten csendben ülünk a kocsiban.
- Félsz, öcsi? - pillant rám Jay. Lehunyom a szemem majd amikor újra kinyitom már tudom a válaszomat.
- Igen. És te?
Ő egy pillanatig se habozik,csak válaszol: - Igen.
Egyszerre szállunk ki a kocsiból majd egymásra biccentve elindulunk a bejárathoz, ami nyitva van, így belépünk. Több furcsaság is feltűnik egyszerre: két bőrönd, apám régi kabátja, amit még anyától kapott valamelyik születésnapjára, és az a régen érzett parfümje, amit még kiskoromból ismerek. Ahogy a nappaliba lépünk, azonnal megpillantjuk Őt: ott ül, lábai kecsesen keresztbe vetve és anyám vállán hever a keze. Anya csillogó szemekkel nézi a férfit, aki 18 éve csak úgy faképnél hagyta. Az ereimben a vér felpezsdül, úgy nézem a férfit, aki ekkor fordul felénk. Azonnal felpattan és felhúzza magával az elvarázsolt anyát is.
- Fiaim. - A szavai idegenként hatnak, mégis ő áll ott előttünk teljes életnagyságban. Jay-hez lép először és magához vonja. A bátyám pillanatok múlva reagál csak, meglapogatja apánk hátát majd elhúzódik tőle. Félrepillant, hogy elrejtse az érzelmeit.
- Nem tudom, de ez is a terveim között van - biccentek majd az útra pillantok. Kezd sötétedni. Talán csak az apaság érzése teszi ezt velem, de nem akarom sok időre egyedül hagyni Briana-t. Csoda, hogy még nem említette, hogy idegesíteni.
- Figyelj - sóhajt fel Jay. -, attól mert most becsúszott egy baba, még nem kellene ennyire gyorsan lépkednetek.
Felvont szemöldökkel nézem. Becsúszott egy baba?
- Őszintén Jay, mi van veled? - kérdezem ő pedig megszorítja a kormányt, ajkait pedig összeszorítja.
- Mira-nak nem lehet gyereke - szólal meg némi hallgatás után. Egy pillanatig nézem a bátyámat, aki maga elé bámul, csendben vezeti az autót.
- Sajnálom - suttogom.
- Ne értsd félre, én örülök annak, hogy ti rendben vagytok, csak mostanában úgy érzem, hogy minden kiszalad a kezeim közül - sóhajtja. Biccentek majd előveszem a telefonomat ami eközben hangosan kezdte el játszani a csengőhangomat. Anya hív.
- Szia anya - szólalok meg.
- Eliott? - Ez nem anya hangja, hanem egy mély férfi hang, amely most meglepődötten szólal meg. Az ereimben megfagy a vér és tágra nyílt szemekkel Jay-re pillantok. Ő felvont szemöldökkel néz rám majd int, hogy hangosítsam ki a telefont. Miután megteszem, a kezemben tartom a készüléket.
- Eliott, itt vagy még? - kérdezi a férfi, akinek annyi év után is oly' tökéletesen mélyen és kissé rekedten szól a hangja. Meglep, hogy emlékszik a nevemre. Hisz' jó pár éve már, hogy elment - pontosan 18 éve.
- Itt vagyok - szólalok meg majd lehunyom a szemem. - Hol van az anyám?
- Itt vagyok - kiált a telefonba az anyám, akinek kissé félő a hangja. - Kérlek, gyertek el most. Csak te és a bátyád.
Biccentek, mintha csak láthatná, Jay pedig már a szülői ház felé vezető úton van. Pár perc múlva gördülünk be a feljáróra. Egy percig mindketten csendben ülünk a kocsiban.
- Félsz, öcsi? - pillant rám Jay. Lehunyom a szemem majd amikor újra kinyitom már tudom a válaszomat.
- Igen. És te?
Ő egy pillanatig se habozik,csak válaszol: - Igen.
Egyszerre szállunk ki a kocsiból majd egymásra biccentve elindulunk a bejárathoz, ami nyitva van, így belépünk. Több furcsaság is feltűnik egyszerre: két bőrönd, apám régi kabátja, amit még anyától kapott valamelyik születésnapjára, és az a régen érzett parfümje, amit még kiskoromból ismerek. Ahogy a nappaliba lépünk, azonnal megpillantjuk Őt: ott ül, lábai kecsesen keresztbe vetve és anyám vállán hever a keze. Anya csillogó szemekkel nézi a férfit, aki 18 éve csak úgy faképnél hagyta. Az ereimben a vér felpezsdül, úgy nézem a férfit, aki ekkor fordul felénk. Azonnal felpattan és felhúzza magával az elvarázsolt anyát is.
- Fiaim. - A szavai idegenként hatnak, mégis ő áll ott előttünk teljes életnagyságban. Jay-hez lép először és magához vonja. A bátyám pillanatok múlva reagál csak, meglapogatja apánk hátát majd elhúzódik tőle. Félrepillant, hogy elrejtse az érzelmeit.
Apánk tekintete az arcomra vándorol majd büszkén elmosolyodik és magához von engem is. Ebben az ölelésben minden benne van: szeretet, utálat, megbánás és sok más érzelem amit apám beletud tuszkolni egy rohadt ölelésbe.
- Mit keresel itt? - kérdezem, amikor sikeresen eltudok tőle húzódni. A konyhába sétálok és kiveszek a hűtőből egy kis tejet. Mindenki követ és most ott ülünk a pultnál négyen, már csak a kishúgom hiányzik. Ha tudná, hogy most végre találkozhatna az apjával.
- Mit keresel itt? - kérdezem, amikor sikeresen eltudok tőle húzódni. A konyhába sétálok és kiveszek a hűtőből egy kis tejet. Mindenki követ és most ott ülünk a pultnál négyen, már csak a kishúgom hiányzik. Ha tudná, hogy most végre találkozhatna az apjával.
- Hiányzott a családom - szólal meg apa.
- Oh, ez kedves - mosolyodok el gúnyosan. - És mit csináltál 18 éven át? Hány feleségedet hagytad már el?
Anya megszorítja apám kezét majd összehúzott szemekkel rám néz.
- Édesem, édesapád nagyon fáradt és csak azért hívtunk titeket ide, hogy szóljunk, hogy itt lesz egy pár napig, és ha szeretnétek vele hosszasan beszélni, akkor megtehetitek. - Anyám nem lehet ennyire vak. Ez az ember megint kifogja használni, hogy aztán újra eldobhassa.
Jay biztatóan rámnéz.
- Jó, akkor majd valamikor benézünk - biccent. - Viszont Mira és Briana már várnak minket, úgyhogy indulnánk - áll fel a bátyám. Apa szeme felvillan.
- Barátnőtök van? - kérdezi hitetlen arccal.
- Igen. Jay múlt hónapban házasodott, én pedig 8 hónap múlva apa leszek - bólintok majd felkapom magamra a kabátomat amit az előbb levetettem. Nyomok egy gyors puszit anya arcára majd az ajtóhoz sétálok. Apám utánam jön és elkapja a csuklómat, mint kiskoromban amikor összevesztünk.
- Holnap bemutathatnád a kis barátnődet. Kíváncsi vagyok, hogy ki az, aki gyereket szül a fiamnak. - Apám arcán boldogság és büszkeség tükröződik, mégis van a szemében valami furcsa, amit régebben nem láttam, csak amikor lelépett. Biccentek majd bevárom Jay-t akivel haza vezetünk.
- Erről egy szót se a csajoknak - szólal meg Jay én pedig egyetértően biccentek.
- Egyébként - kezdem. - voltatok már orvosnál a baba dologgal?
- Nem - rázza meg a fejét. - Mira azt mondta, hogy még próbálkozzunk, aztán ha tényleg nem jön össze, akkor elmegyünk egy dokihoz.
- Hát, akkor jó próbálkozást, és remélem végre összejön - mosolyodok el őszintén majd öklözünk egyet a bátyámmal.
***
Vasárnap délután van, Briana a vállamon pihenteti a fejét és valami hülye valóságshow-t nézünk a tévében.
- És milyen kocsit vettetek? - kérdezi hirtelen én pedig megdermedek.
- Semmilyet - suttogom. Érdeklődve pillant fel víztiszta kék szemeivel én pedig apró puszit nyomok az orrára.
- Miért? Hát nem kocsinézőbe mentetek?
- Oda indultunk. Csak aztán anya felhívott.
- Jajj, Eliott, ne kelljen már mindent úgy kihúznom belőled - sóhajtja. Magam elé bámulok majd nagy levegőt veszek és beszélni kezdek.
- Apám visszajött és most azt gondolja, hogy minden ugyanolyan, mint régen - felelem.
- És te hogy gondolod? - kérdezi és végigsimít az arcomon.
- Nem tudom, komolyan. Utálom, mert lelépett, de szeretnem kell, mert az apám.
- Ne azért szeress valakit, mert rokonod, hanem azért, amit tett - mondja és elmosolyodik.
- Milyen okos kis szerelmem van nekem - nyomok csókot a szájára ő pedig elpirul.
- Szeretlek - mosolyog. Lehunyom a szemem, ízlelgetem a szavait majd szélesen elmosolyodok és újra rápillantok.
- Én is szeretlek. És lenne kedved megismerni az apámat? - kérdezem hirtelen. Egy pillanatig latolgatja a lehetőségeit, majd nagyot biccent és lassan felül.
- Akkor elmegyek letusolok, aztán indulhatunk - ezzel elindul a fürdő felé. Ekkor megcsörren a telefonom, az anyám száma, de tudom, hogy megint apa fog beleszólni. Sóhajtva veszem fel majd csak később szólalok meg.
- Igen? - kérdezem.
- Akkor áll a mai ebéd? Szeretném végre megismerni a barátnődet - feleli. A háttérben anya és Luna hangját hallom. Veszekednek vagy csak beszélgetnek?
- Ebédre ott vagyunk - biccentek, mintha csak láthatná. Apám elköszön majd a húgom veszi át a szót, de hallom, amint eltávolodik a szüleimtől, feltehetőleg a szobájába megy.
- Mit keres ez itt? - kérdezi, a hangja ingerült és egy kicsit szipog is.
- Nyugodj meg, Luna - suttogom, nehogy Briana meghallja és ő is ideges legyen.
- Eliott, nem lakhatnék nálatok amíg ő itt van? - kérdezi hirtelen. A húgom hangja most félő és remeg is.
- Anya úgyse engedné, tudod - sóhajtom. A kishúgom hangja elhalkul majd halkan sírni kezd. Jajj ne!
- Nem akarom, hogy itt legyen! Azt se tudom, hogy ki ez az ember! Anya próbálja elhitetni velem, hogy ez apa, de tuti nem! - szipogja. Ekkor lép ki Briana a fürdőből és összevont szemöldökkel néz rám. Én csak intek, majd átkarolom a vállát ahogy mellém lép.
- Add egy kicsit - kéri el a telefonomat Briana majd biccentek és átadom. - Luna, édesem mindjárt ott vagyunk, tarts ki - szól bele a telefonba miközben int, hogy öltözzek. Nem hallom a húgom szavait, de Briana mindvégig megnyugtató szavakat mond neki, én pedig csak állok ott és nézem őt. Ez a nő hamarosan a gyerekem anyja lesz, én pedig még nagyon sok dolgot nem tudok róla. Amikor leteszi a telefont, rám mosolyog én pedig magamhoz húzom és szenvedélyesen megcsókolom.
- Szeretlek - mosolyog. Lehunyom a szemem, ízlelgetem a szavait majd szélesen elmosolyodok és újra rápillantok.
- Én is szeretlek. És lenne kedved megismerni az apámat? - kérdezem hirtelen. Egy pillanatig latolgatja a lehetőségeit, majd nagyot biccent és lassan felül.
- Akkor elmegyek letusolok, aztán indulhatunk - ezzel elindul a fürdő felé. Ekkor megcsörren a telefonom, az anyám száma, de tudom, hogy megint apa fog beleszólni. Sóhajtva veszem fel majd csak később szólalok meg.
- Igen? - kérdezem.
- Akkor áll a mai ebéd? Szeretném végre megismerni a barátnődet - feleli. A háttérben anya és Luna hangját hallom. Veszekednek vagy csak beszélgetnek?
- Ebédre ott vagyunk - biccentek, mintha csak láthatná. Apám elköszön majd a húgom veszi át a szót, de hallom, amint eltávolodik a szüleimtől, feltehetőleg a szobájába megy.
- Mit keres ez itt? - kérdezi, a hangja ingerült és egy kicsit szipog is.
- Nyugodj meg, Luna - suttogom, nehogy Briana meghallja és ő is ideges legyen.
- Eliott, nem lakhatnék nálatok amíg ő itt van? - kérdezi hirtelen. A húgom hangja most félő és remeg is.
- Anya úgyse engedné, tudod - sóhajtom. A kishúgom hangja elhalkul majd halkan sírni kezd. Jajj ne!
- Nem akarom, hogy itt legyen! Azt se tudom, hogy ki ez az ember! Anya próbálja elhitetni velem, hogy ez apa, de tuti nem! - szipogja. Ekkor lép ki Briana a fürdőből és összevont szemöldökkel néz rám. Én csak intek, majd átkarolom a vállát ahogy mellém lép.
- Add egy kicsit - kéri el a telefonomat Briana majd biccentek és átadom. - Luna, édesem mindjárt ott vagyunk, tarts ki - szól bele a telefonba miközben int, hogy öltözzek. Nem hallom a húgom szavait, de Briana mindvégig megnyugtató szavakat mond neki, én pedig csak állok ott és nézem őt. Ez a nő hamarosan a gyerekem anyja lesz, én pedig még nagyon sok dolgot nem tudok róla. Amikor leteszi a telefont, rám mosolyog én pedig magamhoz húzom és szenvedélyesen megcsókolom.
