Az előző rész tartalmából:
"- Pár hét múlva megyünk a legelső ultrahangra, de még nem vagyok 3 hónapos, így nem látszik még a baba. De már alig várom, hogy megtudjam, hogy kisfiam lesz-e vagy lányom - hadarom boldogan. Anya nevetve néz rám, majd mikor lefő a kávé, átnyújtom neki.
- És a boldog apuka hol van? - körülnéz. - Eliott épp a saját apja miatt szenved - mondom pár másodperc múlva. Anyám felvont szemöldökkel néz rám, várja a magyarázatot."
Eliott
BRIANA MA NÉGY HÓNAPOS TERHES, és ma megyünk a második ultrahangra, ahol remélhetőleg már kiderül, hogy milyen nemű gyerekünk lesz. Én is és Bria is nagyon izgatottak vagyunk, bár most nem igazán beszélünk egymással. Mostanában többet veszekedünk, és mindig miattam. Az estéimet nem itthon töltöm, mert mindig az apámra gondolok és nem akarom ezzel terhelni Bria-t. Mire hazaérek, legtöbbször már alszik.
- Jó reggelt - szólalok meg, amikor reggel fáradtan lépkedek le a lépcsőn. Briana felpillant, majd újra az újságnak - és a kakaóscsigának - szenteli az idejét.
- Hol voltál az éjjel? - kérdezi fel sem pillantva.
- Szükségem volt a friss levegőre - felelem. Kiveszek a hűtőből egy pohárnyi tejet majd felhajtom és leülök a pulthoz.
- Minden éjjel szükséged van a levegőre, Eliott - pillant fel most már. A szeme fáradtan csillog, a szája most nem olyan vörös mint mindig.
- Igen. - Minek vitatkozzak? Ha jobban belegondolok, most sem kellene itt lennem. Briana mindig számon kér, pedig még nem is a feleségem.
- El akarsz most is menni? - kérdezi halkan én pedig nézem őt. Csendben ülök, és nézem a lányt, aki a gyerekemet hordozza a szíve alatt.
- El akarok menni - mondom, majd szó nélkül felkapom a pulcsimat és elindulok. Bria nem jön utánam, de nem is várom. Délutánra, mire megyünk az orvoshoz, majd hazaérek. Ki kell tisztítanom a fejemet valahogy, és erre egy megoldás van: az ital.
Beszállok a kocsimba, majd a legközelebbi italozóba hajtok. Bent kikérem a szokásos Jack Daniel's-emet és leülök a bárpulthoz. Körülöttem az emberek hangosan beszélgetnek, nevetgélnek, isznak. Ekkor megszólal a telefonom, Jay hív.
- Igen? - szólok bele, de bár ne tenném, ugyanis a fivérem idegesen szól vissza.
- Hol a fészkes fenében vagy?! Briana sírva hívta Mira-t, hogy megint elmentél! Azonnal mondd meg, hogy hol vagy - morogja.
- A Csörgőkígyó bárban - felelek majd leteszem a telefont. Később Jay lép be a bár ajtaján és mérgesen lép mellém.
- Te nem vagy eszednél - szólal meg miközben kér egy pohár kólát.
- Kell a levegő. Olyan fülledt otthon minden - mondom.
- És ha Briana-val történt volna valami? Nincs otthon senki, csak ő és jusson eszedbe, hogy bármikor elvesztheti a babát - néz a szemembe komolyan Jay. Igen, Briana veszélyeztetett terhes, ami azt jelenti, hogy egy rossz lépés, és ő is és a baba is megsérülhetnek. Nagyot nyelek majd a poharamra pillantok.
- Nem bírom ezt, Jay - mondom a poharamnak, de közben a bátyámnak.
- Mit?
- Apa akarok lenni, egy jó apa, érted? De nem akarok fájdalmat okozni Bria-nak. Ő annyira... tökéletes - suttogom. - Ezerszer jobban érdemelne, mint én, ezt a hülye parasztot, aki a piába menekül, mert fél a szerelemtől és az apaságtól.
Jay egy ideig hallgat, majd felránt a székből.
- Elviszlek hozzánk, letusolsz, rendbe hozod magad és aztán hazamész. Mira addig vigyáz Briana-ra - mondja miközben beülünk a kocsijába. Az enyémért majd eljövök később.
- Veszek neki virágot. Szerinted az jó lesz? Vagy csokit - hadarom. - Jay, nem akarom elrontani.
- Nem fogod elrontani, öcsi - mosolyog rám halványan a bátyám.
Később, miután lefürödtem, megborotválkoztam és felvettem a Jay-től kölcsön kapott ruhákat, elköszönök Jay-től és elsétálok a bárig, ami szerencsére nincs messze a bátyám házától. Beugrok a kocsimba, de Mandy megállít, aki a pultos lány.
- Helló, belló édes kis Eliott - mosoylog rám kajánul és végighúzza a mutatóujját a karomon.
- Szia Mandy - pillantok a lányra, akinek duzzadt ajkán megcsillan a napfény.
- Van rám időd vagy sietsz haza? - kérdezi csábítóan.
- Sietek haza a barátnőmhöz - felelem. Látom, ahogy a lány magában ízlelgeti a barátnő szót, majd gúnyosan elvigyorodik és szó nélkül faképnél hagy. Megrázom a fejem, majd elindulok haza. A háznál leparkolok majd a virággal és a csokival a kezemben lépek be a házba. Briana lágy parfümjének az illata csapja be az orrom, és elindulok a szobánkba. A barátnőm a tükör előtt áll és a pocakját nézegeti. Nem veszi észre, hogy nézem őt, így hallom, ahogy a hasához beszél.
- Édesem, mindjárt megyünk a doktorbácsihoz - mondja halkan, de tisztán hallom. - Nem sokára kiderül, hogy ki is vagy te valójában. Mindegy, én úgy foglak szeretni, ahogy vagy - mondja, majd felpillant, és meglát a tükörből.
- Folytasd csak - mondom és félre kell néznem, mert az előbbi jelenet - bevallom férfiasan - meghatott.
- Én... - kezdi de aztán megrázza a fejét. Közelebb sétálok hozzá és a tenyerembe veszem az arcát.
- Sajnálom a reggeli dolgot, és sajnálok minden hülyeséget, amit elkövettem. Tudom, hogy egy szerencsétlen vagyok, aki nem érdemel meg egy ilyen csodálatos dolgot, mint te. Bocsáss meg, hogy elmentem, és csak most jöttem vissza. Tökéletes férj akarok majd lenni, tökéletes apa, és ezt az egészet veled akarom végigcsinálni.
Briana egy pillanatig elakadt lélegzettel néz rám, majd lágyan megcsókol.
- Én csak azt akartam mondani, hogy szeretlek - mosolyog rám. Felnevetek és egy percig csak nézem Őt.
- Már annyira izgulok - szólalok meg. A rendelőben ülünk, körülöttünk még pár terhes nő, van aki a férjével érkezett, de van aki egyedül. Mindegyikőjük csendben olvasgat, vagy csak néz maga elé és gondolkozik. Briana a vállamra hajtott fejjel pihen és pedig néha megszorítom a kezét.
- Jobban izgulsz mint én? - nevet fel halkan. Vigyorogva bólintok, majd felpillantok, amikor kilép a nővérke a vizsgálóból.
- Ms. Briana Monaah - olvassa fel a barátnőm nevét, aki azonnal feláll és ketten indulunk be az orvoshoz, aki már mosolyogva vár minket. Segítek felfeküdni Bria-nak a vizsgáló ágyra, majd leülök mellé.
Az orvos egy ideig kenegeti a barátnőm hasát azzal a krémmel, majd valami műszert helyez a hasára és azzal is kenegetni kezdi. Szóval, mindig csak keneget, de a képernyőn feltűnik egy kis forma, majd egyre jobban látható lesz. Az orvos nézegeti egy ideig, majd hangosan felnevet. Én és Briana összenézünk.
- Uram, mi ilyen vicces? - nézek az orvosra. A férfi nevetve felénk fordul.
- A kisfiuk ép és egészséges, és már most tudom, hogy nagy korában bokszoló lesz.
- Ezt miből gondolja? - néz rám Briana, én pedig már látom is a választ.
- Folyamatosan olyan mozdulatokat tesz, mintha bokszolna. Egy két balegyenes - mondom majd apró puszit nyom Bria hasára, oda, ahova az orvos nem kent zselét.
- Várjon - szólalok meg újra, mivel az előbb megütötte még egy dolog a fülemet. - Kisfiunk lesz?
Az orvos csak bólint, majd letörli Bria hasáról a zselét én pedig lehúzom a lány felsőjét és elköszönünk az orvostól.
- Szóval lesz egy kis Bomer. Mi legyen a neve? - kérdezem izgatottan.
Briana egy kicsit gondolkodik, míg be nem ülünk a kocsiba majd rámnéz.
- Mark - mondja kissé szomorúan.
- Az édesapád nevét szeretnéd? - kérdezem majd csókot nyomok a tenyerébe.
- Igen. A papának megígértem még amikor még... szóval, élt.
Mélyen a lány szemeibe nézek.
- Hálát adok apádnak, hogy ilyen lánya lett - mondom majd nézem, ahogy Briana elmosolyodik majd megcsókol.
