Kérdések-Válaszok

Sziasztok! Brigi vagyok, a blog írója. Nem szokásom off bejegyzéseket írni, de most muszáj. Összegyűjtöttem pár kérdést ami az ask oldalamra érkezett tőletek és megpróbálok itt válaszolni rá. Belinkelem most ide az elérhetőségeimet:
Facebook (egyéni, hivatalos profilom ahol jelölés után lehet írni) 
Ask (itt tehettek fel kérdéseket a bloggal kapcsolatban)
És persze a blogos email-címem: roxililly1d@gmail.com

És akkor itt is vannak a kérdések, amikre megpróbálok értelmes, őszinte válaszokat adni.

1. Mekkora kihatással van rád, hogy Colton Haynes meleg?
   Őszintén szólva amikor megtudtam, hogy az én életem egyik szerelme a saját neméhez vonzódik, sajnos azt kell mondanom, hogy lesokkolódtam. Nincs bajom a melegekkel, ameddig nem előttem csinálják. De egyébként nem zavar sok vizet, mivel nem sokára vége a blognak, ezért végig Colton lesz a főszereplő. Remélem titeket se zavar, de jelezzétek ha igen.
2. Várod, hogy vége legyen a blognak?
   Nem. Nem akarom. De attól félek, hogy lassan kifogyok a történetből. És nem akarok senkit se untatni. Ha Briana megszüli a kisfiát, aztán megkéretem a kezét (ezt jól megaszontad, Bri) és esküvő után epilógus. Ez körülbelül még 5-6 rész. 
3. Hány részt tervezel még?
   Még 5-6-7-8-9-10 részt :D Legalább 40-et akarok, de majd még meglátom. 
4. Mekkora hatással volt az írás az életedre?
   Hű, eléggé nagy hatással volt rám. Kinyíltam és most már tudok olyan dolgokról is beszélni, amikről eddig nem. Szóval, érted.
5. Meddig akarod folytatni az írást?
   Öreg koromban is a gép előtt fogok ülni és gyártom a történeteket. Itt fogok meghalni, ez lesz az én halálos ágyam. 
6. A családod tud a blogos karrieredről?
   Nem. És nem is tervezem elmondani nekik. Anya egyszer megdicsérte a régebbi történetemet, meg hogy milyen sokat tudok írni. De ennyi. 
7. Miért gondoltad azt, hogy blogolni akarsz?
   Szükségem volt egy fiktív világra, ahova elbújhatok ha bajom van. És jelenleg is úgy gondolom, hogy jól tettem, hogy írni kezdtem. 
8. Mi adta az ihletet a történethez?
   A gyönyörű-Veszedelmes sorcsapás könyvek! :) 
9. Miért Colton-t választottad főszereplőnek?
   Mert illik hozzá ez a bokszos, üzletemberes kombináció. És immmmmmádom Colton Haynes-t.
10. Utolsó. Miért épp Zara Larrson?
    Mert nem sablonos, szép, tehetséges. És mert épp az ő egyik zenéjét hallgattam amikor keresgéltem szereplőket. 

Jöhetnek még a kérdések! :) 

29. - Családi örökség

Az előző rész tartalmából:
"- Sziaaaasztok - ugrik a nyakunkba hiperaktív barátnőm, én pedig vigyorogva ölelem. 
- Szóval, itt vagyunk a Coachella-n  - szólal meg Jay és összenéznek Eliott-tal. Én és Mira egymás kezét szorongatva indulunk be a sűrűjébe. Azt hiszem, jól tettük, hogy eljöttünk. Mondhatják rám, hogy felelőtlen vagyok, mert terhesen bulizni megyek, de tudok magamra és a babámra vigyázni, és nem fogok inni se, és őrülten partizni se."

Eliott

- INDULHATUNK? - KÉRDEZEM REGGEL Briana-nat, aki nagyokat ásítozik miközben megissza az utolsó csepp kávéját is.
- Persze - mondja. Apró csókot nyomok a szájára majd segítek felvenni a pulóverét. New York-ban ilyenkor (április elején) még hűvös az idő, de már látni néhol a meleg napsugarakat. Most olyan voltam mint egy időjárás jelentő. 

Kilépünk a reggeli napsütésbe, majd beülünk a kocsiba. Minden reggel így megy, és most, hogy egyre csak közeledünk a baba érkezéséhez (még 4 hónap), egyre csak rosszabb lesz. Briana folyamatosan fáradt és nyúzott, én pedig sehogy se tudok a kedvében járni. Talán én vagyok önző, de mostanában nem tudunk kettesben lenni, mert ha van egy kis szabadidőnk, akkor orvoshoz járunk, vagy baba-mama tornára. 
- Azt hiszem ma nagyon sok dolgom lesz - sóhajt fel fáradtan mellőlem, és előveszi a dossziéját. 
- Mint mindig - mondom bólintva és az utat figyelem. Félszemmel látom, hogy a szemeit forgatja, de nem szól semmit. Egyikőnk se akar veszekedni, mert mind tudjuk, hogy ez egy ilyen idő
szak. Ha nem miattam, akkor a munka miatt veszekszünk. 
Fél óra múlva már mindketten a vállalatnál vagyunk, kézen fogva sétálunk be az épületbe. Ettől a perctől kezdve pontosan 10 órán át nem leszünk együtt és ez egy kicsit elszomorít. Lassan többet látom az asztalomat mint a barátnőmet. 
- Akkor majd találkozunk - nyom puszit a számra majd eltűnik a saját irodája ajtaja mögött. Nagyot sóhajtok és csak magam elé bámulok. 
- Fiam? - szólal meg anyám mellőlem én pedig kissé megugrok ijedtemben.
- Szia anya - köszörülöm meg a torkom és elszakítom a tekintetem Briana ajtajától.
- Van egy két megbeszélni valónk. Gyere - az irodája felé vezet. Útközben lekapom magamról a dzsekimet és megigazítom a nyakkendőmet. Belépünk az anyám irodájába, ahol eddig csak akkor jártam, ha leszidást kaptam, vagy valami ilyesmit. 
- Miről van szó? - leülök az asztallal szembeni székbe, anyám pedig a sajátjába. Szótlanul turkálni kezd az íróasztalában, majd elővesz egy kis dobozkát. Felvont szemöldökkel figyelem.
- Ez családi örökség. Jay-nek kellett volna oda adnom, de ő nem kérte. Ezért a tied - átnyújtja én pedig kinyitom. A dobozban két aranyozott gyűrű fekszik. A vékonyabb - női - darab tetején egy kék kő virít fehérarany foglalatban. 
- Eljegyzési gyűrűk? - pillantok fel, anyám pedig elmosolyodik.
- A nagyapád vette még régebben a nagyinak. Amikor mindketten meghaltak, nagyapád végrendeletében az állt, hogy amikor valamelyik Bomer fiú házasodni készül, akkor ezt oda kell adjuk neki. Mint az előbb mondtam, Jay nem fogadta el, így ez a tied. És úgy gondolom, hogy ideje most már, hogy elvedd Briana-t - mondja, majd megtörli az arcát. Anyám sír? 
- Nem tudom, hogy ő mit szólna hozzá. Amikor felhoztam a témát akkor lesokkolt. Nem vagyok biztos abba, hogy a feleségem akar lenni. 
- De abban biztos vagy, hogy te elakarod venni? - kérdezi. Anyámnak mindig jó kérdései vannak. 
- Teljesen biztos vagyok benne - mondom és magabiztosan biccentek.
- Akkor kérd meg. Ha nemet mond, akkor tudni fogod, hogy még nincs kész erre a lépésre - feleli majd elmosolyodik. Felpattanok és megölelem majd puszit nyomok anyukám fejére. A gyűrűt a dobozával együtt a zsebembe dugom majd kisétálok az irodából. A folyosón mintha mindenki tudná, hogy mit kaptam az előbb. Mindenki árgus szemekkel figyel, én pedig megpróbálok mélyeket lélegezni. Tényleg teljesen biztos vagyok az érzéseimben? Vagy csak azért akarom elvenni Bria-t mert gyerekünk lesz? Nem! Elakarom venni feleségül, azt akarom, hogy az asszonyom legyen, hogy együtt neveljük fel a gyerekünket. Látni akarom a vékony ujján a gyűrűt, hallani akarom, ahogy kimondja az igent! Akarom.

Később egy konferencia ülésen vagyok, és épp a telefonomat nyomkodom. Nincs kedvem odafigyelni az okoskodó emberekre körülöttem. 
- Mr. Bomer? - szólít meg az egyik fafej. Felkapom a fejem és unottan ránézek.
- Igen? - kérdezem és a zsebembe csúsztatom a telefonomat. 
- Figyeljen, kérem - mondja és tovább magyaráz. 
- Nincs kedvem - szólalok meg pár másodperc múlva. Körülöttem mindenki tágra nyílt szemekkel néz, én pedig egyszerűen felpattanok és a kijárat felé megyek.
- Eliott! - kapja el a kezem a bátyám. - Mi ütött beléd? 
- Semmi - vonom meg a vállam. - Fáradt vagyok és nincs kedvem ezeket a hülyéket hallgatni. Semmit se tudnak a kinti világról és ők papolnak egyenjogúságról? 
- Akkor mondja el maga, hogy mit gondol - szólal meg újra az a Fafej aki az előbb rám szólt, hogy figyeljek. Kihúzom a karomat a bátyám szorításából és az egyik táblához sétálok ahol már ki van vetítve a terv. Kiveszem Fafej kezéből távirányítót és kinyomom a vetítést. Feszült csend hallatszik én pedig újult erőre kapva kezdek beszélni.
- Ebben a városban nincs esély egyenlőség. Tudják maguk, hogy hány terhes asszonyt nem engednek be a kórházba csak mert nincs pénze kifizetni a költségeket? - kérdezem, ők pedig megrázzák a fejüket. 
- Mit tehetnénk ez ellen? - kérdezi az egyik nőci, aki az asztal túlsó végén ül. 
- Fejleszthetnénk a kórházakat. Mindenkinek joga van ott szülni ahol akar! 

A megbeszélés után mindenki gratulál és az egyik asszisztenssel meg is beszéljük a további intézkedéseket. 
- Honnan jött ez a kórházas ötlet, Mr. Bomer? - kérdezi miközben mindent lejegyzetel. 
- Briana egyszer mesélte, hogy az anyjának nem volt elég pénze, hogy befeküdjön a kórházba a kishúga születésénél. Bria és az apja segített világra hozni a kislányt - mondom majd lehunyom a szemem. Elképzelem, ahogy a kis szőke kobakú Briana szalad a vizes törölközőért. 
A lány hallgat és csak mosolyogva néz előre. 
- Gratulálok a kisbabájukhoz, Mr. Bomer. - Majd feláll és távozik. Pár perc múlva egy halkabb kopogást hallok.
- Szabad! - kiáltok ki, Bria pedig belép. Felpillantok majd elmosolyodok. 
- Szia - mondja és letesz az asztalomra egy csésze kávét. Megiszom majd az ölembe húzom az én gyönyörű barátnőmet. Kezem a pocakjára vándorol majd simogatni kezdem. 
- Annyira mozog már - halkan nevet. Csókot nyomok Bria füle mögötti érzékeny pontra, amitől ő mocorogni kezd.
- Annyira akarlak, Briana - suttogom majd apró csókot nyomok a fülébe is amitől felnevet. Úgy fordul, hogy velem szemben ül, de mégis fél oldalasan van.
- Már nem lehet, tudod - mondja és végigsimít az arcomon. Lehunyom a szemem, a dühömet próbálom legyűrni. 
- Azóta nem feküdtünk le, hogy terhes vagy - sóhajtom. Briana felvont szemöldökkel néz majd kiszáll az ölemből.
- Nem fogok veszekedni veled - mondja majd elindul az ajtó felé. - Ideges vagy, és én nem fogok ebben részt venni. Nyugodj le, és majd találkozunk, ha visszanyerted a normális énedet. - És kimegy. Nagyot sóhajtok majd én is az ajtóhoz lépek. Közben tárcsázom Jay-t, aki azonnal felveszi.
- Mondjad - szólal meg.
- Szervezz nekem egy meccset. 5 perc múlva - mondom. - Addig hazaugrok a cuccaimért és a Körben találkozunk. - Leteszem majd hazamegyek. Összeszedem a felszerelésemet és pár perc múlva már a Körben is vagyok. Jay is megérkezik.
- Na ki lesz az ellenfelem? 
- Thomas Roder. Egyetemista, de jól játszik - mondja. Biccentek és nagyot sóhajtok. 
- Nyerni fogok. Ez biztos. Nem fogok gondolni se Bria-ra se a gyerekre. Senkire - mantrázom magamban. Jay feszülten figyel majd megvonja a vállát és együtt hallgatjuk ahogy Adam felkonferál engem, majd Thomas-t is.
A fiú kegyetlenül néz ki. Tele van tetoválásokkal még a lábujjai is. 
- Kezdődjön a meccs! - kiált fel Adam majd megkongatja a gongot ami a meccs kezdetét jelzi. Thomas azonnal az arcomat kezdi püfölni én pedig felkapom és a földhöz csapom. Rugdosni kezdem, jóllehet nem igazán szabályosan játszom, de élvezem. A fiú néha felnyög, de csak akkor áll le, amikor meghalljuk a véggongot. Az első meccsnek vége. Véres orral nézek a fiúra, aki már alig kap levegőt. Jay kihúz a pálya szélére.
- Jól vagy? - kérdezi összevont szemöldökkel. 
- Jól - mondom majd oldalra pillantok. Briana áll az ajtóban és Adam-mel beszélget. Nem vesz észre, így nézhetem pár pillanatig. Aztán rám néz és a tekintete megsemmisít. Olyan lenézés van benne, amit sose láttam még. 
- Azt hittem elraboltak vagy meghaltál - kiabálja túl a tömeg zaját. A hangja mérges, féltő.
- Nem akartam szólni - mondom majd behúzom egy csendesebb sarokba. Elkapom a kezét, de ő mérgesen elrántja. 
- Te nem vagy normális! - mondja. - Szólhattál volna! Megígérted, hogy egy darabig nem verekszel!
Nem szólok semmit, csak nézem, majd magamhoz húzom és megcsókolom. A könnyei lepörögnek az arcán majd én lecsókolom őket. 
- Le kell vezessem a feszültséget. És tudod, hogy sose esik bajom - mosolyodok el ő pedig forgatja azokat a gyönyörű szemeit. 
- Akkor menj vissza. Aztán beszélünk. Csak kérlek vigyázz magadra - suttogja majd újra és újra megcsókol. Belemosolygok a csókba aztán pedig a pocakját is megcsókolom. 
A második és a harmadik meccs könnyebben megy, viszont én is kapok néhány nagyobb ütést. A végén leülök az egyik kanapéra és az orromra teszem a hideg borogatást. Bria, Mira és Jay huppannak le mellém, Briana mosolyogva lengeti a pénzt.
- Te komolyan fogadtál rám? - vonom fel a szemöldökömet.
- Igen - nevet fel majd apró csókot nyom a számra. 
Meddig tarthat ez a boldogság?