"- Szóval lesz egy kis Bomer. Mi legyen a neve? - kérdezem izgatottan.
Briana egy kicsit gondolkodik, míg be nem ülünk a kocsiba majd rámnéz.
- Mark - mondja kissé szomorúan.
- Az édesapád nevét szeretnéd? - kérdezem majd csókot nyomok a tenyerébe.
- Igen. A papának megígértem még amikor még... szóval, élt."
Briana
ELIOTT KITALÁLTA, HOGY NÉZZÜNK KI AZ idei legnagyobb rendezvényre, a Coachella-ra.
- De Eliott, terhes vagyok - szólalok meg, amikor ő már nagyban tervezgeti a napot.
- De kell egy kis nyugodtság, nem? És egyébként is vigyázni fogok rátok - nyom apró csókot a számra majd a pocakomra. Mióta megtudtuk, hogy kisfiunk lesz, Eliott valahogy többet mosolyog. Talán mindig egy kisfiúra vágyott, de biztos, hogy annak is ennyire örült volna, ha kislányunk lenne.
- Hát jó - mosolyodok el fáradtan. Leülök az ágyra, majd nézem a barátomat, ahogy pakolászik. Csak egy napra megyünk, de az út New York-ból Kaliforniába elég hosszú. Eliott bepakolja egy-egy utazótáskába a cuccainkat, majd felhívja az anyját, hogy mindkettőnknek szabadságot kérjen. Eközben az én telefonom is csörögni kezd.
- Szia Mira - szólok bele, majd eltartom a fülemtől a telefont, mert a barátnőm hangosan sikítozik.
- Megyünk a Coachella-ra! - mondja még mindig sikítozva, a háttérből pedig Jay nevetése hallatszódik.
- Tudom - nevetek fel.
- Briana, esküszöm vigyázni fogunk rád, de ez akkor is a Coachella!
Később már mindennel kész vagyunk, és elindulunk le. Eliott gyermeki csillogással a szemében pakolja be a kocsiba a cuccainkat, én pedig lassan ülök be. Miután lecsukja a csomagtartót ő is beül mellém. Maga elé nézve mosolyog én pedig jókat kuncogok a fején.
- Ennyire várod már? - kérdezem mosolyogva.
- Sose voltam még ott - rázza meg a fejét majd rámnéz. - És ez abban is az első, hogy két olyan emberrel megyek, akik a legfontosabbak nekem.
- Önmagaddal és Mollyval, a kocsiddal? - vigyorodok el ő pedig magához von és megcsókol.
- Veled és Mark-kal - mondja ki most először a fiúnk nevét. Félig szomorúan, félig pedig büszkén mosolygok bele a csókunkba. Megszakítja a csókot, majd elindítja a motort.
Az úton nem beszélünk sokat. Eliott figyelmesen vezet, néha pedig mond pár dolgot a gyerekkoráról, és arról, hogy a szülei mindig elvitték őt és Jay-t valami fura utcabálra, ahol a gyerekek paradicsomot dobáltak egymáshoz. Jókat nevetek a régi történeteken, és látom, hogy Eliott most mosolyogva emlékszik vissza a régi időkre, és nem jut eszébe végre a pár héttel ezelőtti incidense az apjával.
- És Jay egyszer megakart velem etetni egy pókot - mondja, majd szélesen elvigyorodik. - Persze nem ettem meg. Hanem amikor este elaludt, én becsempéztem a pókocskát a cipőjébe. Reggel zokogva jött le reggelizni, de megérte - nevet fel jóízűen. A combomra csapva kacagok, és megpróbálom elképzelni az előbb elhangzott dolgokat.
- Istenem, neked tökéletes gyerekkorod volt - mondom őszintén mosolyogva.
- Igen, azt hiszem - feleli majd az utat nézve elgondolkozik, én pedig hátra hajtom a fejem és lehunyom a szemeimet. Fáradtan ásítozok párat, majd érzem, ahogy a testem ellazul. Az éjjel nem aludtam sokat a rosszullétek miatt, így most kényelmesen elhelyezkedek, és azonnal álomba zuhanok.
Táncolok. Fura, sose tudtam táncolni. A lábam magától működik, majd mikor lenézek rá, tisztán látom. Nincs nagy hasam, ami már egy pár hónapja megszokott. Viszont előttem egy aprócska kisgyerek áll. Szőke haja van és világító zöld szemei. Felnéz rám, és egyszerre édes melegség önti a szívemet. A kisfiú félrehajtja a fejét, majd elmosolyodik. Megszólal, de nem hallom, hogy mit mond, csak a szájáról olvasom le a szót: MAMA. A lábam még mindig táncol, a felsőtestem viszont nem tud megmozdulni. Csak állok és mosolygok az apró emberkére, aki az én Mark-om. Aztán a kisfiú hátrálni kezd, majd integetni, én pedig akárhogy próbálok mozogni, egyszerűen nem megy. Mark, Mark! kiabálom neki, de ő csak mosolyogva távolodik tőlem, aztán eltűnik.
Hirtelen nyitom ki a szemeimet, de sötétséget látok. Oldalra nézek, Eliott álmosan pislogva vezet, majd felém néz és elmosolyodik. Tehát nem tudja, hogy rosszat álmodtam? - Szia -szólalok meg még mindig kábán. - Álljunk meg, mindjárt elalszol a volánnál.
Végigsimítok az arcán, ő pedig leparkolja a kocsit és leállítja a motort.
- Aludj egy kicsit - mondom, amikor lehajtja a fejét a fejtámlára. Kissé oldalra fordul - amennyire a kocsi ezt engedi - és engem néz.
- Szeretlek - mondja, én pedig áthajolok hozzá, és mélyen megcsókolom. Ő lehunyja a szemeit majd pár másodperc múlva szuszogni kezd.
- Sziaaaasztok - ugrik a nyakunkba hiperaktív barátnőm, én pedig vigyorogva ölelem.
- Szóval, itt vagyunk a Coachella-n - szólal meg Jay és összenéznek Eliott-tal. Én és Mira egymás kezét szorongatva indulunk be a sűrűjébe. Azt hiszem, jól tettük, hogy eljöttünk. Mondhatják rám, hogy felelőtlen vagyok, mert terhesen bulizni megyek, de tudok magamra és a babámra vigyázni, és nem fogok inni se, és őrülten partizni se.
Eliott átkarolja a vállamat majd puszit nyom a fejemre, és úgy sétálunk tovább. A Coachella tele van híresebbnél híresebb emberekkel, így nem csoda, hogy a séta közben találkozunk például Vanessa Hudgens-szel, aki kiskorom legmeghatározóbb sztárja volt, de szembe jön velünk Kylie Jenner aki egy magas, fekete hajú fiúval sétálgat.
- Eliott, az a lány nem Harry Styles barátnője? - kérdezem. Minden lány oda van Harry Styles-ért, így nem csoda, hogy én is tudom ki az. És eddig úgy tudtam, hogy Kylie és Harry együtt vannak.
- Nem tudom édesem, de remélem együtt vannak, mert ha Harry le csap a kezemről téged, akkor tuti megölöm - vigyorog rám Eliott én pedig megbököm az oldalát.
- Nem fog senki se lecsapni a kezedről, majom - mondom nevetve. Egy kis bódéhoz sétálunk, ami mellett a fő színpad van és ahol már elkezdett zenélni a Guns'n'Roses. Eliott és Jay arrébb sétál valami inni- és ennivalóért mi meg leülünk egy kisebb asztalhoz. Körülnézve rengeteg ember van itt, és a legtöbb ismert színész, énekes vagy modell. Néhányan megnéznek minket, főleg férfiak, de amikor a hasamra teszem a kezem már egyikőjüket se érdekeljük.
- Hát, azt hiszem meg van az árnyoldala is annak, hogy terhes vagyok - mondom keserédesen.
Mira felvont szemöldökkel néz rám.
- Hogy a fiúk nem néznek rád "hú de megdugnám" fejjel? - kérdezi furcsa fintorral.
- Hát. Eddig se néztek. Csak most még furábban néznek rám - mondom mosolyogva.
- De legalább Eliott-nak nem kell megütnie senkit - feleli Mira kuncogva. A két Bomer két-két nagy tál kajával és vizekkel ülnek le mellénk.
Este fele, amikor már kicsit sötétebb van, mindenki leül a fűre, ami most sárgás fényekkel van megvilágítva, és halk zene mellett beszélgetünk. Pár lány sétál el mellettünk, majd megállnak egy pillanatra és sugdolózni kezdenek. Eliott vállára hajtom a fejem, a lányok pedig fel-felsikítanak. Jay unja meg legelőször őket, ezért mosolyt erőltetve az arcára hozzájuk fordul:
- Segíthetünk valamiben? - kérdezi őket. A három 20 év körüli lány vigyorogva néznek ránk, majd az egyik szőke szólal meg:
- Hát... - kezdi majd még a halvány fényben is látható, hogy elpirul. - Csak autogrammot akartunk kérni Eliott Bomer-től.
Eliott lélegzete eláll, majd nevetve feltápászkodik, és mosolyogva írja alá a lányok kezét. A három lány boldogan visítozva szalad el, Eliott pedig újra vissza ül mellém.
- Milyen híres lett valaki - mondom halkan neki, ő pedig az ölébe húz.
- Szokd meg Mrs. Bomer - súgja édesen, bennem meg két dolog miatt is megáll a szívem.
Az első, hogy milyen izgatóan súgta! Huh. A másik pedig az, hogy miért szólított Mrs. Bomer-nek? Én nem gondolkodtam még házasságon, és ő se említette egyszer sem, hogy szeretne majd elvenni. Persze, a gyerek miatt erre is gondolni kell, de nem tudom. Nem tudnám elképzelni még magam férjes asszonyként. Ez normális? Ugye minden lány így érez mikor már régóta van valakivel? Ugye?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése