"- Nem foglak az apámnak hívni és kérlek menj a házunkból. Menj innen és felejtsd el a nevünket. Bár abban se vagyok biztos, hogy az enyémet tudod - a kishúgom felvonja a szemöldökét és gyanakodva néz az apánkra akit kivert a víz hirtelen."
- HOGY ÉRZED MAGAD? - KÉRDEZEM Luna-tól, akinek remegenek a kezei az idegességtől. Mira hoz neki egy pohár vizet, én pedig segítek neki mindenben amiben csak tudok. Tudom, hogy hogy érez, én is sokszor éreztem ezt, amikor anyám részegen ért haza.
- Most már jobb - feleli miután kiitta a vizet a pohárból. A vállamra hajtja a fejét és halkan lélegzik. - Utálom James Bomert.
Nagyot sóhajtok majd az ajtóban álló Eliott-ra pillantok.
- Én is utálom, húgi - szólal meg majd leül mellénk.
Még így ülünk pár percig aztán lassan elindulunk haza.
- Hogy nálatok nem lehet egyszer normálisan megebédelni - nevetek fel halkan, de Eliott arca nem derül fel, ezért a combjára teszem a kezem, miközben ő vezet hazafelé.
- Édesem, én csak próbállak felvidítani.
- Sajnálom - szólal meg hirtelen. - Csak ez az egész olyan rosszul érintett.
- Elhiszem - bólintok.
- Láttam anyát sírni, pedig már nagyon régen sírt. - Eliott hangja halk. A kezemet a tarkójára teszem és simogatni kezdem. Megnyugszik és a második pillanatban már mosolyog.
- Szeretlek, Eliott.
- Én is téged - feleli. Az úton többet nem beszélünk, és mikor hazaérünk, Eliott a fürdőbe veszi az utat én pedig egyedül bóklászom a hatalmas házban. A konyhába veszem az irányt, kitöltök magamnak egy pohár vizet majd felülök az egyik székre a pultnál. Magam elé bámulok, amikor kapok egy sms-t.
,,Szia kicsim, otthon vagy? Felugranék. Miama" Gyors visszaírok anyának, aki pár perc múlva már meg is érkezik. Boldogan arcon csókol majd beljebb megyünk, a konyhába.
- Kérsz valamit? - kérdezem és a hűtőhöz lépek. Pár szobával arrébb hallom még a víz csobogását és valami lágy zenét. Eliott ideges, ezt a halk zene miatt tudom.
- Egy kávét elfogadom, kicsim - mosolyog anyukám majd kivesz egy dobozt a táskájából. Érdeklődve nézem, majd amikor átnyújtja, kíváncsian nyúlok a doboz után. - Az unokámnak hoztam. Nem tudjátok még, hogy fiú lesz-e vagy lány?
Kinyitom a dobozt, és egy halom babaruha van benne, változó színösszeállításokban. Kék, zöld, lila és a többi.
- Pár hét múlva megyünk a legelső ultrahangra, de még nem vagyok 3 hónapos, így nem látszik még a baba. De már alig várom, hogy megtudjam, hogy kisfiam lesz-e vagy lányom - hadarom boldogan. Anya nevetve néz rám, majd mikor lefő a kávé, átnyújtom neki.
- És a boldog apuka hol van? - körülnéz.
- Eliott épp a saját apja miatt szenved - mondom pár másodperc múlva. Anyám felvont szemöldökkel néz rám, várja a magyarázatot.
- Elmentünk ebédelni a Bomer-házba. És ott volt James Bomer, Eliott apja. És összekaptak - sóhajtom.
- Oh.. - szólal meg anyám, de ekkor Eliott lép ki egy törölközőben a csípőjén és lazán int anyámnak.
- Helló Mrs. Monaah. Hogy s mint? - kérdezi és kivesz a hűtőből egy borosüveget. Felvont szemöldökkel nézem a mozdulatait. Hétköznaponként nem szokott inni.
- Helló, kedvesem. - Anyám bezzeg mosolyogva nézi a barátomat.
- Kér egy kortyot? - kérdezi Eliott.
- Nem, már leszoktam. De neked se kellene - az órájára pillant - kedd este, 7 órakor innod.
Eliott kivesz egy borospoharat a szekrényből majd hanyagul vállat vonva elindul fel a szobánkba.
- Beszélned kellene vele, kicsim - néz rám anyám. Megrázom a fejem majd a pultra támaszkodok.
- Nem. Felnőtt ember - mondom és lassan ki-be fújom a levegőt. Kicsim, kérlek maradj nyugton...
- Jól vagy? - kérdezi aggodalmasan anya majd mellém áll és a kanapéhoz visz.
- Persze, csak ezek a szokásos rosszullétek.
- Nem hagyhatlak így itt, de beszélned kell Eliott-al is és pihenned is kell - nyom puszit a homlokomra miközben én megiszom a vizet, amit hozott nekem.
- Menj csak, mama. Felmegyek, lefürdök aztán megpróbálom elvenni Eliott-tól a piás üveget.
Anya még megvárja, míg jobban leszek, aztán elmegy. Becsukom a bejárati ajtót, amikor Eliott sétál le a lépcsőn, a kezében a kiürült üveg. Az inge félig kigombolva, a szája részeg mosolyra húzódik majd rám néz.
- Melyik volt barátod volt már megint itt? - kérdezi és a hangja nem a megszokott Eliott-os. Van benne valami... hasonlít az apja hangjára.
- Az anyám ment el az előbb, Eliott - rázom meg a fejem. Lenézően végigmér én pedig megsemmisülök. Olyan, mint meztelen lennék, ő pedig a fiú, aki csak megakar dugni, aztán elhagyni.
- Lehet apámnak igaza volt - szólal meg pár másodperc múlva. Felvont szemöldökkel nézem.
- Miben volt igaza?
- Hogy te csak a pénzemért vagy velem - mondja ki kíméletlenül én pedig hozzálépek és erőből pofánvágom.
- Leszarom, hogy részeg vagy, erre emlékezni fogsz holnap is - morgom. Eliott szeme egy pillanatra kitisztult majd megrázza a fejét és újra felmegy a szobánkba.
Összeszedem a takarómat és néhány párnát majd elindulok le a lépcsőn. Eliott ekkor lép ki a mosdóból és nagy szemekkel néz rám.
- Hová indulsz? - kérdezi.
- A kanapén alszok ma éjjel, amíg ki nem józanodsz - szólalok meg. Undorodok attól a fiútól, aki az előbb volt, és nem akarok vele egy légkörben lenni.
Nem szól semmit, csak néz. Még mindig részeg, de már tudatában van annak, amit hallott.
- Nem úgy gondoltam - suttogja maga elé. Komolyan ránézek.
- De én jogosan pofoztalak meg. Szeretlek Eliott, de tudnod kell, hogy hol a határ. Ha iszol, akkor más ember leszel, hasonlítani kezdesz az apádra. És ezt nem akarom - rázom meg a fejem és lemegyek a nappaliba, ahol nagy nehezen kihúzom a kanapét és rá rakosgatom a cuccaimat. A konyhába megyek és megiszok egy pohár meleg tejet, ami nem csak nekem, de a picinek is jót tesz. Eliott eközben a lépcsőről néz és követi minden mozdulatomat. Nem szól semmit, csak néz, de érzem, ahogy azokkal a nagy zöld szemeivel néz.
Elmegyek letusolni, és miközben az arcomra folyatom a meleg vizet, a kezemet a pocakomra teszem és ott is hagyom egy ideig.
A papa szeret minket, édesem. Jegyezd meg, hogy sose igyál, ha nagy leszel. Nem jó dolog inni.
A tusolás után felfrissülve és fáradtan megyek a kanapéhoz. Lassan leülök, majd csak percek múltán fekszem le és hajtom magamra a takarót. Eliott már nincs a lépcsőnél, és mindenhol sötét van. Lehunyom a szemem és lassan álomba szenderülök.
Valamikor hajnal lehet, amikor felkelek egy hatalmas sikolyra, és magamra rántva a köntösömet, felrohanok a szobánkba. Eliott izzadt arccal fekszik az ágyon: rémálmai vannak. Leülök az ágyra és a fejét az ölembe húzom.
- Css.. - csitítom a még mindig kiabáló fiút. Lassan megnyugszik, majd kinyitja a szemeit és körülnéz.
- Bria... - suttogva, nem nézve rám, csak a sötét falnak beszélve.
- Itt vagyok, semmi baj. Rosszat álmodtál - nyomok puszit a fejére. A combomra teszi a kezét, simogatni kezdi. Valahogy kikerülök alóla, és már mellette fekszem, a válla a párnám, a teste a takaróm. Úgy fekszünk együtt, mint kiskifli és nagykifli.
- Ezt hozod ki belőlem. Azt álmodom, hogy elveszítelek téged, és a kisfiunkat is - suttogja a nyakamba.
- Kisfiunkat? - kérdezem és ránézek. Az arca csillog az izzadságtól a hajnali fényben.
- Azt álmodtam, hogy kisfiunk született - mosolyodik és és apró csókokkal halmozza el az arcomat.
És így fekszünk mi egészen reggelig. Csak nézzük egymást, nem alszunk. Egyikőnk mindig megcsókolja a másikat majd halkan felnevet a régi sérelmeken. Szeretjük egymást, ez így van, de minden kapcsolatba kellene hullámvölgyek.
- Most már jobb - feleli miután kiitta a vizet a pohárból. A vállamra hajtja a fejét és halkan lélegzik. - Utálom James Bomert.
Nagyot sóhajtok majd az ajtóban álló Eliott-ra pillantok.
- Én is utálom, húgi - szólal meg majd leül mellénk.
Még így ülünk pár percig aztán lassan elindulunk haza.
- Hogy nálatok nem lehet egyszer normálisan megebédelni - nevetek fel halkan, de Eliott arca nem derül fel, ezért a combjára teszem a kezem, miközben ő vezet hazafelé.
- Édesem, én csak próbállak felvidítani.
- Sajnálom - szólal meg hirtelen. - Csak ez az egész olyan rosszul érintett.
- Elhiszem - bólintok.
- Láttam anyát sírni, pedig már nagyon régen sírt. - Eliott hangja halk. A kezemet a tarkójára teszem és simogatni kezdem. Megnyugszik és a második pillanatban már mosolyog.
- Szeretlek, Eliott.
- Én is téged - feleli. Az úton többet nem beszélünk, és mikor hazaérünk, Eliott a fürdőbe veszi az utat én pedig egyedül bóklászom a hatalmas házban. A konyhába veszem az irányt, kitöltök magamnak egy pohár vizet majd felülök az egyik székre a pultnál. Magam elé bámulok, amikor kapok egy sms-t.
,,Szia kicsim, otthon vagy? Felugranék. Miama" Gyors visszaírok anyának, aki pár perc múlva már meg is érkezik. Boldogan arcon csókol majd beljebb megyünk, a konyhába.
- Kérsz valamit? - kérdezem és a hűtőhöz lépek. Pár szobával arrébb hallom még a víz csobogását és valami lágy zenét. Eliott ideges, ezt a halk zene miatt tudom.
- Egy kávét elfogadom, kicsim - mosolyog anyukám majd kivesz egy dobozt a táskájából. Érdeklődve nézem, majd amikor átnyújtja, kíváncsian nyúlok a doboz után. - Az unokámnak hoztam. Nem tudjátok még, hogy fiú lesz-e vagy lány?
Kinyitom a dobozt, és egy halom babaruha van benne, változó színösszeállításokban. Kék, zöld, lila és a többi.
- Pár hét múlva megyünk a legelső ultrahangra, de még nem vagyok 3 hónapos, így nem látszik még a baba. De már alig várom, hogy megtudjam, hogy kisfiam lesz-e vagy lányom - hadarom boldogan. Anya nevetve néz rám, majd mikor lefő a kávé, átnyújtom neki.
- És a boldog apuka hol van? - körülnéz.
- Eliott épp a saját apja miatt szenved - mondom pár másodperc múlva. Anyám felvont szemöldökkel néz rám, várja a magyarázatot.
- Elmentünk ebédelni a Bomer-házba. És ott volt James Bomer, Eliott apja. És összekaptak - sóhajtom.
- Oh.. - szólal meg anyám, de ekkor Eliott lép ki egy törölközőben a csípőjén és lazán int anyámnak.
- Helló Mrs. Monaah. Hogy s mint? - kérdezi és kivesz a hűtőből egy borosüveget. Felvont szemöldökkel nézem a mozdulatait. Hétköznaponként nem szokott inni.
- Helló, kedvesem. - Anyám bezzeg mosolyogva nézi a barátomat.
- Kér egy kortyot? - kérdezi Eliott.
- Nem, már leszoktam. De neked se kellene - az órájára pillant - kedd este, 7 órakor innod.
Eliott kivesz egy borospoharat a szekrényből majd hanyagul vállat vonva elindul fel a szobánkba.
- Beszélned kellene vele, kicsim - néz rám anyám. Megrázom a fejem majd a pultra támaszkodok.
- Nem. Felnőtt ember - mondom és lassan ki-be fújom a levegőt. Kicsim, kérlek maradj nyugton...
- Jól vagy? - kérdezi aggodalmasan anya majd mellém áll és a kanapéhoz visz.
- Persze, csak ezek a szokásos rosszullétek.
- Nem hagyhatlak így itt, de beszélned kell Eliott-al is és pihenned is kell - nyom puszit a homlokomra miközben én megiszom a vizet, amit hozott nekem.
- Menj csak, mama. Felmegyek, lefürdök aztán megpróbálom elvenni Eliott-tól a piás üveget.
Anya még megvárja, míg jobban leszek, aztán elmegy. Becsukom a bejárati ajtót, amikor Eliott sétál le a lépcsőn, a kezében a kiürült üveg. Az inge félig kigombolva, a szája részeg mosolyra húzódik majd rám néz.
- Melyik volt barátod volt már megint itt? - kérdezi és a hangja nem a megszokott Eliott-os. Van benne valami... hasonlít az apja hangjára.
- Az anyám ment el az előbb, Eliott - rázom meg a fejem. Lenézően végigmér én pedig megsemmisülök. Olyan, mint meztelen lennék, ő pedig a fiú, aki csak megakar dugni, aztán elhagyni.
- Lehet apámnak igaza volt - szólal meg pár másodperc múlva. Felvont szemöldökkel nézem.
- Miben volt igaza?
- Hogy te csak a pénzemért vagy velem - mondja ki kíméletlenül én pedig hozzálépek és erőből pofánvágom.
- Leszarom, hogy részeg vagy, erre emlékezni fogsz holnap is - morgom. Eliott szeme egy pillanatra kitisztult majd megrázza a fejét és újra felmegy a szobánkba.
Összeszedem a takarómat és néhány párnát majd elindulok le a lépcsőn. Eliott ekkor lép ki a mosdóból és nagy szemekkel néz rám.
- Hová indulsz? - kérdezi.
- A kanapén alszok ma éjjel, amíg ki nem józanodsz - szólalok meg. Undorodok attól a fiútól, aki az előbb volt, és nem akarok vele egy légkörben lenni.
Nem szól semmit, csak néz. Még mindig részeg, de már tudatában van annak, amit hallott.
- Nem úgy gondoltam - suttogja maga elé. Komolyan ránézek.
- De én jogosan pofoztalak meg. Szeretlek Eliott, de tudnod kell, hogy hol a határ. Ha iszol, akkor más ember leszel, hasonlítani kezdesz az apádra. És ezt nem akarom - rázom meg a fejem és lemegyek a nappaliba, ahol nagy nehezen kihúzom a kanapét és rá rakosgatom a cuccaimat. A konyhába megyek és megiszok egy pohár meleg tejet, ami nem csak nekem, de a picinek is jót tesz. Eliott eközben a lépcsőről néz és követi minden mozdulatomat. Nem szól semmit, csak néz, de érzem, ahogy azokkal a nagy zöld szemeivel néz.
Elmegyek letusolni, és miközben az arcomra folyatom a meleg vizet, a kezemet a pocakomra teszem és ott is hagyom egy ideig.
A papa szeret minket, édesem. Jegyezd meg, hogy sose igyál, ha nagy leszel. Nem jó dolog inni.
A tusolás után felfrissülve és fáradtan megyek a kanapéhoz. Lassan leülök, majd csak percek múltán fekszem le és hajtom magamra a takarót. Eliott már nincs a lépcsőnél, és mindenhol sötét van. Lehunyom a szemem és lassan álomba szenderülök.
Valamikor hajnal lehet, amikor felkelek egy hatalmas sikolyra, és magamra rántva a köntösömet, felrohanok a szobánkba. Eliott izzadt arccal fekszik az ágyon: rémálmai vannak. Leülök az ágyra és a fejét az ölembe húzom.
- Css.. - csitítom a még mindig kiabáló fiút. Lassan megnyugszik, majd kinyitja a szemeit és körülnéz.
- Bria... - suttogva, nem nézve rám, csak a sötét falnak beszélve.
- Itt vagyok, semmi baj. Rosszat álmodtál - nyomok puszit a fejére. A combomra teszi a kezét, simogatni kezdi. Valahogy kikerülök alóla, és már mellette fekszem, a válla a párnám, a teste a takaróm. Úgy fekszünk együtt, mint kiskifli és nagykifli.
- Ezt hozod ki belőlem. Azt álmodom, hogy elveszítelek téged, és a kisfiunkat is - suttogja a nyakamba.
- Kisfiunkat? - kérdezem és ránézek. Az arca csillog az izzadságtól a hajnali fényben.
- Azt álmodtam, hogy kisfiunk született - mosolyodik és és apró csókokkal halmozza el az arcomat.
És így fekszünk mi egészen reggelig. Csak nézzük egymást, nem alszunk. Egyikőnk mindig megcsókolja a másikat majd halkan felnevet a régi sérelmeken. Szeretjük egymást, ez így van, de minden kapcsolatba kellene hullámvölgyek.
fúú. Bri ez klasz! Mindig meg tudsz valamivel lepni. Király rész lett! Gyorsan kövit!!!
VálaszTörlésHamarosan kövi ;)
VálaszTörlés- Bri