Köszönöm Mark Monaah, hogy összehoztad ezt a tökéletes lányt. És köszönöm Istenem, hogy ez a lány most az én karjaimban van.
- Szia Mandy - pillantok a lányra, akinek duzzadt ajkán megcsillan a napfény.
- Van rám időd vagy sietsz haza? - kérdezi csábítóan.
- Sietek haza a barátnőmhöz - felelem. Látom, ahogy a lány magában ízlelgeti a barátnő szót, majd gúnyosan elvigyorodik és szó nélkül faképnél hagy. Megrázom a fejem, majd elindulok haza. A háznál leparkolok majd a virággal és a csokival a kezemben lépek be a házba. Briana lágy parfümjének az illata csapja be az orrom, és elindulok a szobánkba. A barátnőm a tükör előtt áll és a pocakját nézegeti. Nem veszi észre, hogy nézem őt, így hallom, ahogy a hasához beszél.
- Édesem, mindjárt megyünk a doktorbácsihoz - mondja halkan, de tisztán hallom. - Nem sokára kiderül, hogy ki is vagy te valójában. Mindegy, én úgy foglak szeretni, ahogy vagy - mondja, majd felpillant, és meglát a tükörből.
- Folytasd csak - mondom és félre kell néznem, mert az előbbi jelenet - bevallom férfiasan - meghatott.
- Én... - kezdi de aztán megrázza a fejét. Közelebb sétálok hozzá és a tenyerembe veszem az arcát.
- Sajnálom a reggeli dolgot, és sajnálok minden hülyeséget, amit elkövettem. Tudom, hogy egy szerencsétlen vagyok, aki nem érdemel meg egy ilyen csodálatos dolgot, mint te. Bocsáss meg, hogy elmentem, és csak most jöttem vissza. Tökéletes férj akarok majd lenni, tökéletes apa, és ezt az egészet veled akarom végigcsinálni.
Briana egy pillanatig elakadt lélegzettel néz rám, majd lágyan megcsókol.
- Én csak azt akartam mondani, hogy szeretlek - mosolyog rám. Felnevetek és egy percig csak nézem Őt.
- Már annyira izgulok - szólalok meg. A rendelőben ülünk, körülöttünk még pár terhes nő, van aki a férjével érkezett, de van aki egyedül. Mindegyikőjük csendben olvasgat, vagy csak néz maga elé és gondolkozik. Briana a vállamra hajtott fejjel pihen és pedig néha megszorítom a kezét.
- Jobban izgulsz mint én? - nevet fel halkan. Vigyorogva bólintok, majd felpillantok, amikor kilép a nővérke a vizsgálóból.
- Ms. Briana Monaah - olvassa fel a barátnőm nevét, aki azonnal feláll és ketten indulunk be az orvoshoz, aki már mosolyogva vár minket. Segítek felfeküdni Bria-nak a vizsgáló ágyra, majd leülök mellé.
Az orvos egy ideig kenegeti a barátnőm hasát azzal a krémmel, majd valami műszert helyez a hasára és azzal is kenegetni kezdi. Szóval, mindig csak keneget, de a képernyőn feltűnik egy kis forma, majd egyre jobban látható lesz. Az orvos nézegeti egy ideig, majd hangosan felnevet. Én és Briana összenézünk.
- Uram, mi ilyen vicces? - nézek az orvosra. A férfi nevetve felénk fordul.
- A kisfiuk ép és egészséges, és már most tudom, hogy nagy korában bokszoló lesz.
- Ezt miből gondolja? - néz rám Briana, én pedig már látom is a választ.
- Folyamatosan olyan mozdulatokat tesz, mintha bokszolna. Egy két balegyenes - mondom majd apró puszit nyom Bria hasára, oda, ahova az orvos nem kent zselét.
- Várjon - szólalok meg újra, mivel az előbb megütötte még egy dolog a fülemet. - Kisfiunk lesz?
Az orvos csak bólint, majd letörli Bria hasáról a zselét én pedig lehúzom a lány felsőjét és elköszönünk az orvostól.
- Szóval lesz egy kis Bomer. Mi legyen a neve? - kérdezem izgatottan.
Briana egy kicsit gondolkodik, míg be nem ülünk a kocsiba majd rámnéz.
- Mark - mondja kissé szomorúan.
- Az édesapád nevét szeretnéd? - kérdezem majd csókot nyomok a tenyerébe.
- Igen. A papának megígértem még amikor még... szóval, élt.
Mélyen a lány szemeibe nézek.
- Hálát adok apádnak, hogy ilyen lánya lett - mondom majd nézem, ahogy Briana elmosolyodik majd megcsókol.
Köszönöm Mark Monaah, hogy összehoztad ezt a tökéletes lányt. És köszönöm Istenem, hogy ez a lány most az én karjaimban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése